Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 15-16. szám - Vidéki városok számvevőségeinek államosítása

hangzott el, hogy egyes összeköttetésekkel rendelkező irodák jelentős összegek ellenében jártak ki magyar állampolgárságot olyanok részére, akik rendes körülmények közö't semmikép sem juthattak volna ,hozzá. Hát ennek a revízióját kell napirendre tűzni sürgősen és minden ilyen új állampolgársági ügyet vizsgálat alá kell vonni, nemcsak abból a szempontból, hogy annakidején minden előírt kellékkel bírtak-e az illetők, amiket a törvény errevonatkozólag előír, hanem most már abból a szempontból is, hogy az elmúlt évek alatt ki is érdemelték-e ezek ezt a jogot. így például, ha valamelyik azóta összeütközésbe kerük volna a tételes törvényekkel, bármilyen vonatkozásban, akkor módot kel! arra találni, ha máskép nem, egy-két szakaszos új novella segítségével, hogy az illetőket megfosszák szerzett új állampolgárságuktól. Mert nagy hiba és mulasztás volt annakidején expressis verbis nem felfüggeszteni az új állampolgári kötelékbe való felvételt, hiszen a megszállott területről testvéreink közül úgyis kénytelenek voltunk mindenkit; az optálással befogadni, akik az előírt kellékeknek megtudtak felelni. Teljesen felesleges volt tehát minden új állampolgárság kiadása 1920. óta ebben az országbann. Ugyanígy égető és ál-landóan súlyos kérdés a külföldi munkaerők itteni tartózkodása is. Különösen olyan vonatkozásokban, ahol egyáltalán nincs szükség a „szaktudásuk"-ra, mint amilyenek jpéldául az összes irodai munkák, hiszen tudunk számtalan esetet, amikor külföldi érdekeltségek itteni vállalkozásaiban könyvelők, ellenőrök kaptak állandó ittartózkodást, munkavállalási engedélyt. Pedig erre semmi szükség sincsen, mert a külföldi tőkének módja és alkalma van ellenőrzést gyakorolni minden évben három hónapos vendégségbe küldött irodai közegeivel, aminek törvényes akadálya nincs és ez elegendő az ellenőrzésre. Ugyanígy a szakmunkások itt tartózkodása sem ifarthat a végtelenségig, ennél azt a rendszert kellene meghonosíani, hogy a szakmák szerint előírt időre adják csak ki az engedélyt vagyis addig, amíg erre megfelelő magyar munkásokat ki nem képeznek. Alig hinnők, hogy van olyan szakma, ahol már magyar munkás meg ne állná a helyét'. Általában le kell szögeznünk ,hogy érthetetlenül liberálisan kezelték nem is oly rég nálunk ezeket az ügyeket, holott pl. egy olyan államban, mint Hollandia, nincs mód arra, hogy idegen bármilyen üzleti tevékenységet folytathasson és hogy a vendégségre előírt időnél hoszszabb ideig tartózkodhasson, míg nálunk nap-nap után érkeznek ide idegenek és ágyazzák be magukat gazdasági életünkbe kényelmesen. Az ilyen tökeimportra szükségünk nincs és teljesen felesleges. Hiszen a komoly tőkeimport, ha itt lehetőséget lát, úgyis az európai hírű és világszerte nagy bizalomnak örvendő hitelszerv ezetenik útján történik és történhetik. Nem áll tehát az a tétel, amit szeretnek hagoztatni, hogy idegen tőkések bejövetele itt munkásoknak ad keneyre és ezért kaphatnak ittartózkodási engedélyt. Az ilyen tőkeimportra nincs szükségünk, mintahogy nincs szükségünk olyan bankárokra sem, akiket máshonnan elkergettek és itt letelepedést, sőt bankári engedélyt is kaptak és a követkzeő évben már a valutaügyészség előtt állottak devizamanipulációk miatt. Miért lehetséges mindez nálunk? Hogy van az ,hogy idegenek, akiknek már rég lejárt az itt tartózkodási engedélyük, már megkapták a kiutasító végzést és még mindig itt élnek és vigadnak? Miért nem ellenőrzik erősebben és hatályosabban ezeket az idegeneket? Ennek aztán igazán semmi akadálya nem lehet és ezért felhívjuk a belügyminisztérium illetékeseinek figyelmét ezekre az anomáliákra ,amit csakis megfelelő és rendszeres idegenellenőrzési razziákkal lehe't megoldani. Végül figyelmet kell arra is fordítani, hogy nem kívánatos idegenek minden vonatkozásban ellenőrzés alá kerüljenek. Nem tudjuk például, hogy Silberfenig csengő névre hallgató urak milyen címen boldogítják ezt a szegény országot és annak gazdasági életét, talán ők is magyar állampolgárok?! Van ezeknek gyökerük itt nálunk, vagy más, ami ideköti őket? Ha pedig megszerezték a magyar állampolgárságot, akkon miképen és hogyan? Végtelen a mi türelmünk, de meddig? Nap-nap U'tán súlyos panaszok hallatszanak el ellenük és a hatóságok mozdulatlanul tűrik mindezt, amit az ilyen beszivárgott elemek idéznek fel. Ezekre nincs szüksége a gazdasági életnek, sem pedig ennek a magyar földnek, ahol már úgyis olyan kevésnek jut kenyér és ezért el-r érkezett az ideje a revíziónak, vizsgálják sürgősen felül a vendégeink ittélésének körülményeit és ezekszerint legyünk hozzájuk türelmesek. Revíziót! WLZ m Lg P Vidéki városok számvevőségeinek államosítása Áz uj javaslat veszélyei — Növeli a városok terheit és a protekciórohamot — Nem oldja meg a kivánt ellenőrzést — Ebben a formájában a javaslat elfogadhatatlan. Közvetlen a Ház nyári szünete előtt nyújtotta be a belügyminiszter javaslatát a „városi számvevőségek szolgálatáról" címen, ami nem egyéb, mint a kormány egyik programpontjának a teljestíése. Még annakidején Darányi miniszterelnök úr bejelentette, hogy új alapokra akarja fektetni a vidéki közületek vagyonkezelésének, a rendszerét és ennek keretében említette meg, hogy államosítani fogják a városok számvevőségeit is. A benyújtott javaslat ennek értelmében öleli fel a kérdést és teljes párhuzamot von a vármegyei számvevőségi szolgálat rendszerével, ahol már régen keresztülvitték az államosítást. Most eltekin.tve attól, hogy a két küzöleti forma és hivatás, mint amilyen a vármegyei és a városi, teljesen külömbözők úgy a munkakörök, mint a hivatás szempontjából, egyéb okok is szólnak amellett, hogy a városi számvevőségek államosítására semmi szükség nincsen. Mégcsak nem is az, amit legelőbb és legkönnyebben szoktak okul ez ellen felhozni, mint amilyen az autonómia sérelme, hiszen abban a javaslat indokolásának teljesen igaza van, hogy ez nem érinti a közületek autonómiáját, hiszen már eddig is a főispán nevezte ki 109