Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 13-14. szám - A háború utáni Magyarország

Néhány szó Lukács Ödönről Június hó első napjaiban gyűllek össze Budapesten a vioeKi varosok polgármesterei, valamint torvenynatosagi kiKülüotiei (ezeh. rnost eiso izoenj, nogy reszivegyeneK a Varosox szövetségének ket napos Kongresz^zusan. Most nem toglaikOzmiK a kozgyuies, vagy az ezt megelőzően megtartott választmányi uiesneK a varosodat erciexio kozugyi programpontjaival, nanem erjuoi az aiKaiomooi meg Ken emieKeznunk a Varosok bzóvetsegenek ügyvezető alelnökéről, LUKÖCS Ódon ny. miniszten osztaiyionokrol. figyelemmel kisértük az utóbbi két évben kitejtett értékes és valóban heroikus munkásságát, amit e szövetség újraszervezésénél, valamint a viueKi városok tajó problémait kozeiroi érintő szakkérdésekben hihetetlen munkaoirássai, ezentelül európai nivójú telkesziiltségével elvégzett. Lukács Uaon kivételes tenetségével, vatóban csodás invenciójával olyant produkált e rövid idő alatt, amire nem találunk peldat a magyar közigazgatás történeteben. Mi szintén ligyelemmel kísérjük a vidéki varosok belső életét, küzdelmeiket a reájuk háruló nehéz feladatokkal, a súlyos gazdasági helyzet szülte helyzetükben, bár ezirányu munkásságunk csak részleges, mert széleskörű programunkban nem juthat sok hely e kérdéseknek, de őszinte csodálkozással és nagy megértéssel kisértük 'ligyelemmel Lukács Ödön szervezési munkáját a városok érdekszövetsége vezetésében. Mi tudjux, hogy milyen nehézségekkel kell Lukács Ödönnek megküzdenie, de ismerve a szövetség jogelődjét, a kongresszusi irodát, örömmel kell leszögeznünk, hogy az egyszerű ad hoc irodából már most terebélyes intézmény épült fel, amely a kormányzat illetékesei előtt is nagy tekintélyre tett szert. Lukacs Ödön munkássága 'felbecsülhetetlen értéket jelent a vidéki közületeknek és szeretnénk hinni, hogy azok is megértik és támogatják nehéz munkájában. A városkultura terén Lukács Ödön már eddig maradandót alkotott. Ez alkalomból icleiktatjuk Lukács Ödön beszédének egy részét, amelyet a közgyűlést követő banketten tartott: „A mai rendkívüli közgyü és impozáns seregszemle volt a városok közös táborában. Lelkes közszellem hatotta át a köz* gyűlés résztvevőit, ennek hátterében azonban ott lappang mint minden nemzeti érzelmi, vagy szellemi megmozdulás mögött a trianoni magyar tragédia sötét emléke. Megritku t a városok tábora, 90 magyar város hiányzik abból; elszakította ezeket tőlünk Trianon, ameiy mint a királyi szerelmek gáláns emléke az arcpirító génius loci méltó he ye e legtragikusabb, legkegyetlenebb írásmű keletkezésének. Az emberiségnek ez az életellenes diktátuma nemcsak sötét emlék lelkünkben, de emlékeztet kötelességeinkre is. A nemzet elé állítja a jövő célkitűzéseit, munkaprogrammot ad a nemzet ideáljainak megvalósítására. A magyar városok áhítatos magyar szívvel vesznek részt a nemzeti újjáépítés verejtékes, de lelkesítő áldozatos, áldásos munkájában. Nemcsak a számuk, de közéletünknek erkölcsi kulturális és gazdasági tartalma mutatja az újjáépítésnél, hogy mily nemzeti erót reprezentálnak. Tuuatáoan vannak a vau>sok ennek az erőnek, de isménk a haza iránti ko.élességeik nagyságát is. Öntudatuk növeli iele ősségük érzetét, ameuyel szerénységük harmóniában áll. A .városi polgár önerzeus, tfc nem öntelt, tiszteli a hatalmat, lojális, de nem kegyhajhászó, súlyos gondokkai küzd, de nem csügged, nehéz munkával szerzi kenyerét, de nem jajveszékel. Verejtékének cseppjeivel épít, de kitart céljai mellett, mert erőt ad ehhez hazafias érzése, a haza újjáépítése iránt való lelkesültsége. Aze ott a császárok, feudális nagy urak parancsszava, hatalma teremtett nagy alkotásokat. Az orosz cár Néva mocsarai között fővárost épiert. A spanyol király Madrid homokpusztáin az Escuriál gigászi falait rakta le. XIV. Lajos parancsszava a második Versaillest hozta életre. Ma a hatalom a po gároké. Az élet súlypontja, fénye, hatalma ott van, ahol a polgárok vannak. Ma a polgárok energiája viszi előbbre a nemzetet, biztosítja haladását. Ez a munka különösen nehéz most, amidőn egy megcsonkított, elvérzésnek kitett nemzeti testet kell visszanozni a feltámadás, az új élet verőfényébe. A Városok Szövetségének mai arculata igazo ja azt a ielkes készséget, amellyel a városok, illetve annak polgársága az egészséges közhaladás, s vele a nemzeti fejlődés szolga atába kíván szegődni. Nem téveszti szem elöl a városok közönsége, hogy a nehéz dök a nemzeti élet terén a legnagyobb önzetlenséget kívánják. Mé y tisztelettel kell meghajolnia a nemzeti méltóság minden szimbóluma előtt, de tudja azt is, hogy elszánt védelmezőinek kell lennie a nemzeti ősi birtok állományának, a nemzet becsületének. Le kes szeretettel zárja szívében mind azt, ami a nemzet eleteben alapvető, állandó és ideális és lelkes szeretettel zárja szívébe azokat, akik munkatáborához szegődnek, akik közérdekű céljaik elérésében támogatják. Ciceró mondotta: Fájdalmas az emuit idők emlékezete, de még fájdalmasabb az eljövök kivárása. Sok fájdalmat kell még a nemzetnek s benne a magyar városoknak elviselni, még szebb és boldogabb jövőjüket kikiizdik, de a városok vezetői bírni fogják a gladiátori tornát szervi rugékonysággal, e mével, idegzettel, ha maguk mellett fogják látni a közélet illusztris vezetőit." MEGHATVA HALLHATTUK a magaskorú nagy tudós, Balogh Jenő beszédét a Felsőházban, amikor idézte Mr. auttler az amerikai Columbia egyetem tudósának megállapítását arról, hogy valamilyen új világ előtt állunk, naivak azok, akik meg hisznek abban, hogy a régi világ és annak berendezettsége valamikor is viszszaaitíthato legyen. Hogy milyen lesz ez az új világ? Azt sem tudjuk, csak érezzük, hogy megyünk elébe. Azt azonban már sokan sejtik és látják, hogy ebben az elkövetkező új világban valahogyan több jog jutni abból az érzésből, amit ma kollektív szemléletnek neveznek. Megható volt az agg tudós és államférfi megemlékezése erről a készülő új világról, ment minden elzárkózó maradiságtól, közel egy félévszázad munkában eltöltött ideje után vallomást tesz, hogy kérdőjelként áll előtte még mindig a jövő, pedig a múltban annyit tapasztalt, annyit látott, annyit dolgozott. Nem akarja a maradiságot reáoktrojálni a haladásra, ellentétben annyi más felfogással, éppen a természetadta öregségben, hanem csak buzdítva, féltőén int, hogy jól készüljünk erre a várható nagy világváltozásra. Ez a jelenség is, hozzászámítva a többi felsőházi tagok felszólalásait sürgeti a Felsőház egyenjogúsításának szükségességét... 101