Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 13-14. szám - A háború utáni Magyarország

Makkai ]ános: Á háború utáni Magyarország Ha jól tudjuk, Makkai János évei száma szerint a legfiatalabb tagja a parlamentnek, de semmiesetre sem tévedhetünk sokat. Ezt nem azért említjük meg, mintha ez valami előnyt, vagy hátrányt jelentene most megjelent műve bírálatánál hiszen ez beszél önmagáért is, hanem pártat'anul kell megállapítanunk, hogy ezt a könyvet sokkal öregebb, tapasztaltabb, képzettebb politikus sem tudta volna jobban, szebben és értékesebben megírnij mint Makkai János. Ha ö egyes helyein művében szerényen meg is említi, hogy a „fiatalabb generáció", ezt talán csak azért teszi, hogy ne gondoljanak valamí'yen őszfürtű publicistára azok, akik öt nem ismerik. Egyébként nehéz helyzetben vagyunk, amikor kritikát akarunk könyvéről írni, először azért, mert mint hivatásos újságírót, publicistát valahogyan családtagnak érezzük, másodszor pedig — mert alig van könyvének o'yan pontja, amellyel lelkileg ne értenénk egyet. És végül: müvének hangja, logikai vonalvezetése konzekvencia levonásai oly simák, oly lecsiszoltak (vagy más világnéze'beliek számára annyira „humánusak"!), hogy sehol nem találunk egy olyan pontot, amibe .beleköthetnénk". Müvét szerényen az előszóban új műfajként „keresztmetszetnek" nevezi és ehhez mérten szigorúan igyekszik betartaiv a tárgyilagosságot, sok helyen egyszerűen regisztrál, saját világszemléletét pedig oly megnyerőén szövi bele, hogy meggyőződésünk szerint még az ellentétes pólusok hivöit is megnyeri magának ami nagy értéke müvének, mert gondolatainak, felfogásának ezzel nemcsak olvasókat szerez, hanem híveket is, ami, lássuk he nem olyan könnyű ebben a mai zür-zavaros politikai eszme-világban. A könyv technikai felépítettsége szabályos, 'hat fejezetre oszló publicisztikai mü, amelyben az új trianoni Magyarországot festi le az utolsó két évtizedben. A háborút megelőző NagyMagyarországra — amely időszakot élesen különvá'asztja a háború utánitól — minden fejezetében csak következtetöleg utal, aszerint, ahogyan arra szemléletének érzékeltetéséhez szüksége van. A hat fejezet felöle'i mindazt, amelyre a megértéshez szüksége van annak, aki egy társadalmi-építmény főbb vonalait a keresztmetszetből akarja megismerni. Fejezetenként ad, hogy szavaival éljünk ..színképeket", az összeomlásról, új állami elhelyezkedésünkről, társadalmi struktúránkról, gazdasági vérkeringésünkről, közéleti szövődményeinkről és végül szellemi útjainkról. Az egyes fejezetek azonban harmonikusan összeölelkezőek, zökkenésmentesen viszik az o'vasót a végső konklúziók felé, amelyeket Makkai nem is feltűnően emel ki könyvében alig egy-két helyen töri meg a szedés egyformaságát gondolat-kiemeléseive', ezzel is kerülve a gondolatoktrojt, bízva abban, <hogy kikristályosított és elfogulatlan szubjektivitással feltálalt gondolatai, következtetései úgyis megteszik a hatásukat. Tárgyi agossága őszinte, s annyira tökéletes, hogy szinte néha az olvasó azt hinné, hogy az író már önmagával kél vitára és mond ellent saját magának, amikor aztán a következő fordulatnál rájön, hogy mindez csak az abszolút objektivitás érdekében történik. S ebben is bravúros, mert mégis magát tudja adni, annak ellenére, hogy minden felfogást igyekszik regisztrá'ni. Szeretnénk őszinte és tárgyilagos kritikát írni művéről és azért előbb azokat a vonalakat vesszük elő, ahol nem tudunk vele együtt haladni amelyek talán nem hibák, hanem a mü konstrukciós részéhez tartoznak és így talán ezekné! a kritika fölénybe kerülhet. így elsősorban is az, amidőn végig az egész művön azt hangoztatja, hogy nincs nálunk igazi baloldal és hogy lelkileg éppen a nagy nemzeti megrázkódtatások, valamint a felettünk elviharzott baloldali kilengések reakciójaként egy teljes jobbolda'iságba kerültünk, keresztény és nemzeti alapon. Ennél az a véleményünk, hogy éppen a hangoztatott , mimikri" szellemi megnyilvánulások a fészkei annak a ma még talán rejtett, vagy hadászati óvatosságból pa'ástolt szellemiségnek, amelyek csak várnak egy-egy alkalmas pillanatra, amikor fregoli-gyorsasággal bújnak elő. Nem hiszünk a jobboldaliság nagy tömegeiben olyan mértékben, mint ö. Hiszen egyik helyen ő maga is felhozza, hos:y milyen kevés igazi kereszténység van a mi keresztény politikánkban ugyanezen az alapon nem tudjuk teljesen engedélyezni a ma jobboldalinak hitt és látott tömeg nagy részénél is az igazi nemzeti jobbo'daliságot. Szó sincs róla, a nacionalizmus nálunk is újjászületését éli az utolsó két évtized óta, természetesen azoknak az erős baloldali nyomásoknak a kisugárzásaiként, ame'yek indokolatlanul es bárgyúan igyekeztek ezt elnyomni nálunk. Meg aztán ne felejtsük el, hogy milyen nehéz határvonalai húzni és exakt tartalmat adni annak, amit jobb és baloldalinak szoktunk köznyelven nevezni. Hiszen ami ma sokak érzése szerint , jobbo'dali", az ugyanakkor mások előtt „baloldali", pláne, ha önös érdekeiket látják veszélyeztetve. Elég ha utalunk arra a legújabb áramlatra, amely a mostanában kifejlődött falukutatást igyekszik elgáncso ni. Pedig ezek az irodalmi mezbe bujtatott szociográfiák hivatást teljesítenek nem nevezhetők agitációs röpiratoknak, mert olvasótáboruk nem a parasztokból verbuválódik, hanem az amúsryis elfásulásra hajlamos magvar intellek'uá'is rétegekből. Márpedig hogy Makkai János találó meghatározásával éljünk, ez az egyetlen* igaz títfa annak, hogy elősegítsük a magyar faji törzsi utánpótlást, amire nagy szüksége van ennek a társadalomnak, ahol ne maradjon üres szócscp'és a népi politika jelszava. Bármily fájdalmasan, élesen hasít is bele a magyar közéletbe ez az újabb népinyomor festésművészet, szükségünk van rá mert csak alulról erősíthetjük nemzetünket. Ahoz a részihez, ahol a nemzetiségi kérdést tárgyalja, szeretnénk hozzáfűzni valamit. Mégpedig azt, hogy a bécsi Gesamtmonarchie metternichi uralkodási maradványa, hozzáadva a reakciós magyar kormányférfiak aulikus rövid átását, szinte magyart-pusztító (kivándorlás!) vellcitásukkal olyan légkört teremtettek, amelyen keresztül még egy tárgyilagos, hihetetlenül: pontos jövőbelátással megszerkesztett külföldi mü sem tudott keresztülvergődni. Pedig ha talán az akkori magyar közvélemény nem is ismerte, de kormányzatunk és külügyi szolgálatunk feltétlenül (no és a radikális XX-ik Század ismertette Jászi Oszkár interpretálásában!) tudott ró'a. Ez a mü SetonWatson, a Scotus Viator néven közismert író munkája volt, Londonban jelent meg 191.1-ben, közel ötszáz oldalas vaskos kötetben. Tehát a háború kitörése előtt három évvel előre jelzi, hogy a szerb-horvát elégedet'enség fogja kirobbantani az összeomlás útját!) Ö már tudta, a tőlünk távol élő angol, de mi és államférfiaink nem? Ebből a műből idézünk je'lemzésként két megállapítást, amelyek ma már márványba vágyó igazságok, s akkor rágalmazó hadjáratnak minősíttettek. Trianon igazolta Scotus Viatort! íme a két idézet: („The southern slaw question and the Habsburg Monarchy") .... de ha Bécs sokáig habozik és elmu'asztja a lélektani pillanatot születhetik egy magyar államférfiú, aki a választási és közigazgatási reformnak merész és teljes követelésével kezdve békét teremthet a nem-magyar nemzetiségekké' és gyakorlatilag megvalósíthatná azt a Ba'kán konfederációt magyar vezetőség alatt, melyről Kossuth Lajos álmodott..." Majd másik helyen ezt írja, 1911-ben és nem 1937-ben! —: a nemzetiségek ei vannak idegenítve és keserítve, de nincsenek asszimilálva ... Magyarországon egyedül a zsidók diadalmaskodtak a politikában, a sajtóban, a pénzügyi világban és a kereskede'emben. Lueger dr, bécsi polgármester gúnyolódásai a „Judeo-Ungarn''99