Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 13-14. szám - A nyilasmozgalom dialektikája

Á nyÜasmozgalom dialektikája A most lezárult parlamenti időszaknak alig volt olyan ülésnapja, hogy valamelyik oldalról szóba ne kenut volna a réktelen izgatások egyik-másik esete, formája, módja. Tanulmányozva ennek a mozgalomnak a diaieKtikájat, valamint tudva azt, hogy mik az okai ennek a mozgalomnak, .kétségtelenül rohamosan terjedő erejének (így elsősorban a mezőgazdasági nincstelenek vigasztalan nelyzete, többé nem palástolnató nyomorúsága), önkéntelenül is párhuzamot kellet vonnunk a ma és a múlt hasonló erjedési korszaka között. Miként a háború előtti korszak népi mozgalmát a közjogi harcok szülte függetlenségi ellenzéki mozgalom táplálta, így például a választójog köré sűrűsödött felfogás a kiszorított néptömegek részéről, ugyanígy a mai mozgalmaknál is a kiszorított, nincstelenek tömege nyújtja az alapot és talajt a szárbaszökkenésre. Ma azonban más a Helyzet és így a mozgalom megjelenési formája is. Amíg a háború előtti liberális korszakban, noha hajszálig ugyanazok a nepi proDlemák végtelen megoiüacian sora állott lenn, mint amelyek ma is elénk meredeznek (gazdasági vaisag, toldkeraes, munkanélküliség stb.), ezek az elkeseredeuségi kisugárzások megjelenési tormájukban idomultak a kornoz, mint voltak az akkori ipari munkásság eros nemzetközi szervezete, vagy az agrárszocialista^ mozgalma Áchim András vezetése aiatt, audig ma változtattak megjelenési tormájukon. De nem változtattak a dialektikajiiKon. Mert amíg ma ezek a mozgalmak nem jelenhetnek meg a keresztényi és nemzeti Köntös nélkül, mert akkor a ikormányzat azonnal elfojtaná óket, addig a liberális korszakban a közjogi harcok idejében, szabadon jelentkezhettek a szocialista politikai szervezkedés köntösében, habár az akkori uralkodó aulikus és reakciós kormányzatok mindent megtettek elfojtásukra, de lehetőleg kerülték a nem nemzeti katonai szervezet felhasználását, mert minden ilyen erősebb beavatkozás általános nemzeti visszatetszést szült. A társadalom, az erős ellenzéki közhangulat, pártolta ezeket a mozgalmakat, mint ahogy ma a keresztény politikai jelszavával meghódított közvélemény nagyrésze is támogatja a nyilas mozgalmakat. Ma sokan külföldi eszmeáramlatnak nevezik, holott ez nagy tévedés. Az, amivel a külfölddel rokon ez a mozgatom, az nem egyéb: mint a megoldatlan kérdések azonossága, a népi nyomor. A szervezési szisztéma, a megjelenési forma, ügyes mimikrije a környezetnek, ez lehet külföldi tanítás, sablon, de a dialektika és a dinamikus erö az tagadhatatlanul hazai eredetű. Ezt mindjárt illusztráljuk a következő két idézettel: Az első idézetet „Kozákuralom Budapesten" című röpiratból vesszük, amely röpirat 1908-ban jelent meg a „Népszava" kiadásában. Abból az alkalomból történt, amikor a választójog miatt napirenden voltak a tüntetések a főváros utcáin és a rendőrség (ma is csak helyeselni tudunk ennek!) erősen elfojtott minden utcai megmozdulást. Ez a kis röpirat arról szól, hogy a rendőrségen miképen ütötték-verték az előállított szocialista tüntetőket, hihetetlen brualitásokat ír le a rendőrségi kínzásokról és nekiront a polgári sajtónak, mert nem védi meg a rendőrségi kínzásoktól a munkásságot. Többek között ezeket írja ez a röpirat: „ ... A külföld lapjai hatósági patronáncia alatt álló magyar kisenevekröl fognak hírt adni és magyar Dertaiaii-ejektoi, magyar programoktól jesz nangos az Cjjen varos. ^K^or inajo mas^ep szóinak a muiiKasságnuz a bzterenyi-bterntK, a rolues-Weiszok, a Legaru^hoilako'K! AikKor majd nem nyomtatják le az úgynevezett hoerans lapox: a „Fester Lioyu , a „Pestéi Journal a renaorsegi Komumkek „ i arcai-í reoitscneií es r-arago-rurstjeii. Akkor üajáry(bettelheim) Udon, Suranyi^cnwanz) JOZSCT, bumegi(Konn) Vnmos es béla henriK, kit cnajein Nme bernsteinnek hívtak egykoron, mielőtt grot Anurassy bizalmasa es a „Budapesti Hírlap vezércikkírója lett és a sajtó többi nagynataimasai nem hallgatják taian oly egykedvűen a „büdös zsidót", mégha szocialistáknak szól is. Es akadnak talán KákosiKremsirek, tíalagi-tílochok, Turi-Tillmannok és egyéb ősmagyarok, akik észreveszik, hogy azoknak a hazátlan bitangoknak és „külföldi izgatóknak" vére, amely az utcakon és a főkapitányság szobáiban folyt, van olyan jó magyar vér, mint az övek . .." Második idézetünk az akkori polgári radikális mozgalom iegyvertaraDol vaio, Jászt Oszkár cikkéből, ugyancsak egyiK választójogi uicai harc után, íyi^ május 2j-ika utan, amikor i isza István letörte az abstrukciot emlékezetes parlamenti harcában: „ . . . Nem kevésbé scharfmacher volt a hangulat a lipótvárosi kaszinóban sem, ami megfelel a mai jielyzet lényegének: a junker-zsiao koalíciónak. Túizas nélkül lenét mondani, nogy a zsidó uzsora — s ennek képviselőit nemcsak a laivak korcsmaioan kell keresni, hanem loleg es elsősorban a nagy es előkelő budapesti bankokban — hatalma meg sonasem volt az országban ilyen teljes s a 1 isza István iegianatikusabo bivei nemcsaiK a varmegyei dzsentri tönkrement eiemeioen, hanem a kitüntetésekre és nemességre áhitozó zsidóságoan keresendők. Történelmi távlatból nézve ezért a másik reprezentative man-je a korszaknak Tisza István mellett Elek Pál, mert ez a hirnedt bank-kalóz korántsem elszigetelt jelenség, hanem szinte plátói tipusa a budapesti pénzvilág egy igen betolyásos részenek, egészen úgy, mint i isza istvan a magyar szolgabírónak. A magyar dzsentri-szolgabiró skrupulus nélküli terrora, amely habozás nélkül nozza mozgásba a csendőrszuronyt és adat sortüzet s a zsidó uzsorás, ki megfelelő ellenszolgáltatások fejében az előkelő uraság váltóit zsirálja s a választási panamákhoz pénzt ad: ez a mai magyar politika legkirívóbb, legjellegzetesebb vonása. De természetesen nem a legmélyebb. Ez a két néprontó tipus csak tünete a latifundiumos feudalizmus gazdasági és erkölcsi szerkezetének ..." E két rövid idézetben fellelhetjük mindazt az elemet, amelyeket ma kifogásolnak akar jobbról, akár balról. Így benne van a felekezet elleni izgatás minden eleme, benne van a töke elleni kirohanás, sőt benne van a liberális kézben lévő sajtónak is a lerántása. Kis pikantériát talán csak abban találhatunk, hogy a Jászi-féle radikális mozgalom tónusa roppant hasonlatos a mai nyilas-mozgalom tónusához, talán azért, mert nem lehet ma a tőkéhez hozzányúlni írásiban és szóban, mint csak abban az esetben, ha előbb megkapja a zsidózás menlevelét. Egyet azonban tárgyilagosan meg kell állapítanunk, mégpedig azt, hogy a Jászi-féle mozgalom sokkal nyíltabb, őszintébb volt, mert az neki ment a nagytőkének, nagybirtoknak, akár zsidókézben volt, akár nem. Nem lebecsülendő ez a nyíltság, mert jobban lehet ellene védekezni. Ma, amikor a nyilasmozgalom keresztényi és 96