Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 13-14. szám - Miért van szükség a polgármester-változásra?

Fovai%f Miért van szükség a polgármester-változásra? Ssendy polgármestersége alatt feltűnően sorvadt az autonómia elve a fővárosnál — Á heiügyminisziérium és a főváros — Válaszúton a fővárosi közvélemény Mpltkcri cikkünk, anu.yben először adtunk hírt arról, hogy a fővárosi közvélemény jelentős részében felmerült a polgármesterváltozás gondolata, óriási feltűnést keltett. A 'hozzánk beérkezett érdeklődésből, levelekből, hozzászólásokból azt látjuk, hogy közleményünk széles körben talált helyeslésre. Ha elindítottuk és vállaljuk is ennek a gondolatnak propagálását a legközelebbi választásig, le kell azonban szögeznünk elsősorban is azt, hogy bennünket nem vezet semmiféle politikai szempont és nem is vezethet, miután nem tartozunk egyik pártpolitikai keretbe sem. Ragaszkodnunk kell közismert objektivitásunkhoz ezután is és ezért mindjárt meg kell mondanunk, hogy Szendy Károly személye iránt sem viseltetünk semmiféle animozitással, sőt el kell ismernünk azokat a személyi értékeit, amelyek közismertek, mint pl. agilitása, mély, őszinte 'keresztény és nemzeti érzése, erős munkabírása. Mindezek a tulajdonságai méltán hitethették el megválasztásakor híveivel, hogy alkalmas a polgármesteri szék betöltésére. Ezért nem veszíthet semmit erkölcsi értékéből, mint ember, ha egyben eddigi működése alapján megállapítjuk azt is, hogy a polgármesteri szék betöltéséhez nem áldotta meg a sors azzal a különleges tehetséggel, amelyre szükség van éppen a mai súlyos időkben ennél a nagy felelősséggel járó pozíciónál, amikor a polgárság érdeke valóban különleges tehetséggel megáldott egyéniséget kiván látni a polgármesteri székben. így elsősorban is igazuk van azoknak, akik azt hangoztatják, hogy az önkormányzati elv Szendy kétéves polgármestersége alatt feltűnően elsorvadt és kiéleződött a viszony a belügyminisztérium és a törvényhatóság között. Jól állapítják meg ezeket a jelenségeket és igyekszünk mindjárt reámutatni, hogy melyek azok a jelek, amelyekből ez tisztán látható, s mik az okai ennek a helyzetnek. Köztudomású például, hogy Szendy Károly minden fővárosi kérdésben szigorúan magának tartja fenn a döntést, minden kérdésben igyekszik saját elképzeléseit — amelyek jóhiszeműségét nem vonjuk kétségbe — keresztül is vinni, akár jók, akár nem, akár szolgálják az önkormányzat érdékeit, akár nem. Ezzel az igyekezetével nemcsak elnyomja sok esetben a szakértelmet, hanem rábeszéléseivel — amikor négyszemközti kapacitálással igyekszik a pártvezéreket elgondolásainak megnyerni — hihetetlen zavart kelt, önkéntelenül is megbontja az egyetértést. Viszont a felelősség kérdésénél minden esetben az önkormányzatot igyekszik fedezetül felhasználni, még akkor is, ha valamely kérdésben az önkormányzatot nem is informálta előre. Ezek nagyjából azok a jelenségek, amelyek aztán kétféle helyzetet teremtenek az autonómia életében. Egyik helyzet az, amire azeiött, például a törvényhatósági tanács életében, sohsem volt eset, hogy akár a bizottságokban, akár a közgyűlés plénuraában a polgármesteri előterjesztést nem fogadják el. Így volt legutóbb a vízdíj emelésének a kérdéseben is, amikor a vízmüvek igazgatója elegendőnek találta a 2 filléres emelést, ezirányban tett előterjesztést az üzemi bizottságnak, amely ezt elfogadta, ezt fogadta el a pénzügyi bizottság is és ezt szavazta meg a közgyűlés is, hoiott úgy a pénzügyi bizottságban, mint a közgyűlés előtt a polgármesteri előterjesztés 4 filléres emelést javasolt. Most nem arról van szó, hogy a vízmüvek igazgatója ellentmondott a polgármesternek és álláspontját vele szemben győzelemre is vitte, hanem arról, hogy végeredményben ebben az ügyben a vízmüvek igazgatója képviselte úgy a szakszerűség kérdését, mint a polgárság teherviselöképességének is az érdekét. Mit képviselt hát a polgármester? A polgárság nagyobb megterhelését. Miért? Nem tudjuk. De így aztán igazán ne érje semmiféle vád a belügyminisztériumot, ha beavatkozik erősen az önkormányzatba és talán majd az eléje kerülő vízdíj-ügynél a — polgármester álláspontját fogadja el és a 4 filléres díj mellé fog állani, mondván, hogy a polgármester csak ismeri a polgárság teherviselöképcsségét. Mert ebből csak ezt a következtetést lehet levonni, pláne amikor közismert Szendynek az az álláspontja, hogy minden erejével növelni akarja az üzemek szolgáltatását a főváros részére, nem törődve azzal, hogy ez végső fokon mégis csak a teherviselés növekedését jelenti. Ez az egyik oldala az éremnek. Az érem másik oldala pedig az, hogy a polgármester éppen a fentebb említett akaratérvényesítesi kísérleteinél ellentéibe kerül az igazi önkormányzat elvével és centraiisztikus törekvéseivel el is sorvasztja ezt, még azokon a keskeny terrénumokon is, amelyeket az utóbbi évek fővárosi törvénykodifikációk úgy ahogy meghagytak. Mert nem szabad elfelejteni azt, hogy hiába hoznak akármilyen drákói törvényeket, hiába igyekszenek a változó kormányzatok befolyásukat növelni ezekkel a kodifikációkkal, az olyan ember, aki megérti és valóban őszinte híve az önkormányzati elvnek, még mindig annyi szellemet vihet bele, amely elegendő az általa képviselt polgárság érdekeinek a megvédésére. Tudjuk jól, hogy a hatalom nem szülhet jogot, vagy ahogyan Talleyrand oly szellemesen mondotta, a szuronyokat sok mindenre lehet felhasználni, de állandóan ülni rajtuk mégsem lehet. Ez szól természetesen arra az esetre is, amikor a kormány sokak előtt ismeretlen erősségű „nyomást" gyakorolva a polgármesterre, keresztülvitte, hogy a sajtója részére a polgármester állítólag több részletben hatszázezer pengőt utalt ki. Hol volt itt az önkormányzati elv? Mert, ha szuronyok állanak a városháza kapuja előtt, akkor is mód van arra, hogy a polgárságot felvilágosítsa, mire, miért, miből, hogyan adta oda ezt a pénzt a polgármester?! Hol volt ekkor az igazi önkormányzati elv a polgármester részéről — nem a kormányzatról van szó, hiszen a kormányzat ebből a kérdésből már ab ovo sem csinálhatott életkérdést! — ha ilyen nehéz problémánál megelégszik felelősségének alátámasztásánál szűkebbkörű bizottsággal, párnázott ajtók mögött, felügyeleti hatóság jóváhagyásával és álcázott számvetéssel. Nem azt kifogásoljuk, hogy adta, hanem azt, hogy milyen körülmények között és milyen formában, az önkormányzat teljes negligálásával. Vitte volna a közgyűlés elé és ha többséget szerez, akkor nincs semmi akadálya, vagy 93