Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 7-8. szám - Az engedményezések és a Kúria

nék a közgyűléstől. így szolgálja a Führerprinzip az anonym tőke befolyásának csökkentését. Ebben az irányban számos tervezet érkezett a gyűlés elé. Ezek közül kiválik az az újszerű előterjesztés, mely szavazati jogot óhajt adni az intézőségnek. Ez a „Führerstimmrecht" nemcsak elismerése a vezetők munkájának, hanem azt a célt is szolgálja, hogy a részvénytársaság érdekeit esetleges részvénytöbbségekkel szemben megvédje. Azáltal, hogy az igazgatóság szavazataival a közgyűlés 'határozataiba befolyhat, a tőke anonymitása is korlátozva lesz. Fel kell tételeznünk, hogy ez a „Führerstimmrecht" a társaság érdekében lesz kifejtve és ezáltal a részvénypakettek vándorlásából eredő, előre nem látható változások által előidézett bizonytalanságot csökkentheti. Ezen elképzelés ellen a következő kifogásokat hozhatjuk fel: Az az egyén, aki a vállalkozásban a tőkerizikót viseli — azáltal, hogy a határozatokba az igazgatóság is beleszól — korlátozva van. Azonban tény az, hogy az igazgatóság szavazati joga mindenkor a vállalat érdekeit és biztonságát szolgálja. Ennek fontos biztosítéka, hogy az igazgatóság szavazati joga csak akkor tekinthető érvényesnek, ha az ellen a felügyelőbizottság nem tiltakozott. A felügyelő bizottságnak ez a vétó joga a Führerstimmrechtnek csupán a vállalat érdekében való gyakorlását teszi lehetővé. Korlátozva van a Führerstimmrecht azáltal is, hogy azon határozatok hozatalában, melyek magát az igazgatóságot érintik — nem vehet részt. Pl. elbocsájtása ellen nem szavazhat. Nem függ azonban az igazgatóság szavazati joga a felügyelőbizottságtól a felügyelőbizottság választásánál, ami természetes is, mert ellenkező esetben az igazgatóság szavazati joga eleve jelentéktelenné válna. Fontos még az előterjesztésnek az a határozata, mely az igazgatóság hatáskörébe utalja a mérlegmegállapitást, valamint a nyereségfelosztásra vonatkozó közgyűlési határozat felett való döntést. Ez az elgondolás is az anonym tőke befolyásának korlátozását jelenti. Az igazgatóság hatalmi súlyával szemben a felügyelőbizottság jogait juttatnák fokozottabb mértékben érvényre. A felügvelőbizottságnak legyen meg az a joga, hogy az igazgatóság határozatai ellen tiltakozhasson és ha az igazgatóság továbbra is mereven ragaszkodik álláspontjához, abban az esetben közgvűlést hívhasson egybe. A részvényesek — kik a vállalkozásnak tulajdonképeni birtokosai, végső esetben kell, hogv dönthessenek a vagyoni helyzetüket érintő határozatok felett. A tervezet további része a közgyűlés hatáskörébe tartozó ügyek terjedelmét korlátozza és csak azokat tartia fenn, melyek a részvénvesek tagsági jogaira, a társaság alkotmányára és irányítására vonatkoznak. A közgyűlés az üzletvezetés kérdésébe csak akkor szólhasson bele, ha erre vonatkozóan az igazgatóság felhívást intézett hozzá. A közgyűlésnek ezen jogoktól való megfosztása szintén az anonym tőke befolyásának csökkentését szolgálja. Az igazgatóság a vezetésben a közgyűlés hirtelenjött határozatai által ezek szerint nem volna hátráltatva és nyugtalanítva, ezáltal pedig a vezetés állandósága is biztosítottnak látszik. * Az így nyert eredmények nemcsak a tudománynak és a joggyakorlatnak tesznek szolgálatot, hanem a praktikus gazdasági élet részére is rendkívül hasznosak lesznek. A fent leírt anyag még az anonymitást — mint önálló problémakört — tekintve sem teljes, de mindenesetre szolgáltat bizonyos elveket, amelyek magyar viszonylatban is használhatók lehetnek a részvénytársasági jog anonymitásának leküzdésénél. Ezek az elvek nem mondhatók radikálisaknak, mert a gazdasági élet szükségleteinek és a részvényjog sajátosságának gondos és reális összeegyeztetéséből keletkeztek. JOGÉLET Az engedményezések és a Kúria A jog és gazdasági élet ezer szállal van összeszőve, s bármilyen parányi a változás vagy ingadozás az egyikben, a másik érzékeny szeizmográfként mutatja jó vagy rossz irányban az elhajlást. Ez a tünet teszi rendkívüli fontosságúvá a M. kir. Kúriának legújabban meghozott H. 3.652/936. sz. elvi magvú ítéletét, amelyben leszögezi azt az álláspontját, hogy az engedélyezett kintlévőségnek az engedményező részéről történt felhasználása sikkasztásnak nem minősíthető. A kereskedelmi élet eddig ugyanis azzal az engedményezési módussal dolgozott, hogy az adóst a hitelező cseréről nem értesítették és az engedményező jutván hozzá a követelés ellenértékéhez, azt az új tulajdonosnak kiszolgáltatta. Ennek a megoldásnak a logikai alapja az volt. ho£y a vállalkozók legnagyobb része meg akarván kímélni a munkaadót az engedményezéssel járó kényelmetlenségtől — áruhiteleknél rendszerint több engedményezésnek is kellett volna történnie — az engedményezés közlésének a mellőzését kérte az új hitelezőtől, ígéretet levén a pénz pontos beszolgáltatására. Ez eddig az áruhitelt nyújtónak megfelelő biztosítékot szolgáltatott, mert hiszen ha a pontos átadás meg nem történt volna, kezében volt a büntető jogi szankció, amely mindig megfelelő fegyverül szolgált. Ez a lehetőség nagyon megkönnyítette a bonyolítást, mert hiszen az egyik engedményezést, ha már lefutott, újabbal lehetett pótolni, s ezáltal olyanok is élvezhettek megfelelő áruhitelt, akik anyagi fedezet hiányában, ebez különben hozzájutni nem lettek volna képesek. Felfrissítette a gazdasági élet vérkeringését megfelelő hitellel, anélkül, hogv bárminő bonyolítási nehézségééi meg kellett volna küzdeni. A Kúria fenti ítélete azonban gyökeresen változtatott a helyzeten. Ha nincs büntetőjogi szankció, akkor természetesen elvész a hitelező biztonsága is. Hiába mondja azt a Kúria, hogy az engedményező a megegyezés be nem tartásáért polgári úton érvényesíthető felelősséggel tartozik, mert hiszen ahol a hitelezésre anyagi fedezet nincsen ott a magánjogi felelősségrevonás is teljesen illuzórikus. A Kúria ítéletét azzal indokolja, hogy az engedményezés által az engedményezett követelésekből történt egyes fizetések nem váltak az engedményezőre idegen ingó dolgokká, mert azok az engedményezés folytán nem mentek át új hitelező tulajdonába. A követelési jogok pedig sikkasztás tárgyai nem lehetnek. Ha az engedményezési ügyletet közelebbről megnézzük, valóban azt látjuk, hogy a hitelező személyében történt változással csak a követelési jog ruházódott át egyik hitelezőről a másikra. Az eredeti hitelező helyett most az új van annak a jognak a birtokában, hogy a reá engedményezett követelés kiegyenlítését 79