Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 7-8. szám - Idegenforgalom és a hazai nyaralás

kérhesse. A sikkasztás bűncselekménye pedig valóKan csak akkor forog fenn, ha valaki a birtokában levő idegen ingó dolgot használ fel stb. A törvény tehát kifejezetten dologról beszél, amely íogalom alá ? jo^ok — e speciális esetben a követelt ;i i'jgck — nem- vonnátok. Ami a teljesített h/t téseket illeti, ott is meg kel1, néznünk a beállott logí helyzetet. A teljesítő adós nem az új hitelező részére fizet a régi hitelezőnek, mert hiszen a hitelezőcseréről tudomása sincs, a fizetés tehát a régi hitelező részére való kiegyenlítés szándékával történik. Az engedményező oldaláról nézve a dolgot, ő az új hitelező csak a követelési jogot engedményezte, nempedig magát a pénzfizeteseket. Hiszen, ha az engedményezésről az adóst is értesítették volna, a pénznek az eredeti hitelező részéről való felvétele is csak azzal i követelménnyel járt volna, hogy az adósnak az úi hitelező részére újból kellett volna teljesítenie, mert hiszen a követelési jogot már az szerezte meg. A jogi formalizmus szempontjából tehát a Kúriának kétségtelenül helyes az álláspontja, amikor az engedményezett követelésnek az eredeti hitelező részéről való felvétele esetében a sikkasztást meg nem állapítja, nagy kérdés azonban, hogy a jogfejlődésnek és a joggyakorlat kialakulásának helyes útját választotta e döntésével a Kúria. A BTK. megalkotásakor a kereskedelmi élet még távolról sem feilesztette ki az engedményezés fogalmát oly mértékben, mint, ahogy az ma létezik és amint az energia analógia útján a bíróitfvakorlat által kifejlesztve meg tudta kapni a maga védelmét, kell. hogy a követelési jogok, amelyek a kereskedelmi élet biztonságánál óriási szerepet játszanak, megfelelő védelmet nyerjenek. A mai helyzet mindenesetre az, hogy a Kúriának ez az állásfoglalása nagyon megnyirbálja és szűkké teszi az engedményezések által való bonyolítások lehetőségének a körét, amely a mai amúgyis erősen korlátozott hiteléletben semmiesetre sem járhat áldásos következményekkel. F. A. dr. KÖZGAZDASÁG / Idegenforgalom és a hazai nyaralás Irta: Habán Jenő Magyarország nemzetközi fizetési mérlegének ma már igen komoly tétele az országnak idegenforgalomból származó bevétele, örvendetes az az állandó növekedés, amelyet a Magyarországra jövő külföldiek száma és azi országban töltött idő mutat. Ennek nagy jelentőségét az országra nézve felismerték a hivatalos körök is és megteremtették nemrégiben a magyar idegenforgalom további ápolására és erősítésére hivatott állami ezervezetet. A mérlegnek azonban két oldala van. Idegenforgalmi bevételünk akkor jelent igazi erőforrást a nemzetnek, ha a másik oldalon a lehetőségig csökkentjük a magyar utasok külföldi tartózkodását. Arra kell törekednünk, tehát, hegy necsak az idegeneket nyerjük meg Magyarország látogatására, hanem ezzel egyidejűleg megfelelő belső propaganda által tartsuk itthon azokat a milliókat, amelyek évente, különösen a magyar családok külföldön való nyaralása következtében ismét kiáramlanak az országból. Ennek is meg van már a maga félhivatalos szerve, a napoktan megalakult Országos Magyar Vendégforgalmi Szövetség. A szervezet tehát megvan a propaganda elvégzésére ói moír is vagyi^nk győződve arról, hogy dolgát jól fogja elvégezni. Már eddigi külföldi idegenforgalmi kirendeltségeink is kiváló munkát végeztek s az idén Grácban és Londonban is megindul a hivatalos magyar idegen toborzás Az angolok az utóbbi években folyton növekvő számban keresték fel Magyarországot és hozzáértő, ügyes toborzásai még nagyobb eredményeket lehet elérni. Ami pedig a hazai nyaralás gondolatát illeti, a legfontosabb úttörő munkát már elvégezte az OMVESZ elődje, a Weekend Egyesület. A közönség szívesen karolta fel a gondolatot és elég, ha- azt az egy adatot idézem, amit Széchenyi Károly gróf. az OMVESZ elnöke említett székfoglaló beszédében, hogy tavaly egy kis bakonyi község, ahol azelőtt soha idegen nem járt, 15 ezer pengőt vett be a vendégforgalomból. Ha azonban egy kissé a dolgok mélyére nézünk, meg kell állapítanunk, hogy egész külső és belső idegenforgalmi szervezetünk kétségbeejtő helyzetben van. Nem elég ugyanis a szervezet, az idegenforgalomnak és a hazai nyaralásnak meg kell, hogy legyen a lehetősége is. Már pedig a legmerészebb ember sem kockáztathatja azt az állítást, hogy Magyarország fel lenne készülve a mainál sokkal nagyobb vendégforgalomra. Így hamarosan abba a helyzetbe juthatunk, hogy csináljuk a propagandát, toborozzuk a vendégeket, idegeneket, de nekik kielégítőt nyújtani nem tudunk. A hatóságok é*i a törvényhozás, sajnos, egészen a legújabb időkisr meglehetősen elhanyagolták az idegenforgalom kérdéseit. Ennek köszönhető, hogy például még a legkedveltebb magyar nyaralóhely, a Balaton, az ország nagy természeti kincse Í6 csak most kezd némiképp kiemelkedni a legkezdetlegesebb ősállapotból. 1920-ban meg csak út f»em volt a Balaton déli partján, az északi parton pedig legtöbbnyire a parttól távol húzódott, úgyhogy csak kerülővel lehetett az egyik községből a másikba jutni. Azóta megépült a balatoni körút, a villanyt is bevezették, egyetlen lépés sem történt azonban abban az irányban, hogy csatornázzák és vízvezetékkel lássák el az összes Balatonmonti fürdőhelyeket. Pedig enélkül — najno? — restelkednünk kell az idegenek előtt, akik évről-évre számosabban lepik el nyáron a magyar tenger partjait és nemcsak n két-három modern fürdőtelepet, hanem a legkisebb helyeket is felkeresik. Hogy egyebet ne említsek, macám jártam úgy tavaly egy S'ófok-újtelepi pensióban, ahol megszálltam, hogy nemcsak folyóvíz nem volt a szobákban, de — n mellékhelyiségben nem volt bevezetve a villany! Képzeljük el, hogy ebben a pensióban — amint bizonyára megtörtént — külföldiek is megszálltak! Látjuk tehát, mennyire összefügg az idegenforgalom és a hazai nyaralás kérdése ebből & szempontból is. Tény és igaz, hogy Magyarországon rengeteg nagyon szép hely van, ahol öröm lenne nyaralni, ahová szívesen hívnók az idegent is, de előbb meg kell teremteni az előfeltételeket, hogy tényleg azt a kultúrszinvonalat tudjuk biztosítani, amit a legkisebb osztrák, vagy német fürdőhelyeken, 6Őt falvakban megtalálunk. Nem hozhatok európai igényű külfödieket, de még magyarokat sem agyagpadlós falusi szobákba, villanyvilágítás, vízvezeték és csatornázás nélküli kisközségekbe. A gondolat tehát, amit fel akarok vetni az, hogy az erősebb külföldi és belföldi vendégforgalmi toborzással egyidejűen feltétlenül meg kell teremtenünk a vendégfogadás lehetőségét is a városoktól a legkisebb községekig. 80