Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 7-8. szám - Erkölcs. Világnézet. Történelem

mint az első kettőé, ahol a vallási egység sietteti az együttműködés megvalósulását. Lehet egy-két száz esztendő kérdése, hogy mindenáron célhoz ér, és egyensúlyi politikát teremt, mint ahogy lehetséges, hogy az egyik hirtelen kialakulása elnyomja a másik kettőt, vagy kettő falja fel a harmadikat. A variációk hallatlan sorozatában válogathatunk, mert minden eredmény valószínű vagy valószínűtlen, csak egy a biztos, hogy az európai harc a pacifista, a nacionalista, illetve a vallási szektorok kialakulása körül forog. A gazdasági elveknek is nagy szerep jut a világ és a vallások dolgaiban, melyekben a protestantizmus döntő szerepet váHal. Weber is kiemeli a protestáns etika befolyását a világ gazdasági fejlődésére, a munkavolumenek ... Hogy a kereszténység az emberiség vallása, az abból is világos, hogy a fajok és népek külön- 5 böző irányait ölelte föl és egy egységes föladattá kapcsolta őket. Minden egyes elem szellemi sajátossága értékes, de ezt az értéket csak tisztulás, átváltozás útján nyerheti el. így az egész jelentékenyen emelkedik és a szabadság uralomra jut minden természettel szemben. Aki ebben a népfajokon való túlemelkedésben a a kereszténység különös nagyságát látja, annak teljes határozottsággal kell elvetnie minden modem törekvést, amely a kereszténységet egy race-szal | akarja szoros kapcsolatba hozni és mint ezen race \ sajátosságának legjellemzőbb kifejezését akarja ér- I tékelni. Ismertetésünk értelmében ez a szellemi le- jj sülyedése a természetszerűbe, nem más, mint csú- E nya ferdítés. A szellemi munka értéket ad a természetes hajlandóságnak a vallás területén is, de csak ! ha a szabadság talajára tud helyezkedni és csak | belső fölmagasztosulás által, örüljünk, hogy a ke- | reszténység a vallást az egész emberiség ügyeként jj kezeli és ne engedjük, hogy ennek a gondolatnak nagysága elhomályosodjék! Elég fáradságosan sze- | reztük meg ahhoz, hogy ne kelljen mindig vissza- 8 szereznünk... Rudolf Eucken: „A kereszténység lényege." 1 elvégzését, a vállalkozási szellem megnagyobbodását, az önmagára utalt ember törekvését, a protestantizmusból vezeti le, minthogy azok a tömegek apró egységekben érvényesülő és minden misztikumtól mentes racionális gondolkozásából erednek. Nem kétséges tehát, hogy az elkövetkezendőkben is a Weber által megfigyelt gazdasági magatartást fogják a protestáns tömegek, illetve államaik tanúsítani. Eredményeik attól függenek majd, hogy vájjon a kis, szerves és öntudatos egységek kölcsönös munkaközössége és szolidaritása, vagy a nagy tömegek egyetemleges munkarendje felel-e meg jobban korunk eszközi berendezkedésének. Hogy ennek a kérdésnek milyen súlyos külpolitikai vonatkozásai vannak, nem kíván magyarázatot, mikor úton-útfélen az élet minden mozzanatában ott látjuk a harcot, mely az önellátás és a nemzetközi kereskedelem között folyik. Egyik oldalon a szegénységben fényűző, a másikon, a jólétben puritán eszmevilág küzd, — a katholicizmus és protestantizmus, míg a harmadik, a szegénységben is egyszerű szlávság ki nem alakul, s a maga misztikus heroizmusával fel nem veszi a harcot a maga diadaláért és ki nem koplalja a maga nagyságát. A latin népek ipari alsóbbrendűsége*) farkasszemet néz a germán, fajok darabosságával, melyet viszont azok technikai felsőbbrendűsége kompenzál a latin népek zsenialitása ellen. A szláv destrukció a latinok erkölcsi aszkétizmusával és virtusával, s a germánok morális meggyőződésével tusakodik s kétségbeesett erőfeszítésekkel igyekszik termelési erejét fokozni, amazok gazdasági túlsúlya ellen. Ha azonban, mint fentebb mondottuk, Mussolininek sikerült a katholicizmust a latin népek érdekegységének szolgálatára kiépíteni, ennek messzemenő következményei lennének, Közép-Európa sorsára is. Ausztria legújabb történelmi eseményei mutatják legélénkebben, milyen mélyen fekvő ereje van a katholikus gondolatnak s milyen sorsdöntő befolyást gyakorol az erőszakok mérkőzésében. A nyelv, faj és a vallás sorsdöntő küzdelmei determinálják a nagy egységek kialakulását és annak belső arányait is. Ha például a Szovjet valamikor orthodox-görög tömegeit átengedné a katholicizmusnak, a szláv-tömbben vesztene a latin politikában, viszont nyerne súlyban. De ha egy bolgár kormány kísérletezne ilyennel, elveszne, talán nem is népe vallásos konzervativizmusa, hanem a nagyobb orosz tömegek, mindenesetre működésre kész antikatolikus propagandája folytán. Az állami gondolat, a gazdasági érdek, a faji összetartozás és a vallás tehát ugyanazon síkon küzdenek, más eszközökkel, más nézetekkel és más etikával, de ugyanazért a célért, a teljes hatalomért. Magyarország a latin érdekek, a szláv és germán erők harcában nemcsak földrajzi, hanem a vallási erőkkel együtt küzdő politikai szektorok metszőpontjain is áll, melyben legnagyobb szerencséje talán éppen az, hogy tömegei nem egyetlen egyház kebelébe tartoznak s így a három nagy erővonal összeütközésénél a magyarság mindig olyan ellenálló rétegekhez jut, melyek a hatás-visszahatás fizikai ténye alapján a nemzeti öncélúság géniuszát vallási szervezetük eszközeivel is kompenzálják, illetve védelmezik egves idegen államok baráti, illetve hatalmi túlsúlyával szemben. Nemzeti kisebbségeink törekvéseit sem csupán a nyelv, de minden bizonnyal a vallás is irányítja, s így hovátartozóságukat egyházuk kulturális és politikai beállítottsága is meghatározza. Nem kétséges ugyan, hogy nem csupán a vaílási meggyőződések döntik el a dolgok folyását, s más hatalmi tényezők gyakran erőteljesebben jelentkeznek, ha az erők összeütközése bekövetkezik, mégis tudnunk kell, hogy amint a germán túlsúllyal szemben a katholicizmus, a latin behatás levezetésére, a protestantizmus hivatott hazánkat nemzeti öntudat ösvényén megtartani, miért is elsőrendű érdek, hogy keresztény felekezeteink nagy nemzeti hivatásukról és politikai szerepükről egyenként és összesen meggyőződve nem egymás ellen, hanem egymás kiegészítésére törekedjenek, s magyarságunk elemi érdekében építsék a prohászkai aranyhidat, mert enélkül vagy a germán, vagy a szláv túlsúly igájába jutunk. Kölcsönös megértéssel a magyarság egyetemes érdekeit kellene szolgálnunk, s teljes testtel és lélekkel játszani a magunk halálosan fenséges európai, magyar szerepét. A kölcsönös megbecsülés tiszteletet és felelősséget jelent, de szabadságot is ad, az értelem, a kultúra s a meggyőződés szabadságát, olyant, amelyet testvéreinknek is kívánunk a határokon túl, a hajnal nélküli éjszakák szomorú magyarságának. Nem lehet politikai túlsúlyt tulajdonítani sem egyik, sem másik egyháznak, *) V. ö. Gustave Le Bon: Bizonyos népek ipari alsóbbrendűségéről. 76