Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 5-6. szám - Nagybirtok hitbízomány és telepítés

hitbizományi birtokok állaga pedig a háború óta kb. 20 %-al kisebbedet. A városiasodás hangoztatott iparosodás elve, hogy fog a jövőben megoldást találni, amikor ehhez intenzív mezőgazdasági termelés szükséges, hogy a növekvő szükségleteket kielégíthesse. A nagybirtok ereje egyre fogy, a kisgazda örül, ha magának megtermelheti legszükségesebbjét. Szükségtelen tehát erőszakos, radikális eszközöket alkalmazni a pusztulás siettetésére ott, ahol szemünk előtt zajlik le — és mégsem okulunk — a napról-napra növekvő inség nyomornsága és az élelmi cikkek állandó drágulási folyama. A kisgazdát többtermelésre buzdítják — ami helyes — de tanácsokban sem fukarkodnak — ami még helyesebb — de sajnos a segítés eszközeit ezek még nem nyújtják. És mondjuk támad egy nagyszerű — kivihető — javaslat, vagy mondjuk eltörlik a mezőgazda közterheit és meg valósítható lesz a kisbirtokos többtermelése, ekkor azonban máris jelentkezik az ujabb és súlyosabb probléma, az értékesítés problémája. A spekulációs kereskedelem ma a kisgazda szorult helyzetét kihasználja és nyomorúságos áron veszi át tőle termését, amit ő kénytelen is elvesztegetni, mert az adóvégrehajtót portája előtt áll. Számtalan példáját hozhatnánk fel a spekulációs kereskedelem kizsákmányoló politikájára és ahelyett, hogy ebben a kérdésben látnánk az agitáció fáradhatatlan munkáját, éket akarnak verni a kis- és nagybirtok közé, azok szoros egymásrautalt működésükbe, politikát bevinni az amúgy is érzékeny és könynyen lobbanó magyar kisparasztok lelkébe, hogy azután már többé nem meglévő földjük megerőstíése legyen céljuk, hanem az állandó vágyódás a szomszédos nagybirtok földrészei iránt. Hogyan legyen a kisgazda ellentálló és munkaképes, ha a bankok tőkéjük és közte vámsorompot építettek. A gazda ma csak elsőhelyi betáblázásra kap hitelt, ilyen birtok azonban nincs már. És ha mégis lenne akkor is legfeljebb a ktj. tízszerese mértékéig, azaz holdanként 80—100 pengőig és legfeljebb 2—2 és fél évre. A bank tehát nem kockáztat, de ugyanakkor egyes bankintézetek már 40—50.000 holdat tudnak maguknak a kiárverezett birtokokból. Ha a bank nem ad kölcsönt, hová forduljon a kisgazda kölcsönért? A szövetkezetekhez? Sajnos e téren is már ma az a helyzet, hogy — bár intenciói ellenére — az OKH is csak ugyanazon szigorú feltételekkel adhat hitelt, ugyanazzal a 7%-os kamatlábbal, mint az egyéb nem altruista alapon működő intézet. A vidéki pénzintézetek pedig az utóbbi évek alatt meglehetősen visszafejlődtek, mert ezek a patrarchalis vidéki intézetek helyébe a nagybankok fiókjai léptek és egészen más szellemben járnak már el az adósokkal szemben. Sokat halljuk említeni Dánia és Hollandia példáját, ahol egész kicsiny birtokokból boldogan élnek az emberek és az országból hatalmas felesleget szállítanak ki. Nem ismeri azonban kellően a helyzetet az, aki e két ország példáját >rá akarja húzni hazánkra. Nas?y különbségek vannak, melyeket mérlegelnünk kell. Ezek az országok tengerparti államok és hatalmas felvevő piacuk a szomszédos Anglia, ahová a legolcsóbb közlekedési eszközzel, a hajóval szállítják át a termést. Hollandia amellett Európa egyik leggazdagabb gyarmatállama, ezernyi életforrással, melyeknek kihatásuk természetesen otthoni mezőgazdaságában is jelentkezik. Anglia valószínűleg tisztességes árat fizet a két országból vásárolt konyhakerti veteményekért, ugyanakkor nálunk a mi kisgazdáink pl 10 paprikáért 1 fillért, egy kiló paradicsomért 3 fillért, a káposztáért 2—3 fillért, 1 liter tejért 10—12 fillért, a sertés élőhús kilogramjáért 50—60 fillért, szőlőjéért kg-ként 6 fillért kapnak városi kereskedőinktől. Hogy éljenek tehát meg hollandiai és dán példán 2—3 holdból, mikor ilyen alapon 10—15 holdon is csak keservesen. Klímánk nagyon szélsőséges és az északibb országoké mégis kiegyensúlyozottabb. Nálunk minden évben jégverés, fagy, aszálv teszi tönkre a kisgazda egcsz évi munkáját. A nagybirtok kiheveri az ilyen csapásokat, mert többfélét termel és egy ítéletidő után felszerelesei birtokában azonnal kiszántásokat végezhet. A legfontosabb különbség azonban a szövetkezeti értékesítés terén van. Dániában, az értékesítő szövetkezetek klasszikus hazájában, 1367 tejszövetkezet működik, a dán tehénállománynak kb 90%-a a szöv. tagok tulajdonában van, a szöv. vágóhidak száma 60 és a sertésértékesítés 45%-ban ezeken keresztül történik. Hollandiában az országnak úgyszólván egész főzelék és gyümölcstermése szöv. árverés útján kerül értékesíésre, a tejszövetkezetek száma itt 608. Ezzel szemben nálunk, amikor épen egyik legnagyobb szövetkezetünk, a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete is a nagybirtokokkal keresi az állandó érintkezést, Az angol parlamentarizmus történetéből kiemelkedik Wellington herceg Napóleon legyőzőjének 1827-ikí kormányalakítása, miután programpontjai közé tartozott az angol parlamenti reform, valamint a katolikusok emancipációja Nehéz szerepre vállalkozott, miután az akkori uralkodó, IV. György angol király, hallani sem akart a katolikusok egyenjogosításáról. Ez a kérdés végeredményben az ir, főleg katolikusok problémája volt, akikkel szemben úgy az uralkodó, mint az angol nép hihetetlen gyűlölettel viteltetett. Hiszen az ir katolikusok helyzete ekkor még rosszabb volt, mint a zsidóké a középkorban. Még a tizennyolcadik század elején is hallatlanul szigorú törvényekkel súlytották őket, a parlamentből, közhivatalokból ki voltak zárva, sőt a drákói rendelkezések odáig mentek, hogy pl. katolikus embernek nem lehetett ötven forintnál többet érő lova, minden protestáns ebben az árban megválthatta tőle az értékesebb állatot. IV. György, mint hithű protestáns uralkodó, hallani sem akart a katolikusok elismertetéséről, egyenjogosításáról, előtte ki sem volt szabad ejteni az „emancipáció" jelszavát. Olyan szigorúan vette, hogy pl. Canning-et, egyik híres politikusát, aki felvetette a katolikusok egyenjogosításának reformját, semmi körülmények között nem volt hajlandó miniszternek kinevezni, bár Wellington erre neki előterjesztést tett. Wellington hiába iparkodott a királyt kapacitálni — tudni kell, hogy Wellington óriási presztízst jelentett akkor már az angol közéletben és figyelmeztette a parlamenti helyzetre. „Becsületszavamat adtam — mondá IV. György — hogy Canning sohsem lesz miniszter. Szavamat adtam, mint gentleman!" „A király nem gentleman — mondá erre higgadtan Wellington herceg a király nagy felháborodására — hanem szuverén, aki tartozik egyéniségét népe jólétének feláldozni!" A király deferált és kinevezte Canning-et. Ezzel megindult a katolikusok elismertetésének a reformja, amiből rövid idő után törvény is lett... 55