Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 3-4. szám - Az állam és a társadalom viszonyáról és feladatairól

Az állam és a társadalom viszonyáról és feladatairól*) Irta: VARGA LAJOS dr. Egységes, az egész nemzeti háztartást átölelő közgazdasági tervezetnek és altruista szellemű ellensúlyozó társadalmi hatalomnak hiánya miatt a társadalmi rétegek és a különböző foglalkozási ágak akaratlanul is szembekerülnek egymással. Az annyira 'Szükséges öszhangzatos együttműködés helyett szinte dühöng az érdekellentét. A tőkevagyonoknak és a jövedelmeknek közismert eloszlása kitermelte a plutokrácia és a proletáriátusnak állandóan farkasszemet néző szélsőségeit. lAz érdekazonosságnak felismerése helyett pedig halálos gyűlölettel viseltetik a termelésnek egyik testvértényezöje: a munka, a másik testvértényező: a termelő tőket ellen. Ez az ellentét már lángra is lobbantotta azt a társadalmi érdekharcot, mely egyetlen forradalmi oldallökéssel felborította az állami szervezetet, az állam belső berendezkedését, megrázkódtatta a polgárosult társadalmi életnek alapkövét. Ez a lappangva fejlődő társadalmi harc továbbra is és mindaddig veszélyezteti az egy vágányon haladást és ezzel a nemzeti létet, amíg a nemzet politikai kormányzatának egyetlen vágánya mellé rnieg nem építjük a társadalom gazdasági önkormányzatának párhuzamos vágányát. Ennek a mai rendszernek fenntartása esetére az imént ismertetett bajoknak még további és pedig a falanszter rendszer irányába elfajulása várható. Előttünk áll ugyanis a liberális-kapitalista rendszernek az a jelensége, amelyet kartell és tröszt elnevezése alatt a nagytőkék összpontosításában látunk. A nagytőkéknek ez az összpontosítása, a bennük rejlő, a bankkapitalizmus szárnyain az állami szervezetnek fölibe emelkedett gazdasági hatalomnak nyomása szintén elegendő arra a célra, hogy a politikai szervezetre: az államnak egyetlen vágányára hurcolt nemzeti életet, a társadalmi életfej'lődést állandóan veszélyeztesse. Egyrészt azért, mert ez az egységes szellemiméi irányított nagytőke erő, társadalmi szervezet hiányában ellensúlyozatlanul befolyásolja az államhatalmat, a törvényhozást és a kormányzatot. Irányítja a hatalmába kerített egy vágányon haladásban úgy cselekvőleg, mint szenvedőleg. Veszélyezteti másrészt azért, mert a nagytőkéknek hatalmi nyomása nemcsak az egy vágányra nehezedik óriási súllyal, hanem ennek a nagy, ellenállhatatlan hatalomnak súlya alatt ezren és ezren veszítik el társadalmi önállóságukat. A társadalomnak külön-külön és egyenként önállóságra hivatott egyedei egyszerűen a nagy gazdasági gépezeteknek csupán számokkal jelölt alkatrészeivé válnak. És végül azért veszélyezteti ez a nagy tőkeegyesülés a társadalmat, mert a kartell és a tröszt szervezetnek fejlődésével egyenes arányban ál! a megfelelő intézményhiányában védelem nélkül hagyott fogyasztásnak megnehezedése. * Miután az államinak és a társa dal ómnak egymás iránti viszonylatára fennt rámutattam, — miután ennek a viszonylatnak következményeként az állami szervezetnek kizárólag politikai térre szorított hatáskörét körvonaloztam, miután rámutattam annak a rendszernek súlyos szervi betegségeire, amély rendszerben a társadalom gazdasági tevékenysége az állami szerve*) A ciikk első része január 1-i szimunilcban. zetnek hatáskörébe vonatott: azt hiszem, megállapítható, hogy ez a rendszer csak káros eredményekkel jár. Ebbe.i a rendszerben mindegyik érdek szenved a másik miatt, de legtöbbet és legsúlyosabban szenved — csupán a rendszerhiba miatt — az államot fenntartó, a nemzeti létér: vért és vagyont áldozó társadalom. Annak igazolására, hogy ezt a rendszert minő bűnök terhelik, — legyen elég csak néhány adatra hivatkoznom A világháború kitérése előtt olyan közgazdaság'., tehát társadalmi és egyben nemzetpolitikai kérdések, mint pl. a magyar kézműiparnak megmentése, a magyar mezőgazdasági gyáriparnak megteremtése, az önálló vámterület, az önálló magyar pénzügy, olyan nemzeti szociális kérdések, mint a földreform, mint a munkaalkalmaknak állandó gyarapítása és még egyéb elsőrendű fontosságú gazdasági és szociális kérdések: tisztán a pártpolitikának házi oltárán hamvadták él. Pedig akkor már a feltárt és ismert kissármási földgáz, továbbá a magyar mérnöki szaktudás és szorgalom által pontosan felmért vizierők nemzeti háztartásunknak birtokállományához tartoztak. Csupán ezeknek a természeti kincseinknek több, mint öt millió lóereje 60 millió, tehát annyi férfikarnak munkaképességét (és ezzel annyi társadalmi önállóságot és annyi munkaalkalmat) rejtett magában, amennyi férfikar a Történeti Magyarország területén sohasem dolgozott. Ezeknek a természeti kincseknek kihasználásával mezőgazdaságunk nyomban átfejlődhetett volna az erőmüvi belterjes rendszerre. Az ipari termelés minden nyersanyagának birtokában a legmagasabb fokra fejleszthettük volna ipari termelésünket. Függetleníthettük volna magunkat a szénkérdéstől. A termelési 'költségeket pedig oly annyira leszoríthattuk volna, hogy mindez a világpiacra kerülő cikk, amit a magyar földből a magyar ész, a magyar kar és a magyar szorgalom Istennek segítségével megtermelt: győzelmesen bírta volna még a tengertúli versenyt is. Teremthettünk annyi munkaalkalmat, hogy a világnak országútjain lehorgasztott fejjel ténfergő és óceánokon túlra szakadt véreinknek: hazatelepítésével lehetett volna foglalkoznunk. Mindezek helyett annak, az egy vágányra hurcolt politikai és liberális-kapitalista gazdasági rendszernek nagyobb dicsőségére, de csupán amiatt, mert Magyarország nem tudta eltartani fiait: oly méreteket öltött a kivándorlás, a vándorbot faragásunk és a vándortarisznyaszövésnek iparágai annyira felvirágoztak, hogy törvényhozásnak — épp Kissármás napirendre kerülésének idején ütötte rá a pecsétet a Cook és Cunarddal kötött szerződésekre. Elszenvedtük a világháborút. Magyar hazánk védelmében Európa összes csatamezein vertük csapra vérünket. Annyi magyar élet és nemzeti vagyonnak feláldozása után elszenvedtük a forradalmaknak testi és lelki borzálmait. Elszenvedtük azt a megaláztatást, hogy Európa szemétdombjának elnevezett ezeréves hazánk földjét Európának söpredék hordái taposták. És amikor ezeknek a jégveréseknek elmultával ismét felragyogott a magyar alkotmányosságnak dicsőséges napja: ez az előbb jellemzett, helyrehozhatatlan bűnökkel terhelt rendszer itt maradt, mintha semmi sem törtéri' volna. Sőt ez a rendszer él ma is és uralkodiK, sőt fejlődik minden bűnével. Ezek között a bűnök között olyan jövedelemeloszlással, hogy nemzeti jövedel-