Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 3-4. szám - Bethlen István gróf felszólal

nunk, mert ez végeredményben is független magától a hitbizományi intézménytől, ez egyéni és az egyéni jó és rossz tulajdonságok alól — miután gyarló emberek vagyunk — nem lehet kivétel még az arisztokrácia sem. Végül hovájutnánk, ha általánosítanánk az összes Károlyi grófokat, akikből oly sok értékes egyéniséget is kapott a magyarság. Mert amikor Károlyi Mihály gróf nevéhez egy gyászos forradalom összes keservei fűződnek, ugyanakkor Károlyi József gróf volt a legitizmus elindítója nálunk Trianon után, Károlyi Gyula gróf miniszterelnök pedig élő példája a puritán, a magyarság szent céljaiért fáradtságot nem ismerő, minden kilengést elítélő konzervatív politikusnak, akinek egyéves kormányelnöksége a legnehezebb időben példát mutatott a helyes spórolásra. Vagy Károlyi Imre gróf nagy gazdasági szaktudása, több izben röpiratokban kifejtett aggodalma a bolsevista pusztítás veszedelme ellen, legutóbb pedig a csongrádi nyomor enyhítése érdekében való bátor kiállása is nagy politikai felkészültségéről és önzetlenségéről tesznek tanúságot. Végül pedig Károlyi Viktor gróf, a fiatal képviselő erélyes kirohanása a birtokpolitikai reformok érdekében is tisztán megmutatja, hogy nem szabad látalánosítani csak azért, mert Károlyi grófról van szó, s ha egy nevet is viselnek, mindegyik más-más felfogást, egyéniséget és irányzatot jelent a magyar közéletben. jC Bethlen István gróf felszólal. A hitbizományi törvényjavaslat vitájának kétségtelenül legnagyobb hatástkeltő felszólalója eddig Bethlen István gróf volt. Közel kétórás beszéde a nagy államférfiú vonásait mutatta, azonban felállított tételeiből levont következtetések, különösen közgazdaságilag, nem nagyon tiszták. De nem is ez volt a fő, beszédének tagadhatatlanul volt bizonyos propagatív ereje is. Ami magát a hitbizományi törvényjavaslatot illeti, Bethlen István beszédétől függetlenül, az a vélemnyünk, hogy ma már idejét multa intézmény, a birtokpolitikai fejlődést akadályozza, azonban ma még nem ért el arra a fokra, hogy intézményesen megszüntetendő legyen. Különben is a törvényjavaslat sem célozza ezt. Amire oly kifejezően mondotta Kossuth: „a halottak despotizmusa", megállapíthatóan messze áll a magyar lélektől, a magyar örökösödési ösjogtól. Ha valaki tudni akarja, hogy mit jelent a hitbizomány, mint fogalom, akkor pl. a lexikon így definiálja: „a hitbizomány az előkelőbb, főként mágnáscsaládok fényének és vagyonának fenntartására hivatott kivételes jogintézmény." Vagy pedig, mint azt Földes Béla, kiváló közgazdasági tudósunk állapította meg: „a hitbizomány a vagyon és jövedelem egyenlőtlenségét fokozzák és nagyobb mértékben állandósítják, mint az erkölcsi és társadalmi tekintetben megengedhető ..." így tehát nemcsak jogilag — amely szempontból magyar jogéletünkben — teljesen idegen testet alkot, hanem gazdaságilag is csak a megszüntetése indokolt. Ez nem is lehet komoly vita tárgya. Hiszen Bethlen sem tartotta beszédében a hitbizományokat mindenáron fentartandónak, hanem főleg abból indult ki, hogy a megszüntetése már ól-holnapra lehetetlen, s főleg nem javítaná, hanem csak fokozná az agrárnyomort, ami helytálló, miután a nagy birtoktestek, úgyahogy, biztosítják a rajta élő munkás agrárlakosság szűkös megélhetését és foglalkoztatását, mint az iparban a nagy gyárak. A nyaklónélküli földosztogatás, eltekintve attól, hogy pénzügyileg megoldhatatlan, szintén nem valósitható meg rövid idő alatt. Hiszen Deák Ferenc, vagy Kossuth Lajos is csak fokozatos megszüntetését javasolták a hitbizomány oknak, szintén azzal a célzattal, hogy a benne elhelyezkedett tökének módot kell adni más gazdasági területen való felszívódásra. Az is tény, hogy a gyors birtokpolitikái megoldásokra amúgyis elég föld áll ma rendelkezésre, vagyis a telepítésre, csak a pénzügyi lehetőségeket kell hozzá még megtalálni. Csak azt a fejtegetését nem tudjuk Bethlen Istvánnak tudományosan alátámasztani, amit úgy aposztrofált, hogy „keresztény tőke". Nem találunk sehol a gazdaságtudományban erre szabványt, miután a töke — akár keresztény, akár zsidó — már természeténél fogva is profitálni akar. Hogy az iparellenes hangulat nálunk fennáll és ez teremtette volna meg az antiszemitizmust, miután a nagyipar zsidókézben van, ez sem tudjuk osztani, miután megvagyunk arról győződve, hogy amennyiben ma már minden ipari töke keresztény lenne, akkor is lennének kartelek, akkor is épily nehézségei lennének a fiatalság elhelyezkedésének, s akkor is erős ragaszkodás történne a magas védővámok fentartására ipari részről. Arról is megvagyunk győződve, hogy a keresztény töke uralma esetében is meglenne az aránytalan jövedelemeloszlás. Ha történetesen Eszterházy herceg ma átcserélné hitbizományát a Kereskedelmi Bankra és még egy-két nagy gyárvállalatra, nem hinnők, hogy az ö tökéjével — valódi „keresztény" tőke — ezek a vállalatok ettől kezdve az evangélium szabályai szerint kötnék az üzleteiket és becsületszóra folyósítanának kölcsönöket az arra szorulóknak. Hiszen a józan ősök éppen ezért alkották meg a hitbizomány t, nehogy valamelyik utódjuk jézus tanítására hallgatva, szétossza vagyonát a szegények között, vagy az ördög bibliáját forgatva, menjen veszendőbe a vagyon. Kár volt Bethlen István grófnak, akinek nagy államférfiúi kvalitásai kétségen felül állanak, a divatnak hódolni és beleszőni beszédébe — talán a szélsőjobboldal megnyerésére? — a keresztény és zsidó jelszavakat gazdasági téren, miután erre nézve akár a nagybirtokra, akár a nagytökére könnyen rá lehet húzni Mikszát Kálmán bájos definícióját az antiszemitizmusról, amikor azt mondotta, hogy: „antiszemita az, aki kelleténél jobban gyűlöli a zsidókat!" Szóval a „gyűlöletet" úgysem lehet elkerülni, de ez éppígy fennáll a nagybirtok és nagytökével szemben, lett-légyen annak bármilyen felekezete. Továbbá kár volt beszélnie a liberális világ szülte síberdinasztiákról és Apponyi Albert szegénységéről, mert például Apponyi Albert gróf klasszikus liberális világszemlélete, valamint becsületes szegénysége mellett sem volt hajlandó elfogadni zsidó tökével dolgozó nagyvállalat igazgatósági tagságot sohasem. Mert mindig más a teória és más a gyakorlat. A liberális korszak síberdinasztiákat tenyésztett volna ki a magyar közéletben? Úgy véljük, hogy inkább a háború utáni balkezes gazdaságpolitika, 1920-tól 1931-ig, a szimfóniás zürichi koronával, a könnyelmű adósságcsinálással, Speyer-kölcsönökkel, autonóm vámtarifákkal, csakis ezek lehettek a melegágyai a síberség kitenyésztésének, hiszen a háború előtti időkben, amely korszakot liberálisnak szokták nevezni, ismeretlen fogalom volt a síberség. Tudni kell, hogy 1920 óta nálunk gazdasági és politikai téren megbukott a liberalizmus és azóta mindennap eltemették, miért nem tették vele együtt a sírba azokat a síberdinasztiákat is? Mi csak azt látjuk, hogy a háború után a szabadkereskedelem, amely valóban a háború előtti liberális korszak alkotása volt, megszűnt, de a nyílt szavazású választójog és a kötött nagybirtok, amelyek ellen a liberális korszak is küzdött, ma is fennállónak és most ez ellen küzd a szélsőjobboldal antiliberális csoportja ... 34