Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 1-2. szám - Vass József a fogtechnikuskérdésről

laszból is és valóban Vass József zsenialitását jellemzi, amikor az interpellációjában adott válaszában célzást tesz arra, hogy „nem tudott bizonyos nyomás alól szabadulni" ebben a kérdésben. Válaszának ez a része így hangzott szószertnt: „Megvallom őszintén, hogy én, mint nem szakember, szerettem volna simább megoldást találni, szerettem volna egy kicsit hajlékonyabb lenni a fogtechnikusok kívánságaival szemben, azonban a szakembereknek, — nem a fogorvosoknak, hanem orvosoknak — egyértelmű és határozott magatartása engem, mint ebben a kérdésben nem szakembert, mégis csak arra az álláspontra kényszerít, hogy a memorandumban foglalt kérdésekkel szemben teljesen elutasító álláspontra helyezkedjem." Ebből csak azt a következtetést tudjuk levonni, amit már másutt is hangoztattunk, vagyis az orvost ársadalomnak az a része, amelyik a legjobban ismeri a fogtechnikusok hivatását, miután úgyszólván együttdolgoznak velük állandóan, vagyis a fogorvosi kar, az sohasem zárkózott el az objektív igazság elől, amelyszerint a fogtechnikusok értik szakmájukat és igenis predesztinálva vannak a fogászat teljes folytatására. Viszont az orvostársadalom másik része csak egy szempontot tud elfogadni: a diploma szempontját, mereven, dogmatikusan ragaszkodnak ehez. Tisztán, érthetően kitűnik Vass miniszter beszédéből is ez a disztinkció, amikor mondja, „nem a fogorvosnak, hanem orvosoknak egyértelmű és határozott magatartása." De ugyanígy érvényrejutott a mostani parlamenti tárgyalások alkalmával Kozma belügyminiszter úr kijelentéseiből is az, hogy teljesen deferált az egészségügyi főosztály orvoselőadói véleményének és rajtuk keresztül az orvostársadalom elvi felfogásának. Képviselők a fogtechnikus-kérdésről: Ruppert Rezső: Mert hiszen az életben csakugyan azt látjuk, hogy hiába az 1911. évi rendezés, a dolgok nem állottak meg az 1911.. évi rendezésnél, hanem keletkezett valamilyen szokásjogi helyzet, valamilyen tolerantia, úgy hogy a fogtechnikusi kar mégis tudott a pályán valamikép boldogulni. Most az 52. §. ennek véget vet és ezt a társadalmi osztályt egyszerre megsemmisíti. Erre pedig nincs szükség, hiszen a maguk terrénumán ök nagyon hasznos szerepet töltenek be, nagyon hasznos szolgálatot teljesítenek, eLtekintve attól, hogy az ország jelentős területén, még versenyt sem támaszthatnak a fogorvosoknak. Propper Sándor: Merem állítani, hogy a minisztériumban ezt a kérdést nem vizsgálták meg alaposan. Ha megvizsgálták volna, nem helyezkedhettek volna más álláspontra, mint arra, hogy a mai idők, a mai gazdasági helyzet, a mai elhelyezkedési lehetőségek, illetve lehetetlenségek nem teszik lehetővé ezt az újítást. Ha a mostani helyzet jó volt esztendőkig, akkor egy darabig meg lehetett volna mellette maradni. Én nem zárkózom el azelöl, hogy tessék talán ennek a tiszteletreméltó foglalkozási ágnak tagjait valami vizsgálat letételére utasítani, tessék talán őket egy tanfolyam meghallgatására' kötelezni, tessék azonban a kérdést revízió alá venni és bizonyos reformokat behozni stomatológia terén. Brogli József: ... Igazán megindulva nézem azt az elkeseredett és kétségbeesett harcot, amelyet a fogtechnikusok ezzel a javaslattal szemben folytatnak. Nem csodálkozom, mert hiszen ennek a javaslatnak 52. §-a tulajdonképen „hóhérparagrafus", mert ez a szakasz egyenesen az ő halálukat jeelnti, ezer ember exisztenciáját teszi tönkre, — sőt nem ezer emberért, mert hiszen családtagjaikkal együtt 4—5 ezer emberről van szó, — akik ezzel az egy szakasszal elveszítik kenyerüket. Lehetetlen, hogy akkor, amikor a munkanélküliség ellen küzdünk, amikor áldozatokat hozunk azért, hogy a munkanélküliséget megszüntessük, még 4—5 ezer munkanélkülit teremtsünk egyetlen egy paragrafussal. Müller Antal: ... Megértenénk ezt a félelmet, ha a nyugati államokban és a mi szegény megcsonkított hazánkat körülvevő államokban is orvosok végeznék ezeket a munkákat. De nem igy van. Ott meghagyták ezeket a fogtechnikusoknak s törvénnyel szabályozták az ö működésüket. Miért ne lehetns tehát ezt Magyarországon is megcsinálni, amikor a mi fogtechnikusaink kiváló mestereik lettek szakmáiknak. A mintavétel, a fogak szájba helyezése, szerintem, nem orvosi munka, ez kizárólag technikai munka. A fogtechnikusok tisztán a technikai hozzáértést igénylő munkákra tartanak számot, ezt pedig már ipari képzettségüknél fogva joggal megkövetelhetik. Gyógytevékenységet — amint már említettem — egyáltalán nem akarnak folytatni. A fogpótlást lehetővé kell tenni a szegény emberek számára is. Mennyi gyomorbajos ember van, akiknek a legtöbbje az orvosok véleménye szerint, azért szerezte gyomorbaját, mert rosszak a fogai, de nincs pénze müfogakra és orvosi dijakra. Bizony nagyon fontos, hogy lehetővé tegyük a szegényebb embereknek is, hogy a müfogakat olcsóbban tudják megszerezni. Rakovszky Tibor: ... Rámutatok egy olyan szempontra i. t. Ház, amelyet maga az orvostársadalom is meglátott, mert hiszen itt hivatkozva, az orvostársadalom egyik legharciasabb, az orvosi érdekekért legönzetlenebbül dolgozó férfiúra, Csilléry Andrásra, aki önkénytelenül ugyan, de még a fogtechnikusok elvi álláspontja mellett tört lándzsát Debrecenben 1925 májusában, mikor ott — a Fogorvosi Szemléből veszem ezeket az adatokat — az egyetem stomatológiai előadásainak megtartására delegáltatott és a követkzőket mondotta egyik felolvasás során: „Ezeknek a stomatológiai előadásoknak megtartásával teljessé vált a debreceni orvosképzés, amennyiben eddig minden stomatológiai tudás nélkül hagyták el a kollegák az egyetem falait és mivel a vidéken foghúzással, sőt konzervatív munkával is kell hogy foglalkozzanak, úgy a fogtechnikusoktól vettek kurzusokat, és ezzel is növelték a technikusi kar harci eszközeit." Maga az orvosi társadalom is elismerte, hogy a fogtechnikusoktól igenis tanulni lehet. Drobni Lajos: ... Ha tisztán technikai munkát végez és nem gyógyító munkát, amely tulajdonképen egyedül tartozik a fogorvos hatáskörébe, ezt én ikenis megengedhetőnek tartom a fogtechnikus számára a szájban is. Én itt tulajdonképen orvosi védelmet kívánok juttatni a fogorvosoknak akkor, amikor azt mondom, hogy a fogtechnikusnak nem szabad semmiféle orvosi működést és ténykedést kifejtenie, ellenben jogosult azt a technikai munkát elvégezni, amelyre neki képesítése van és amelyet, ha a szájban is végez el, ezzel nem válik orvossá, nem végez orvosi munkát, tehát nem jut a fogtechnikus rá nézve illetéktelen működési térre. Soltész János: ... Nagy jogtalanság lenne az, ha a fogtechnikusi kart ezzel a rendelkezéssel elzárnók a további megélhetés lehetőségétől. Van már elég munkanélküli ebben az országban. És azok a fogtechnikusok, akik valaha Magyarországon tanultak, most az elszakított részeken szabadon űzik mesterségüket tovább is, ideheaza pedig gazdáik, akik valamikor tanítómestereik voltak, itt kenyértelenné fognak válni, ha ez a szakasz keresztül fog menni a t. Ház szavazata alapján. Egyébként a fogtechnikusok csak azt kérelmezik, engedjék meg azt, hogy ök a szájból felvehessék a mintát, készíthessék a müfogakat és visszahelyezhessék a szájba az elkészített fogsort. Végeredményben az ipartörvény is azt mondja, hogy az iparos a rendelővel közvetlenül érintkezhetik, a megrendelt munkát elkészítheti, elszállíthatja és a megrendelőnek átadhatja. Tulajdon31