Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 9-10. szám - Mielőbb le kell szállítani a külföldi kölcsönök kamatát!

szük, úgy exportcikkeink áresésével és a külföldi hitelezői országokban érvényben levő (angliai és egyesült államokbeli) 1—2%-os kamatnívóval párhuzamosan teljesen méltányos és igazságos lenne az összes külföldi hiteleknél, legyenek azok akár zálogleveles kölcsönök, akár kötvénykölcsönök, vagy rövidlejáratú hitelek a 2, esetleg 2 és fél százalékos generális kamatmaximum életbeléptetése. Állampénzügyi érdek, általános nemzetgazdasági érdek, sőt már a nemzet fizikai jólétének és egészségének érdeke is parancsolólag írják elő a mielőbbi generális, minél nagyobbarányú kamatleszállítást. A kamatleszállítást tovább halogatni teljesen felesleges és indokolatlan. A vélemények legfeljebb a kamatmérséklésr mérve tekintetében lehetnek különbözők! Minél előbb valósítja meg .a kormányzat a kamatleszállítást, annál1 jobb, és kétszer ad, aki gyorsan ad, mondja az örök igaz latin közmondás. nagykálnai Levatich László. Altruista intézetek fúziója Már a képviselőház is megszavazta az Altruista bank, a Magyar Földhitelintézet és a Kisbirtokosok Földhitelintézetének fúzióját. Őszintén szólva nem látunk ebben semmi jót, mint egy bizonyos időben felvetődött jelszónak a beváltását, ami abból indult ki, hogy de kell egyszerűsíteni az állami támogatással működő földbirtokhitelintézetek költségeit az egybeolvasztással. Azonban arra is kell gondolni, hogy mi lesz az eredménye. Ha külön-külön vizsgáljuk meg a három egyesített intézet belső szerkezetét, akkor azt látjuk, hogy a Kisbirtokosok egy igen jólvezetett, egészséges felépítésű intézmény volt a mai napig, amely a súlyos időközi gazdasági megrázkódtatások ellenére is, gyönyörűen átmentette magát a mai időkig. Nemcsak hivatását teljesítette, hiszen az utolsó években is kölcsönöket folyósított, hanem még nyereséget is mutatott ki. Ha státuszát vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy egy szolidan vezetett pénzintézet, kivételesen jó likvidálással, bír, sőt vetekszik a fővárosi pénzintézetek bármelyikével. Külföldi valutatartozásait 1931 óta mintegy harminc millió pengővel csökkentette és ma ez nem haladja meg az 5 milliót, amelyre bőséges fedezet van. Tehát kifogástalan, egészséges pénzintézet. Mit látunk ellenben pl. a Magyar Földhitelintézetnél? A bajok végtelen sorát. Hiszen még a transzferalapba való kamatbefizetési kötelezettségének sem tudott eleget tenni és valutatartozása megközelíti a százmillió pengőt, minden remény nélkül, hogy finoman fejezzük ki magunkat. Azonkívül még talán meglepetések is várhatók egy óvatos, reális mérlegkészítés után> nagy függőség a külföldi hitelezőkkel szemben és így tovább. Hiszen baj esetén majd segít az állam, tehát nincs veszély, gondolják sokan, azonban mégis csak jobb lett volna várni a fúzióval. Meg aztán •— az Altruista bank helyzete sem rózsás — mindhárom intézet célkitűzése egészen más volt. Mert amikor például folyton azt hangoztatják, hogy a kisbirtokosságnak nincs megfelelő hitelszervezete, akkor az egyetlen egészséges hitelintézetet miért kell beolvasztani a két nagybirtokossági immobillá vált intézetbe? Szóval az lesz a helyzet, hogy pár év múlva majd újra kell egy állami földbirtokhitelintézetet alapítani a kisbirtokosság részére. Valahogyan megfordítva készül nálunk el az ilyen terv és lebonyolítás. Mert ha a nagyobb rosszat összekeverjük a kisebb jóval, akkor az eredmény nem lehet más, mint ismét csak rossz. Helyesebb lett volna előbb a két nagy intézetet szanálni, egészséges alapra fektetni és csak aztán egyesíteni. Vannak aztán az ú. n. személyi kérdések is. Legalább ennél érvényesülne a tapasztalat logikája, minden politikai és egyéni ambició félretételével. így például a Kisbirtokosok vezére, Hunyady Ferenc, aki negyven éves múltjával, egészen különös szervezési tehetségével tagadhatatlan eredményeket tudott felmutatni intézete vezetésénél, ez predesztinálja arra, hogy az egyesítésnél vezető szerepet kapjon, pláne akkor, amikor a földbirtokpolitikai reformok lebonyolítása vár az új egyesített intézményekre A telepítési reform is végeredményben ez lesz, akkor téren, a telepítési reform is végeredményben ez lesz, akkor egész természetes, hogy neki nagyobb szerepet kell nyújtani az egyesítésnél, többet, mint amit egy alelnöki állás jelent. Mert az intézménynek van szüksége az ő tudására, tapasztalatára és nem megfordítva. Ha legalább ezt a megoldást látnók, akkor több reménnyel lehetnénk az egyesítés jövője iránt. Reményi-SchnelIer Lajos lehet kitűnő bankvezér, de nem tartjuk eddigi működése alapján alkalmasnak az egyesített intézetek vezérigazgatói tisztségére. A Phönix-borrány Hetek óta folyik már ez a biziosítási botrány Ausztria gazdasági eieteben, egymást erki a leleplezések, a magyar sajio is sorozatosan cikKez erről, részünkről csak egy megállapítást vonhatunk le nunüeDbói: csodot mondott a uiztosuasi uztet. Lvek óta hangoztatjuk már, hogy szükség van a biztosítás államosítására, mert az állami ellenőrzés gyenge ahhoz, hogy megakadályozzon ilyen visszaéléseket. AmiKor a biztosítási h/.iet végső tokon nem egyéb, mint betétgyűjtés, akkor egész természetes, hogy állandóan a betétesek teje lelett lebeg a veszedelem, mert a magánvállalati vezetők hajmeresztő spekulációkkal tornázzák fel magukat az aranyborjú tekintélyes magasságára. „Minden eladó' jelszava alatt destruálják az egész közéletet, miként az Berliner kiutalási jegyzékeiből kiderült utólag. Öldöklő versenyzéssel megcsúfolják a tisztességes kereskedői szellemet, egyéni hatalmukkal visszaélve kiskirálynak érzik magukat. Mindezt a szegény jóhiszemű betétesek pénzén és kárára. Amikor aztán itt a baj, akkor az egész közvélemény felhördül: az állam jöjjön, segítségül! Miért? Miért az állam legyen mindig és mindenütt a Fekete Péter? Ha az állam arra jó, hogy mások piszkait rendbehozza, akkor evidens, hogy az állam van hivatva azokat a gazdasági ágakat művelni, ahol a tömegek érdeke forog kockán. Mert az csak természetes, hogy nem hagyhatja az állam azt, hogy a tömegek megtakarított garasai lelkiismeretlen kufárok kezén sikkadjon el. Vagy a büntetőtörvénykönyv paragrafusait szigorítják meg és sújtják halálbüntetéssel a könnyelmű idegenvagyonkezelést, vagy az állam vegye kezébe azt. Ez a két út van csak, ami járható. Etika karteléknél Csodálatos, hogy milyen laza etikai felfogás és mentalitás uralkodik a mai gazdasági életben. Mert amikor törvényes rendelkezéseket játszanak ki és például összeütközésbe kerülnek a valutaügyészséggel, majd pedig a bíróság büntetéssel sújtja őket, még akkor sem tudják levonni a konzekvenciákat. így legutóbb egyik kartelvezér állott a bíróság előtt, mert egész „véletlenül", egy cseléd lopása folytán derült ki, hogy a kartelvezér milyen értékeket őriz otthon a pénzszekrényben, ezüst- és aranyrudaktól kezdve mindenféle be nem jelenetett valutákig. Akt az előadott védekezést hallotta, arra gondolt, hogy a kartelvezér úr nem tud kettőig sem számolni. És ime most megjelent a mérlegük, ahol többszázezer pengő nyereséget mutatnak ki. Csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy miképen jut el évről-évre nyereségük a cseh oldalra, az ottani főrészvényesekhez? Valahogyan csak átjut oda, ha marad is itthon néhány csepp a vezér pénzszekrényében. Miért maradhat kartelvezér az, akit a bíróság elítélt valuta-visszaélés címén? Szigorúbb paragrafusokat kérünk az üzleti etika érdekében ...