Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 9-10. szám - Mielőbb le kell szállítani a külföldi kölcsönök kamatát!

„... Bár ekként az Ibusz vezetősége a 20.000 pengős juttatással bűncselekményt nem követett el, mégis súlyosan sértett a köztisztesség ellen, mert az a kísérlete, hogy a közélet tisztasága felett őrködésre hivatott sajtót és országgyűlési képviselőt egy közérdekű ügynek a nyilvánosság előtt való megvitatásától önérdekből pénzáldozattal visszatartson, támadás a sajtó és az országgyűlési képviselő véleménynyilvánítási szabadsága és hivatása ellen, minélfogva az minden becsületes gondolkozású ember felháborodását hívja ki maga ellen. A kir. ítélőtábla eme felfogásának folyományaként helyteleníti és kifejezetten mellőzi az elsőfokú bírói ítélet indokolásának ama megállapítását, hogy „nemcsak, hogy nem hibáztatható, hanem egyenesen érdemül róható fel a vezetőségnek stb. (mint a fenti idézet!)" Most már aztán önkéntelenül is az a kérdés merül fel ennél a két ellentétes indokolású ítéletnél, hogy vájjon ha egy ilyen közérdekű vállalat igazgatósága „súlyosan sértett a köztisztesség ellen"t akkor miért ítélik el azt, aki ezt meg is meri írni és miért nem azt az igazságot, amelyik önérdekű pénzáldozattal megsérti a köztisztességet és merényletet követ el a sajtó és a képviselői véleménynyilvánítás szabadsága ellen. Azért, mert túlhaladta a jogos kritika határait, állapítja meg mindkét bírói indokolás. De vájjon tényleg túlhaladta-e a cikkíró a jogos kritika határait? Véleményünk szerint ez erősen vitatható. Ugyanis az a megállapítása a cikkírónak, hogy a vezetőség kimerítette a hűtlen kezelés, vagy megvesztegetés Btk-ba ütköző paragrafusait, az végeredményben nem kritikát jelentett, hanem csak egyszerű ténymegállapításokat. Mert akkor, amikor egy olyan nagy vállalat, mint amilyen az Ibusz, ahol a tulajdonjog 80%-ában az állam tulajdonában van és veszteség mutatkozik, akkor nem közömbös, hogy a vezetőség miként gazdálkodik az állam pénzével. Valamint nem kétséges az a tény sem, hogy a Trettinának kiutalt húszezer pengőt annakidején nem úgy könyvelték el a vállalat könyveiben, hogy ez hallgatási díj, hanem hirdetési átalány, tehát hamis volt a könyvelés, direkt felsőbb utasításra. Hát ez nem hűtlen kezelés? Azzal, hogy az eltávozott igazgatók visszafizették a húszezer pengőt, még nem szűnt meg a bűncselekmény, csak legfeljebb a vállalat részvényesei futni engedték őket, elkerülendő a nagyobb botrányt. Kíváncsian várjuk a Kúria ítéletét ebben az ügyben. Kevesen tudják, hogy a keresztény politikai szemlélet megalapítója: Friedrich Július Stahl német jogfilozófia és államtudomány rendes nyilvános tanára volt. Stahl 1802-ben, Münchenben született zsidó szülőktől és 1819-ben tért át a protestáns hitre. 1827-ben már egyetemi magántanár és főműve, amelyben lefektette a keresztény politikai szemlélet alapjait, 1830-ban látott napvilágot Heidelbergben „Die Philosophie des Rechts nach geschichtlicher Ansicht" címen. Későbbi műveiben pedig megalapozta a német fajelméletet, ő volt az első, ,»k3 tudományos jelszavakkal harcolt a német faj elméletéért. IV. Frigyes Vilmos, porosz király, 1849-ben azzal tüntette ki a fiatal tudóst, hogy életfogytiglan kinevezte a felsőház tagjává, ahol hamarosan vezérszónoka lett az ú. n. reakciós lovagi pártnak és maradt egészen 1861-ben bekövetkezett haláláig. Erős harcot indított az 1858-iki porosz ú. n. liberális minisztérium ellen a porosz urakházában, ekkor mondotta egyik nagy beszédében szinte szállóigévé vált mondatát: „. . . das Haus werde in seinem Wiederstand gegen die neue liberale Richíung vielleicht brechen, aber nicht bJegen . . ." Természetesen az urakháza győzött a kormány felett. KÖZGAZDASÁG iiiit tii»iiiiuiiijiniiiiiiiiiiijiiiiiiiiiiiiiiiiiiitriitiijiiiitijiiiitajjfiitiiiiiiiiiiiijiiijiiiiiiitiiiiiiiiiin»iiifif iiiiiiiiiiiijiiiiiiiijttiiiiiitiii Mielőbb le kell szállítani a külföldi kölcsönök kamatát! Egyes közgazdasági orgánumok már hosszú hetekkel ezelőtt megemlékeztek arról, hogy küszöbön van a hosszúlejáratú záloglevelek és kötvénykölcsönöknek kamatleszállítása, azonban eddig e téren semmiféle intézkedés nem történt, jóllehet állampénzügyi és általános közgazdasági érdekek is sürgetik a mielőbbi elintézését. Az állami pénzügyeknek napjainkban elsőrangú fontosságúnak elismert szempontja amellett szól, hogy a külföldi eredetű kölcsönök kamata mielőbb minél nagyobb mértékben mérsékeltessék. Az államkincstár ugyanis a záloglevelek után élvezett kamatok és a rövidlejáratú külföldi hitelek után a belföldi zárolt pengöszámlára befizetett összegek után egy fillér adót sem lát, ugyanekkor pedig az adóval amúgy is súlyosan túlterhelt eladósodott adóalanyok a mai súlyos gazdasági viszonyok mellett az állammal és a külföldi hitelezővel szemben is kötelezettségeiknek csak nagy nehézségek árán, vontatottan és gyakran egyáltalán nem képesek eleget tenni. A kamatmérséklés tehát abba a helyzetbe hozná a külföldi eredetű hitellel megterhelt adóalanyokat, hogy fizetési kötelezettségeiknek az állammal szemben ponosan eleget tudnának tenni és emellett a hitelező mérsékelt kamatigényét is, kielégíthetnék. Az államkincstár azért is nyerne a kamatmérséklésen, mert Jiiszen a külföldi hitelt igénybevett egyének egyúttal jövedelmi adóalanyok is, miért is a kamatteher csökkenése folytán tiszta jövedelmük emelkedvén, azonnal nagyobb jövedelmi adóval lennének megterhelhetők. A kamatmérséklés abba a helyzetbe hozná ezenfelül a megterhelt ingatlanok birtokosait, hogy munkaalkalmakat nyújthatnának fokozott mértékben a kisiparosságnak, földmíveseknek stb. és így a fogyasztás emelésén keresztül egyben növelnék az államkincstár bevételeit is. Ezek az államkincstárra háruló előnyök azonban nemcsak a bevételi oldalnál, hanem az állami kiadásoknál és az egyéb közületek kiadásainál is mutatkoznának. Ha ugyanis az áilam az összes fixkamatozású papíroknak maximális kamatát mérsékelné, úgy ennek nemcsak a gazdaság élet látná közvetlen hasznát, hanem az összes közületek is, mert hiszen csaknem valamennyi közület jelentős mértékben el van adósodva. A minél nagyobb arányú kamatmérséklés tehát csökkentené a közületeknek az adósságszolgálat ellátására fordítandó kiadásait és egyben növelné bevételeit is, úgyhogy a legigazságtalanabb adónemek, mint pld. a házadó rendkívül pótléka stb. fokozott megszüntetésére is gondolni lehetne. Az összes külföldi kölcsönök nagyarányú kamatleszállítására annál is inkább szükség van, mert a mai harc a nemes devizák után nemzetgazdasági szempontból felette egészségtelennek mondható és hovatovább már a magyarság fizikai egészségét veszélyezteti. Ha ugyanis a devizák utáni hajsza odavezet, hogy a magyar cukor kilogramját 7—9 fillérét, a magyar szesz literjét pedig 21 fillérét, a magyar tejet pedig vaj formájában literenként 3—5 fillérét vesztegetjük el külföldön, míg ugyanakkor, a belföldi ár ezeknek az áraknak sokszorosa, miért is magyar gyermekek ezrei nőnek fel tej és cukor nélkül éhezve és elsatnyulva, akkor a külföldnek is be kell látnia, hogy a magyarság már rég iúlmcnt az önfeláldozásnak emberileg még elviselhető határán. , Ha a pénz értékében beállott változásokat figyelembevesz1 A1