Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 1-2. szám - Az állam és a társadalom viszonyáról és feladatairól

Az állam és a társadalom viszonyáról és feladatairól Irta: VARGA LAJOS dr. I. Állam és társadalom viszonya. A tudománynak kimerithetetlen kincseskamrájából, valamint a gyakorlati éleiből, — a politikából és egyéb forrásokból megismertük az államháztartásnak fogalmát. Az államháztartás fogalmán kívül tudunk a községeknek, a városoknak, a vármegyéknek, tehát a politikai, továbbá a törvény által alkotott, vagy törvény alapján szervezett köztestületeknek, egyházközségeknek, közművelődési intéz menyeknek háztartásáról. Végül tudunk, nagyon is tudunk a magánszemélyeknek, az állampolgároknak, az adóalanyoknak, a termelők és fogyasztók millióinak háztartásáról. Azonban arról a legmagasabb fogalomról, arról a legszélesebb keretről, ami mindezeket a háztartásokat nemzeti egységbe foglalja: a nemzeti háztartásról nem esik szó sem a tudományban, sem a politikai élet zajlásában, sem a társadalomiban'. Az államháztartás fogalma nem azonos a nemzeti háztartásnak fogalmával. Az államháztartás az államinak, mint jogpolitikai szervezetnek azt a pénzügyi tevékenységét foglalja magába, amellyel a törvény vagy közfelfogás által állami hatáskörbe tartozónak nyilvánított politikai feladatok megoldásának, kötelességek teljesítésének egyrészt pénzbeni fedezését, — másirészt ennek a fedezetnek előteremtését célozza. Az államháztartás keretébe tisztán és kizárólag állami, tehát politikai természetű pénzbeli kiadások és bevételek tartoznak. Hogyha aztán az államháztartás keretébe nem politikai természetű feladatok keresztülvitelének költségei is besoroztatnak: akkor az állam a maga kizárólag politikai hivatását és hatáskörét oly területekre terjeszti ki, amely területeken nem az állam politikai, hanem a társadalom önkormányzati tevékenységének kellene érvényesülnie. Az államháztartás kereteinek ebben az értelemben hova-tovább bővülésre fejleszti és szélesíti az állami mindenhatóságot. Amily arányban aztán fejlődik és szélesbedik az állami mindenhatósás:: természetesen abban az arányban szorul össze és szűkül folyton a társadatom önkormányzati tevékenységének nemcsak a területe, hanem a lehetősége is. Mi következik ebből? Az, hogy a társadaJlom lassaként megszokja azt, hogy mindent, — előbb csak nagyszabású, többé-kevésbé közérdek jellegű, később pedig kevésbé jelentékeny, vagy a közérdek szempontjából épen jelentéktelen, egészen magánérdekű feladatoknak gyakorlati megoldását is az államtól várja. Maga a társadalom, de csupán öntudatflan', vagy meggondolatlan megszokásból a saját terheit, feladatait és kötelességeit az állam hajójába rakja, holott a saját hajójában kellene azokat hordoznia. Már pedig a nemzeti életnek, egyfelől az államnak politikai-, másfelől a társadalomnak önkormányzati, tehát kettős vágányon haladva kell fejlődnie. — Az örök életre 'hivatottságnak 'büszke öntudata által lelkesítve ezen a kettős vágányon kellene a nemzeti életnek előre törnie a művelődés és a gazdagodás, tehát a lelki jólétnek és a gazdasági megerősödésnek célja felé. Az állami mindenhatóságnak kiterjesztésével pedig a nemzeti lét, az egész nemzeti élet észrevétlenül és öntudatlanul az állami szervezet politikai hivatásának és hatáskörének egyetlen vágányára húzódik át és így kerül az állami, tehát a politikai szervezet a társadalom fölé. Minden cáfolat ellenére is állítom, hogy ez az egyvágányon haladás a liberális-kapitalista gazdasági rendszer kifejlődésének az útja, hatalmi túltengésének oka és alkalma. Mondanunk is felesleges, — hogy az egyvágányos haladás sohasem biztos, hanem csak tétova, ingadozó haladás. Mert ezen az egv vágányon a mindenkori politika, helvesen a liberális-kapitalista gazdasági hatalom által irányított mindenkori pártpolitika szolgáltatja a hajtóerőt. A kormány valósággal az egvensúlvművész szerepét tölti be. Egvik érdeknek kielégíthetéséért ma ezt, holnap azt az érdeket áldozza fel, vagy tolja háttérbe. A nemzeti életnek fejlődése hol jobbra, hol balra tolódik aszerint, amint a liberális-kapitalista hatalom és a szemben álló szociális érdekek miatt a pártpolitikai hatalom jobbra vagy balra egyensúlyozza a kormányt. — Egv forradalmi oldallökés, vagy a kormányra nehezedő nvomás következtében aztán a politikai egyensúlyozó művészet felborul és ezzel a nemzeti lét kérdése zátonyra kerülhet. A nemzeti élet fejlődésének nagy kérdését nem szabad az államháztartás prokruszteszi ágyába fektetnünk. Lehető szabatossággal meg kellene állapítanunk egyfelől az államnak, másfelöl a társadalomnak feladatait, hatás és munkakörét. Ezen a munkakörön belül alkotmányos úton biztosítani kellene a társadalomnak cselekvési szabadságát: a társadalmi önkormányzatot. Az állam és társadalmi feladatok, hatás és munkakörök egymástól elválasztásának észszerű következménveként külön kellene megszerveznünk az örökéletre hivatott, az öncélú, élő organizmust: a nemzetalkotó társadalmat és külön a társadalomnak leghatalmasabb eszközét: az államnak nevezett mechanizmust. Szigorúan különböztetnünk kell tehát egyrészt az állam, a mechanizmus, másrészt a társadalom, az organizmus között. Tisztáznunk és megállapítanunk kell az államnak és a társadalomnak viszonyát egvmás irányában. A társadalom, a nemzet mindig öncél. Az állam pedig mindig az eszköz a társadalomnak, a nemzetnek kezében, amely eszköz által a maga akaratát kinyilvánítja és az általános közjó érdekében ezt a kinyilvánított akaratot végrehajtja. Mindig a társadalmat illeti a felsőbbség az állam felett, az állam viszont a társadalomnak alárendeltje. Hogy az állam és a társadalom között az utóbbit illeti a felsőbbség: bizonyos abból, hogy a (köztársasági, illetőleg egyeduralmi) államformát a társadalom akaratelhatározása állapítja meg, tartja fenn, vagy változtatja meg. A társadalom akaratelhatározásának következménye az állami szervezetnek belső berendezkedése, a berendezkedésnek minden részlete is. A társadalom aztán nem más valakinek érdekében, hanem kizárólag önmagának, legfőképpen a közös faji eredet által összetartozóknak érdekében alkotja meg és 3