Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 9-10. szám

Ezek úgyis elég aprólékos megvitatás tárgyai lesznek a költségvetési vitának, mindenki meg fogja találni ízlésének való témát bennük. Ami a szorgalmas tanulmányozónak íeltünhetik, az az újítás, amiben például az iparügyi minisztérium költségvetésének az indokolási részét illeti, amikor is ez nagyban eltér a többi minisztérium évről-évre ugyanolyan szövegezési, mondhatnánk sablonos, monoton hangjától. Általában nem sok fáradtságot fordítanak az egyes tárcák indokolási részének a szövegezésére, nem nevezhetők ezek irodalmi alkotásoknak, csak rideg regisztrálásnak. A tulajdonképeni indokolás akár el is maradhatna, mert bizony sok résznél egyáltalán nem is indokol, csak — megemlít. Ezzel szemben az új minisztérium, az iparügyi, igazán kitesz magáért és remek programot ad, igen gondos szövegezésben, lelkes munkával. Nagyon jólesik olvasni a sok sablonos szöveg kÖZÖtt. * VII. KÖZEGÉSZSÉGÜGYI DIVAT. Ennek bővebb kommentárt kell szentelni a .költségvetés rideg számoszilopai között, hiszen hétről-hétre hallhatja a közvélemény, hogy milyen gyors tempóban indult meg az ország valóban reformálásra, kiépítésre szoruló közegészségügyi megszervezése. A belügyminiszter úr hihetetlen ambícióval, fáradtságot nem ismerő energiával indította meg a nagy munkát, amelyről szerényen csak azt jegyzi meg az indokolási részben, hogy „... a közegészségügy kiépítésére hivatali elődöm által tervbevett 10 éves munkaprogrammot rövidebb idő alatt kívánom megvalósítani stb.. ." Ez a megrövidített idő adja meg a tempó ütemét. Nem lehet a belügyminiszter úrtól az invenciót, az alkotási vágyat megtagadni, sem a hozzáértést, vagy az ügyszeretetet és amikor itt szerényen teljes megértéssel vagyunk nagy reformjai iránt, akkor, mint kívülállók és egyéb szempontokat is figyelembevevő szemlélők, rá kell mutatnunk bizonyos hiányokra ennél az egész építkezésnél. Őszintén szólva, súlyos hiányokai látunk, de nem az összegszerűség tekintetében, hiszen a nemes cél már előre megadja a felmentést az összegszerűség alól, nem szólva egyébként is arról a szerény büdzsé-emelkedésről, amit az 1936/7. évre a belügyi tárcának ennél a rovatánál a másfélmilliónyi emelkedésben jelentkezik, hiszen ez nem többlet azért az ellenértékért, amit a közegészségügy fejlesztése jelent a nemzet számára. Nem ebben van a hiba. A hiba abban van, hogy nem lehet igazi közegészségügyet alapos szociálpolitika nélkül sehol a világon kreálni. Ez annyira hozzátartozik, mint a Iélekzethez a levegő, vagy mint a víz a halhoz. Már pedig nálunk előbb az igazi szociálpolitikát kell megteremteni, addig minden igyekvés a közegészségügy terén: hiábavaló lukszus, célját tévesztett jóakarat. Mert hiába árasztjuk el a falukat külön e célra alkalmazott orvosokkal, óvónőkkel, zöldkeresztes intézményekkel, ha ezek nem tudnak a nyomorgóknak kenyeret is adni. Hiába világosítjuk fel a szűkablakos vályogviskókban, ápolatlan trágyadomb társaságában lakó falusiakat arról, hogy mi az egészséges, mit kell csinálniok, hogy ne váljanak könnyű martalékává a ragályos betegségeknek, hiába minden, ha nem tudjuk nekik nyújtani azt is, amiből annyit kereshet, hogy védekezhessen is ezek ellen. Csak a viszonylagos jólét emelésével lehet valódi közegészségügyet csinálni, mert a korgó gyomor, a rossz táplálkozás ellen nem orvosokkal kell védekezni, hanem kenyérrel. Hiszen a belügyminiszter úr volt az, aki nem is olyan rég szervezett meg egyik Ínséges vidék részére gyors segélyakciót, de ez csak injekció, felületi kezelés volt, pedig alapos kezelésre van szükség. A közegészségügy szervezése, felépítése nem olyan sürgős, mint pl. a mezőgazdasági munkanélküliek, a nincsteleneknek munkával való ellátása, foglalkoztatása, mert ez adhatja meg azt az alapot a magyar falvakban, amelyre közegészségügyet építeni lehet. Ezt kell nagyobb energiával megszervezni és nem inségakciók bizonytalan, koldulás-számba menő tényeivel csillapítani. Ha az általános gazdaságpolitikai helyzet önmagától nem tudja abszorbeálni a bomlasztó ínséget, akkor a költségvetés keretében, még a beruházásokon kívül is, kell olyan tételeket beállítani, amely ezt az átmeneti gazdasági jelenséget, ha nem is megszüntetni, de elviselhetővé tudja tenni. Maga a közegészségügyi felépítésnek azon részei, amely modern, fényes intézmények emelésében jelentkezik, a többi kultúrállamokban legtöbbször gazdag adományokból emeltetik, példa erre az egész világon megszervezett Rockefeller-intézmény, hiszen ilyesmi még Amerikában is lukszus számba megy. Igaz, hogy erre az ösztönzést sokszor a magas örökségi adókulcs adja meg, de utóvégre ennek nálunk sincs semmi akadálya. Nálunk is meg van engedve, hogy a magy kapitalisták, az állami monopóliumokon, vagy kartelszervezeteken nyert millióikat fényes közegészségügyi intézményekkel, amelyek homlokzatára arany betűkkel írhatják nevüket, tegyék jóvá azt, amit olyan sokszor rossznéven vesznek tőlük a sok milliós kereseteiknél. A munkáról való gondoskodás a beteg gazdasági életben azonban az állam kötelessége. A falvakba előbb a munkaszervezők csapatát kellene kiküldeni, itthon a központban pedig egy igazi, a szociálpolitikának minden ágára kiterjedő Szociálpolitikai Főosztályt kellene létesíteni. (Még az „Egészségügyi Főosztály" is ennek legyen alárendelve!) A munkanélküliek pontos kataszterét kell felállítani, ennek statisztikai megállapítása nem tartozik a szakszervezetekre, hanem a belügyminisztériumra. Ha egyszer a belügyminiszter úr kiadná a jelszót, hogv ebben az országban nem haladhatja meg a munkanélküliek száma a tízezret — ennyi „Spannung" elkerülhetetlen az ország munkabiró rétegénél az átmenetek miatt —, akkor az ő szervező-zsenijével, páratlan lelkesedésével csodát tudna mű_ vélni. 5 főleg megteremtené a közegészségügy részére azt az alapot, amely minden egyetemi orvosprofesszor tudásánál többet ér: a közjólétet. * VIII. PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM. Az óvatos optimizmussal felépített kincstárnoki munka a pénzügyminiszter úr költségvetése, tárcájánál, ami a tanulmányozót érdekelheti, hogy milyen tételekben lát emelkedést, illetve irányzott el az 1936/7. évre többletet. A minden forrást jelentő tárca: a pénzügyminiszteré. Érdekes, hogy az egyenes adóknál mindössze 2.8 millió pengő többletet vár, a forgalmi adóknál azonban már 7.5, a fogyasztási adók tételénél mindössze 1.6 milliót, tehát még mindig a forgalmi adó viszi el a pálmát. A jövedékek várható emelkedése háromszorosa a mult évben kontempláljak (1935/6. évben 7.4 millió többletet irányzott elő), mert ez most 23.5 millió pengő. Feltűnő emelkedést itt a dohányjövedéknél találunk és helyesen látta meg a pénzügyminiszter úr, hogy hol van még lehetőség, mert amikor a kétmillió lakossal kisebb Ausztria dohányjövedéke 200 millió schilling tiszta jövedelmet tud felmutatni, akkor a magyar jövedék most kontemplált 72 milliós tiszta hozadéka még mindig nagvon kevps M6r.