Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 9-10. szám

NAPIRENDEN VAN: 4 köliségveáés I. A LEGELSŐ TÉTEL. Ami a legszerényebb az egész világon. Ügy hisszük, nincs sehol példa arra, hogy egy szuverén állam legelső polgárának az államra háruló büdzséje olyan kicsi és jelentéktelen legyen, mint Magyarország kormányzójáé. Az állami költségvetés első fejezetének első tétele a Kormányzó tiszteletdíja, évi 120.000 pengő és az egész kormányzóság költség­vetése, a kabinetiroda és a királyi palota fenntartási ösz­szes költségeivel együtt, beleértve már a több, mint két­százezer pengőnyi nyugdíjterhet is, összesen 848.900 pengő, tehát a kormányzói tiszteletdíjjal együtt sem haladja meg az egymillió pengőt. Milyen messze jár ez az összeg még viszonylag is attól, amit a dualizmus ide­jén a civillista jelentett reánk nézve tehertételként, úgy­szólván minden visszaverődő fény nélkül. íme, a leg­szebb példa, amit egy nagy ember tud a nemzet ré­szére mutatni szerénységben, önzetlenségben, államfői elhivatottságban. HiSizen egy bankvezér, vagy bánya­vezér — van egy pár még ma is ebben a szegény országban — csak személyileg is több évi jövedelmet tud felmutatni', mint az egész kormányzósági költség­vetés végösszege. Le a kalappal!... * II. A RANGSOR. A költségvetés összeállítása tra­dícióként betartja az alkotmányban biztosított szuvere­nitás sorrendjét, mert a kormányzóság után azonnal az Országgyűlés költségvetése következik. Ehhez nincs sok hozzáfűzni valónk, itt nagy terhet jelent a gyönyörű, ma már valóban emlékművi értéket jelentő, országházának a fenntartási költsége, érezhető, hogy a Nagy-Magyar­országra szabott országháza költségei nem a megcson­kított országra vannak méretezve. Szerepet jétszik ebben azonban az is, hogy annakidején nem gondoltak az épí­tők arra, hogy az épület remek ornamentikáját alkotó kövek időnek előtte romlanak meg a város kénköves füst­jétől, így most évről-évre állandó tatarozást kell végezni, de ezenfelül is a fűtési és világítási költségek is magasak, amit szintén nem lehet tovább csökkenteni. Az általáno­san vett büdzséjére a Háznak nincs sok mondanivalónk, ez már eleget redukáltatott, nagyon szerények, ehez már igazán nem lehet hozzányúlni, hiszen nálunk sincs bevezetve az, amit most Angliában akarnak, hogy az ellenzék „speaker"-ének is tiszteletdíjat adjanak. Vájjon nálunk ki kapná ezt, ha bevezetnék? # III. AZ ÉLÖ LELKIISMERET. Rangsorban, mint á nemzet élő lelkiismerete, olvasható az „Állami adóssá­f ok" tétele a költségvetésben. Ennél a tételnél jut legjob­an kifejezésre a régi konzervatív mérlegkészítési mód, amellyel az ilyen állami, vagy közületi költségvetések, helyesebben mondva mérlegjelentések, készülnek. Ez a kamerális könyvelési mód, amelyet még sehogysem sem tudtak a közületi háztartás adminisztrációjában például a kettős-könyvelési módszer biláncrendszerével felváltani, így aztán nem csak egyenlegek tárulnak elénk, hanem a iy-*k fekhet indokolásában a teljes leltár, közel 36 ol­dalon és ember legyen, aki ezt végigolvassa, az állami adósságok egész komplexumát. Csak azt látjuk, hogy ezeknek a kölcsönöknek a szolgálata elég sok. Törlesz­tésben és kamatokban erre a költségvetési évre 98.568.144.— pengő esik, beleszámítva az üzemek mint­egy tizenötmilliónyi szolgáltatását is. Ami az olvasó figyelmét a pontos leltárból magára vonja az az 1.— pengős tőkeálladékkal felvett tétel, amely a következő körülírással szerepel: „Az 1889:XIV. t.-c. alapján az első magyar gácsországi vasút megváltása folytán elvál­lalt adósság, mely egészen az államvasutakat terhelvén, az állami adósságok fejezete terhére semmi sem irányoz­tatik elő." Ebben csak az az érdekes, hogy „gács­ország" olyan furcsán hangzik, meg aztán— az állam­vasutak kimutatott adósságai között azonban nem talál­ható. Itt valami tévedésről lehet szó ... * IV. ÁLLAMI KÖZIGAZGATÁS NYUGELLÁTSAI. Ez a legfájóbb pont az egész költségvetésben, mert ebben rejlik az egész deficitnek a lényege. A nyugdíj­terheknek az a része, ami a trianoni megcsonkítottsá­gunkból ered. A hazakergetett állami tisztviselőnek a tömege, akikről az utódállamok nem akartak gondos­kodni. Sajnálatos dolog, hogy ezt nem sikerült még vala­hogyan rendeznünk, de ha a jövőre gondolunk, arra a jövőre, amely igazság és jog szerint is nekünk ítéli az elrabolt területeket, hát akkor szívesen viseljük ezt az „átmeneti" terhet is. Egyébként tanulságos, hogy az egyes miniszteri tárcák közül a legfiatalabb, az iparügyi nyugdíjterhe a legkisebb, 23.400.— pengő és ez is 4 nyugdíjas és 1 kegydíjas terhét jelenti. Tehát az új mi­nisztériumban egyév alatt 5 személyt nyugdíjaztak már. Hát ez elég gyors tempó. Legnagyobb a nyug'díjteher a honvédelmi tárcánál, 62 millió pengő, ebből a hadi­gondozottak 17 milliót emésztenek fel. Rangsorban utána következik a kultusz-tárca nyugdíjterhe 27 millió pengő­vel, legkisebb a kereskedelmi tárcáé, 3 és fél millió, de ez 1998 ember nyugdíja. * V. MINISZTERELNÖKSÉG. Előbb ugyan meg­előzi ezt a legfelsőbb állami számszék és a közigazga­tási bíróság költségvetése, de nem nagy tételek, habár fontos intézményei az alkotmányos országnak, a sor­rendben itt is kidomborodik a rangsor. A miniszterelnök­ség büdzséje egész lényegtelen változást mutat az előző évhez képest, mintegy tizennégyezer pengő a többlet. A rendkívüli kiadások rovatán szerepel a Fővárosi Köz­munkák Tanácsának járó évi 205.000.— pengő, beru­házás címén, amely összeget a Közmunkák Tanácsa min­den évben a József főhercegi családnak fizeti a Margit­sziget megváltási díjaként, tudtunkkal még 28 évig, ami elég szép summa ... K ^ VI. UJ STÍLUS. Ezután következnek sorra az egyes miniszteri tárcák a különféle nagyságú összegeikkel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom