Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 7-8. szám - Állami feladatok a magánbiztosítás terén

2. A magyar feltalálók gazdasági érdekképviseletének a most alakuló Nemzetközi Szabadalomértékesítő Szövetkezetnek hivatalos támogatása 3. A magyar feltalálók anyagi megsegítése fenti két szerv véleményezése és döntése alapján, támogatáe az iparfejlesztési alapból és az állam, főváros, megyei és városi törvényhatóságok, alapítványok stb. részéről évi fiz, akármilyen szerény összegben Í6, hogy kísérleti laboratóriumok, műhelyek, nyersanyagok álljanak a szegénysorsú, de komoly magyar feltalálók rendelkezésére, hogy találmányi modelljeiket elkészíthessék. 4. Egy több nyelven megjelenő lap megjelenhetőségének elősegítése, hogy a magyar találmányokról a külföldi összes illetékes tényezők tudomást szerezzenek. A lap megfelelő nívójú propagandát fejtene ki a magyar találmányok érdekében. 5. Az idén nyáron tervbe vett, Mohácson megrendezendő első feltalálói kongresszus előterjesztéseinek, emlékiratainak komoly mérlegelése és elősegítése. 6. A Magyar Találmányok Országos Kiállításának évenkénti intézményes megrendezése a Budapesti Nemzetközi Vásáron. 7. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarában a közeljövőben felállításra kerülő Kisipari Export Intézet működésének kiterjesztése a magyar találmányoknak bel- és külföldi tájékoztatására, propagálására, illetve találmányi osztály felállítása (mint pld. Bécsben). 8. Propagandisztikus előadások megrendezése, főleg a magyar rádióban. A magyar feltalálók külföldi, kiállításokon való részvételének elősegítése. >C Állami feladatok a magánbiztosítás terén Függetlenül azoktól a rendelkezésektől, amelyeket az osztrák kormány adott ki a napokban a biztosítási üzlet szabályozására, nálunk is már régen aktuális ezeknek a kérdéseknek az újból való rendezése. Ez részben már meg is indult a nemrég keresztülvitt személy- és ügyrendátszervezéssel, amelyet a pénzügyminiszter eszközölt. | A magyar biztosítási intézmény Nyugateurópához viszonyítva aránylag még nagyon fiatal és így sok tekintetben az állam gazdasági organizációjában elfoglalt helyzete még ki sem alakult tökéletesen s ez az oka annak, hogy míg más gazdasági ágak tevékenységét a szükséges átalakulásokon már átment, legnagyobbrészt kiforrt törvényes intézkedések szabályozzák, addig a biz_ tosítást illetőleg az államra csak most vár a megoldandó feladatok nagyobb része. TÖRVÉNYALKOTÁS. Maga a világháború és a világszerte azt követő gazdasági átalakulás hozta magával, hogy a biztosítási ügyletet szabályozó törvény vonatkozó paragrafusai már messze sem felelnek meg hivatásuknak, miáltal a biztosítási üzlet terén nem egy alkalommal idéznek visszásságokat elő. Az ennek kiküszöbölését célzó reformot már csaknem egy évtizeddel ezelőtt tervbe vette az akkori kor_ mányzat és az előkészítő munka elvégzésével a biztosítási jog egyik legalaposabb ismerőjét, Thury Sándor Kornél dr. egyetemi nyilv. r. tanárt bízta meg, aki el ds végezte a reá bízott feladatot. Ennek ellenére mindmáig késik a kérdéses törvény revíziója, aminek okát a szakférfiak abbaji látják, hogy az elsőrendű állami feladatok sorában a biztosítás még mindig nem foglalja el azt az elsőrendű helyet, amely nemzetgazdasági hivatásánál fogva megilletné. Most, hogy a kormány érdeklődése a biztosítás irányában mind jobban fokozódik, remélhető, hogy az igazságügyminisztérium végre előveszi ezt az anyagot és elkészíti a vonatkozó törvény reformját. FELÜGYELET. Magyarországon a biztosító magánvállalatok állami felügyeletének elgondolása először az 1919. évi XXIX. néptörvényben jelentkezett, de az már nem nyert alkalmazást a bolsevizmus következtében. Minthogy azonban az állami felügyeletnek fontos szüksége mutatkozott, a politikai viszonyok helyreálltával megszületett az 1923. évi VIII. t.-c, amely a biztosító magánvállalatokat állami felügyelet alá helyezte és végeredményben életrehívta a biztosító magánvállalatok in. k\r. állami felügyelő hatóságát. Minthogy az 1923. évi törvény a részletes szabályozás tekintetében a kormánynak arra adott felhatalmazást, hogy a kérdést rendeletekben szabályozza, az kerettörvénynek tekintendő, amelyet azután a kiiadott rendelkezések szükségszerűen be is töltöttek. E törvény megalkotása és a szabályrendeletek kibocsátása óta hosszú idő telt el, amely a gazdasági átalakulás korszakában már újabb és újabb reformokat követel. Ennek során az a helyes terv vetődött fel, hogy a biztosítók felügyelő hatóságát önálló szervvé alakítják át és az eddiginél sokkal tágabb hatáskörrel ruházzák fel. Az önállósításból az következne, hogy a felügyelő hatóság legfelsőbb irányítását illetőleg már nem kizárólag a pénzügyminisztérium, hanem az összes szakminisztériumok egyöntetű megállapodásai alapján működne. Ennek valóban nagy szüksége mutatkozik, mert ma is több, a biztosítás körébe tartozó kérdést nem a pénzügyminiszter, hanem valamely más szakminisztérium rendelete szabályoö. Iiyen többek között a kölcsönösségen alapuló biztosítási egyesületek ügye, amelyeknek ellenőrzése ezidőszerint a belügyminiszter hatáskörébe tartozik. Emellett a biztosítás egyes más problémái a kereskedelmi, illetve a íöldmívelésügyi miniszter kompetenciája alá esnek, bár a végleges intézkedés minden esetben a pénzügyminiszter hozzájárulásával történik. Bizonyos, hogy a megoldások sokkal jobban vezetnének a kívánt célokhoz, ha a felügyelő hatóság önálló szervként működne és így az összes érdekeltek irányelveit érvényesíthetné. Az önállósítás révén lehetővé válna az is, hogy egy azonos szerv bjrálná el a szociális és a magánbiztosítás összes ügyeit és bár a fennálló törvények szerint a szociális biztosítást s a biztosító magánvállalatok tevékenységi körét határozott határvonalak választják el, mégis nagy előnyére szolgálna a biztosításnak, ha egyes fontos szempontokat egyöntetűen lehetne érvényre juttatni. Ez különösen vonatkozik arra a szükségszerű követelményre, hogy a szociális biztosítás fejlesztése ne érintse károsan a fontos gazdasági szerepet betöltő magánbiztosítás, mint a magángazdaság egyik jelentős ágának fejlődését, viszont a szociális biztosítás terén is alkalmazni lehetne azokat a bevált módszereket, amelyek a magánbiztosítási intézményt rentábilissá tették. ÉRDEKKÉPVISELET. Egyelőre nem kerül sor az általános érdekképviseleti reform megalkotására, de a biztosítás terén mégis szükséges, sőt elmaradhatatlan bizonyos intézkedések megtétele. A Magyarországon működő biztosító magánvállalatok érdekképviseletét ezidőszerint a Biztosító Intezetek Országos Szövetsége látja el. A szövetség illetékes bizottságai sorra tárgyalás alá veszik mindazokat a problémákat, amelyek a magánbiztosítási intézményt érdeklik, azonban azt kell tapasztalni, hogy nem egy, a biztosítást közelről érintő tárgyban az illetékes hatósá83