Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 7-8. szám - A szeszmonopolium revíziója

gok nem kérik ki a BIOSz véleményét és a kapcsolatos ankétokra — amint az már több esetben előfordult — nem hívják meg ennek az érdekképviseletnek megbízottait. Nem lehet elképzelni, hogy az említett körülményeknek szándékos mellőzés volna az oka. Inkább úgy látszik, hogy a BlOSz-t nem nézik a biztosítók összessége hivatalos érdekképviseleti szervének, talaji azért, mert felsőbb helyen is jól tudják, hogy az érdekképviseleti elv annyit jelent, mint az egyetemes érdekek képviselete. Ez pedig akár alulról, akár felülről nézve, a BlOSznkl nem érvényesül annyira, amennyire kellene. Hogy ne említsünk mást: a GyOSz és a Gépgyárosok Egyesülete a legkülönbözőbb hatósági engedélyek kiadásánál a csaknem döntő befolyású véleményező szerv szerepét tölti be, ugyanakkor pedig a BIÜS-ró\ ugyanezt nem lehet elmondani. Ezekből következik, hogy a BíOSz, akármennyire akarja is, nem képes a biztosítók érdekeinek elég erőteljes megvédésére. Ez a hiányosság nemcsak a biztosító társaságoknak okoz kárt, de ellenkezik az állam pénzügyi érdekekkel is, mert sok hivatalos intézkedés megtételénél nem ismerik a biztosítók egyetemének felfogását, miáltal jelentős gazdasági érdekek szenvedhetnek sérelmet. Ezek a körülmények azok, amelyek megkívánják, hogy a magánbiztosítók érdekképviseleti rendszerét illetőleg az államhatalom tegye meg a kezdeményező lépést. KÖTELEZŐ BIZTOSÍTÁS. Azt mindenki tudja, hogy a kárbiztosítási ágazatok az egyedek és a nemzet vagyontárgyainak védelmét látják el. így feltétlenül szükséges, hogy az állam hatalmi szavával egyes ágazatok legszélesebkörű igénybevételét előmozdítsa. Ennek pedig egyedüli eszköze a kötelező biztosítás. Elsősorban az épületek tüzkárbiztosítását kell kötelezővé tenni, mert csak így lehet megakadályozni azt a sajnálatos tényt, hogy különösen a magas biztosítási díjak miatt eddig biztosítatlanul és a tüz martalékául esett falusi és mezőgazdasági ingatlanok elpusztulása következtében nemzeti vagyonunk fokról-fokra lemorzsolódjon. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, a magánautók szavatossági biztosításának és a dohány-jégkárbiztosításnak kérdéseit sem, mert itt is azok kötelező elrendelését követeli az államrezon. Ehhez a komplexumhoz tartozik a viszontbiztosítás ijndszerének revíziója is, amennyiben itt sem lehet megfeledkezni azokról a hátrányokról, amik abból származnak, hogy a biztosítási díjak nagyrésze külföldre vándorol, anélkül, hogy azért a magyar közgazdaság méltányos ellenszolgáltatást nyerne. A magánbiztosítás terén megteendő állami intézkedések első lépései ezek, amelyeket ezután még sok más reformnak is követni kell. .. (b. h. m.) A szeszmonopolium revíziója Most van előkészületben a szeszíörvény revíziója és az új szeszmonopólium kiadásánál a mezőgazdasági szeszgyáraknak nagyobb előnyöket akarnak biztosítani, mint eddig az ipari szeszgyárak kontingensének a terhére. Most az egyes érdektestületek előtt fekszik a javaslat, amelyet a földmívelésügyi minisztérium készített el és aa már ezek megtették a tervezetre vonatkezó előterjesztéseiket, akkor fogják nyilvánosságra hozni a minisztériun álláepontját is. Az elterjedt hírek szerint már hosszabb idő óta közvetlen tárgyalások folyna a különböző szeszérdeketségek és a mezőgazdaság érdekképviseletei között, bizonyos kompromisszum létrehozatalára, amelynek lényege az, hogy az ipari szeszérdekeltség bizonyos térítést eszközölne évente a mezőgazdasági érdekelteknek. Ahhoz kétség sem férhet, hogy a szeszmonopóiium meglehetős nagy értéket reprezentál, mint minden olyan jog, amely versenynélküiiséget biztosít valamely gazdasági ágnak. Hiszen ha csak a legutóbb publikált Gschwindt-iéle szesz és élesztőgyár mérlegét tanulmányozzuk át, abból láthatjuk, hogy mit jelent egy ilyen védettség a jövedelem szempontjából. Igazi ipari hitbizománysak számít, korátlas és hábtrithatatlan jövedelmekkel, lehetőségekkel. Annyit keres, hogy azt se tudja, hova rejtse el. Gyönyörű egy iiyen mérleg, azonban nem a szabad gazdasági erők szülötte, hanem a kivételes jogok birtokosa, amelyet az állam biztosít a részére és amikor tudjuk azt, hogy az ilyen jogok teltétlenül erőket szívnak el a gazdasági élet más faktorai elől állami segédlettel, akkor önkéntelenül is ielmerül előttünk a kérdés, hogy ez rendben van-e így? Nincs rendben és ha már a termelés bizonyos rendszeressége, a stabilitás szempontjából az állam jónak látja a monopolisztikus rendszert, akkor ennek olyan altruisztikus célt is szolgálnia kellene, amelynek segítségével az így biztosított, lindokolatlan, egyoldalú horribilis jövedelemből bizonyos részt vissza kell vezetni ugyancsak az állami rendelkezés eszközeivel. Még pedig oda, ahol arra szükség van és hasznosan mutatkozik meg az így kibányászott jövedelemnek a visszaömlesztése. Ha például minden monopólium birtokosára százalékszerűen kötelezőleg előírnák, hogy a tiszta jövedelem hovaíordítása és tartalékolása nem a mai elévült részvénytársasági adómérleg szabványai szerint Készüljenek, hanem az állami ellenőrzés pontos megállapítása után bizonyos közérdekű tartalékalapok létesíttessenek, amely alapok felett a vállalattal együtt egy vegyes társadalmi bizottság döntése a hovafordítás céljából. Több altruizmust lehetne így belevinni a monopóliumokba, így például a fentemlített Gschwindt-gyár a 2.7 millió alaptőke mellett 4.3 nyilt tartalékkal, 5.45 millió értékcsökkenési tartalékkal rendelkezik, vagyis közel tízmillió pengő olyan tartalékot gyűjtött össze, amely kétségtelenné teszi, hogy a részükre biztosított állami monopólium értéke jóval túlmegy azon a határon, amelyet akár a beléje fektett tőkének, mint tisztességes munkájuknak az értéke magától megkövetel és ami végeredményben is kijár minden vállalkozásnak. De, amikor nem szabadversenyről van szó, akkor máskép kell elbírálni azt a rizikót is, amelynek elhárítására szoktak tartalékolni különféle címeken. Ha tehát olyan irányzatot látnánk a szeszmonopólium revíziójánál, amely új szabályozással a különleges helyzetből fakadó jövedelem hovaíordítása szempontjából a befektetett tőke és munka természetes jövedelmén felül — csak példaként kiragadva — olyan alap létesítésére köteleznék a szeszmonopólium tulajdonosai, amely alapot fel lehetne használni pl. állástalan diplomások támogatására, vagy egyéb olyan célokra, amelyek nem kerülhetnek megvalósulásra, mert nincs fedezet és nem is hasítható ki fedezet a költségvetés keretéből. Ezt az irányzatot sokkal szívesebben látnánk, mint azt, amelyiket most látunk, amikor a különféle érdekeltségek titkos megállapodásra törekszenek a monopólium biztosította meglehet-sen nagy jövedelmek egymásközti elosztására, (pl, A szeszgyárak a bortermelőkkel.) 84