Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 7-8. szám - Magyar tehetségek helyes gazdasági értékelése

Magyar tehetségek helyes gazdasági értékelése Irta: Bálint István — „A világ sorsút sohasem a mosolygók és legyintgetők vitték előbbre, lianem az ügy fanatikusai!" — Talán ez a gondolat, amelynek betetőzéseként a magyar feltalálók először lépnek szervezetten a hazai és nemzetközi nyilvánosság elé a Nemzetközi Vásáron, hogy kombattána demonstrációval hirdessék a magyarság eltiporhatatlan életenergiáját, leleményességét és a trianoni béklyókon is áttörő élő -e valóságos magyar kultúrfölényt. A magyar sors: tragikus és százszorta tragikusabb a magyar feltaláló kalváriás sorsa. Erkölcsileg és gazdaságilag szervezetlenül, a közöny, megnemértés és sokszor a gúny kíséri az eget kérő magyar tehetséget, amikor csak a közelmúltban dobogtatta meg a magyar feltalálók, tervezik szivét a felelős ajkakról elhangzott kijelentés, amelyet Gömbös Gyula miniszterelnök úr tett azzal, hogy kiadta a jelszót: „Bányásszük ki a magyar tehetségeket!" Ennek a szegény hazának szüksége van minden értékére, nem vagyunk olyan gazdagok, hogy szellemi értékeinket könnyelműen elszórjuk. A magyar feltalálók erkölcsi, anyagi, törvényes, társadalmi felkarolása az igazi nem> zetmentés és a magyar találmányi kiállítás — valóságos élő lelkiismeretként visszhangozza, hogy nem lehet csak kiáltó szó a pusztában a magyar tehetségek sorsa, hanem vérré, valósággá kell válnia, a legeslegsürgősebb reformprogrammá az, hogy: igenis bányásszuk ki a magyar tehetségeket. A subjektivitás fájó terrénumáról irányítsuk az objektivitás kíméletlenül rideg reflektorát a hazai és külföldi tényekre, adottságokra, megnyilvánulásokra égi rögtön ránk merednek a megcáfolhatatlan valóságok, amely után jogosan tódul ajkunkra a kérdés: „Hát csak a magyar feltalálók a haza mostohagyermekei? A magyar zsenialitásnak, leleményességnek csakugyan el kell pusztulnia — akkor, amikor minden bevált találmány, ezer meg ezer új munkaalkalmat teremthet, kenyeret az éhezőknek, hitet éa reménységet a munkára váró és munkáért kilincselő magyar ifjúságnak?! Schilling Zoltán, a Magyar Kir. Szabadalmi Bíróság európai hírű tudós elnöke, a közelmúltban az alábbi nagyjelentőségű nyilatkozatot tette: — „Igen nagy szolgálatot jelent a magyar kultúrának és alkotó zseniálitásnak, nemzetgazdasági szempontoktól eltekintve, ha alkalom kínálkozik arra, hogy az ország feltalálói együttesen lépjenek a nemzetközi érdeklődés elé. A magyar kultúrfölény élő és letagadhatatlan tüntetése lehet ez a kiállítás, amelynek sikeréhez nagy nemzeti érdekek fűződnek. A Szabadalmi Bíróságnál bejelentett találmányoknak több, mint a fele magyar szerzőtől származik, akiknek legnagyobb része szegényjogon jelenti be szabadalomra találmányát. A szabadalomértékesités nemcsak nemzetközi, hanem belföldi vonatkozásban is ezek számára legtöbbször meddő próbálkozás. Hiába a legjobb elgondolás, legzseniálisabb találmány, a sok sikertelenség elveszi a munkakedvet és ki tudja talán nagy kárát látja ebben az emberi előrehaladás, civilizáció, kultúra. A magyar találmányoknak alig van, vagy egyáltalán nincs kellő visszhangjuk az ország határain túl- ée így csak a legnagyobb örömmel üdvözölhetem, a kiállítás missziót teljesítő megrendezőit. Összegezve a dolgokat: nagy és felelősségteljes munkára vállalkoztak, amikor nagy önfeláldozással igyekeznek ezt a Hatalmas nemzetgazdasági célt megvalósítani — mert meg kell küzdeni a közönnyel, a fásultsággal, megnemértéssel és a súlyos gazdasági helyzettel, őszintén kívánom, hogy ez sikerüljön úgy erkölcsileg és anyagilag, hogy abból hasznát lelje a feltaláló, az, ország, az egész emberiség kultúrája és hogy felhívja a világ figyelmét Magyarország eltiporhatatlan életenergiájára I" Ezt a nyilatkozatot a legilletékesebb faktor tette — ehhez nem lehet semmi hozzátenni valónk. A világ összes kultúrállamaiban, a legteljesebb támogatást élvezik a feltalálók, legtöbb helyen a kereskedelmi és iparkamarák kisipari osztályának kebelében működik bel- és külföldi tájékoztató-, propaganda- és értékesítési szervük. Kísérleti laboratóriumok, műhelyek, ösztöndíjak, pályázatoki, segélyek, anyagi támogatások állnak rendelkezésükre. Különböző export, minta és nemzetközi vásárokon díszes pavillonokban, mint hatalmas idegenforgalmi és nemzetgazdasági tényezők díjtalanul, sőt anyagi támogatással intézményesen kiállítanak és Párizsban ép ez évben 10.000 frankos jutalmat is tűztek ki a legjobb nemzetközi találmány számára. Bécsben maga Innitzer hercegérsek hívta életre az úgynevezett „B 1 a u e A d 1 e r" (Kék Sas) mozgalmat, melynek saját székháza van és a szegénysorsú feltalálókat minden elképzelhető módon megsegítik, támogatják. Az Oesterreichischer Erfinder Verband, az osztrák feltalálók egyesülete több', mint egy negyedévszázados múltra tekinthet vissza és a Bécsi Kereskedelmi és Iparkamara anyagilag is lehetővé teszi, hogy az összes osztrák találmányokat bel- és külföldön hatalma© propagandáival értékesíthessék. Helyiségeket, állandó kiállítási, termet és igen jelentős támogatást élveznek aa osztrák feltalálók ís. A „Neues Wiener Journal" 1936. febr. 28-i számában megjelent: „Was Oesterreicher erfinden?" című cikk érdekesen világit rá ezekre az előnyös momentumokra. Pedig a magyar feltalálók már igen sok példáját adták annak, hogy bárhol a világon érvényesülnek nem felejtkeznek meg soha magyarságukról. Ép a közelmúltban számoltak be az összes magyar lapok arról, hogy Schless István Németországban! élő magyar feltaláló szülővárosának Nagykanizsának 20.000 pengőst adományt juttatott a felépítésre kerülő irredentai emlékmű céljaira és most tárgyal egy közel évi 25.000 pengős neveltetési alapítványról szülővárosa polgármesterével. Magyarországon minden második ember feltaláló — hallatszik innét is — onnét is a sokszor gúnyos reflexió —1 pedig erre a magyar feltalálók társadalmán kívül az egész nemzet büszke lehet, mert tz élő bizonyítéka ,a magyar nemzet leleményességének, életenergiájának. A magyar feltalálók már megunták azt, hogy övék a munka, legyen — és a külföldieké a dicsőség ós azért a kiállítással kapcsolatosan sajtóban, rádióban, társadalmi ós közéleti körökben hatalmas nagy akciót kezdenek, hogy kivívják az őket megillető jogaikat. A magyar feltalálók, a magyarság erős nemzetgazdasági tényezői kívánnak lenni, lankadatlan munkásai a miagyar jövendőnek és mint köztudomású, hogy Németországot és Angliát a fejlődő iparával a feltalálók tették naggyá — a magyar feltalálók előtt is előbb-utóbb le kell omlaniok a rideg közönyös falaknak. Röviden pontokban foglalva a következőket kell sürgősen életrehívni a feltalálók érdekeinek intézményes előmozdítására: 1. A Magyar Feltalálók Országos Szövetségének, mint a magyar feltalálók erkölcsi szervének sürgőé tető alá hozása, a szövetség megalakulásának hivatalos elősegítése. 82