Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 7-8. szám - Sipőcz Jenő dr.

FŐVÁROS IIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIII1IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII A FŐVÁROS KÖZMUNKÁI. Nemrég kiadott polgármesteri jelentés szerint a főváros 1934. év második felében összesen 25,035.853 pengő értékű közmunkát és közszállítást adott vállalatba. A most behozott rendszer szerint mind közvetlenebb és gyorsabb lesz a főváros iparának és kereskedelmének foglalkoztatása a főváros munkálataival, ezt célozza a tervbe vett havi gazdasági értekezlet is, amelyet a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara kiküldötteivel fog megtartani a főváros vezetősége. Az ilyen preventív érintkezés a főváros és az érdekeltek képviselői között nagyban elő fogja mozdítani a vállalatba adások helyes módozatait és főleg ütemesebbé teszi a foglalkoztatást úgy az ipar, mint a kereskedelem részére. A MARGITHID KISZÉLESÍTÉSE. Most vannak folyamatban a Margithíd kiszélesítésének a technikai és pénzügyi megoldási módjai. Az óbudai híd megvalósítása ma még eléggé problematikus, viszont a forgalom lebonyolítása már úgyszólván lehetetlenné teszi a Margithíd jelenlegi helyzetét. Sem a teherbíró képessége, sem pedig keskenysége nem alkalmas többé a nagy forgalom lebonyolítására. Mindenkép helyeselhetjük azt, hogy meg akarják valósítani az átépítését, ami a kalkulációk szerint öt millió pengőbe kerülne. Már megindultak a tárgyalások ennek a felvételére is. Mindezek ellenére nem lehet a fejlődő forgalom igényeinek a teljes kiegyenlítése anélkül, hogy elhalaszthassük az óbudai híd megépítésének a terveit. Ezt is minél előbb meg kell valósítani, miután ez volna az egyedüli helyes tehermentesítője a Margithíd teherforgalmának. Újpest gyárai ma csak óriási kerülővel tudják Óbudát megközelíteni. TABÁN ÉS ÓBUDA. Sikerült végre is lekopasztani a tabáni területeket, csak az újraépítése fog most késni hosszú évekig. Addig is a parkírozással próbálják ezt a csúnya hiányt pótolni. Nem sokáig maradhat ez az átmeneti állapot, inkább hagyták volna meg a zegzugos utcákat, kis házaival, semmint ez az üresség ásítozzon a szemlélők előtt. Aztán van még egy nagyon fontos városrendezési probléma, amelyről csak elvétve hallani valamit, pedig gazdaságilag és városszépészeti szempontból van épp oly fontos, mint amilyen a tabáni probléma. Ez Óbuda kérdése. Hihetetlen, hogy a fejlődő fővárosban közvetlenül a Duna jobbpartján, szemben a szép Margitszigettel, milyen rendezetlen az óbudai part. Ez a harmadik kerület mindig mostohája volt a városrendészetnek, nem tudjuk, hogy miért. A villamos órákig szalad rémes állapotban lévő rozoga földszintes házak között, ezek kilncven százaléka megérett a csákányra. Pedig egészen ermészetes volna, hogy a kedvelt római fürdői és csillaghegyi nyaraló-negyed elővárosa, az óbudai Dunapart is rendezett, kulturáltabb legyen. Az óbudai híd megépítése is talán hamarabb sikerülne, ha előbb rendeznék ezt a városrészi. Míg a balparton az utolsó pár év alatt egy egészen új, modern városrész épült fel, — amely városrész máiszintén külön elöljáróságra szorulna, hiszen több, mint tízezer lélek az új lakó, — addig a szemben lévő, telekértékben nem sokkal kevesebb értéket jelentő óbudai rész maradt évszázados álmában és csak rontja az összhangot. Mi úgy képzeljük el, hogy egy városfejlesztési és építési program megteremtése épp a főváros részéről még a mai nehéz gazdasági viszonyok között is keresztülvihető volna financiálisán is, ha azt kellő módon fognák meg. Nem lehet ott megállni, hogy nincs pénz rá. Van mindenre pénz, ha értik a módját, hogy mikor, mivel és hogyan lehet a pénzt beruházásra csábítani. NEM VÁLT BE A KISSZAKASZ. Annak ellenére, hogy a közvélemény előtt olyan jelentések hangzottak el, amely arról szól, hogy a Beszkárt költségvetésében eredményes volt a kisszakasz életbeléptetése, szakemberek véleménye és a külföldi kísérletek is azt igazolják, hogy nem vált be. Abból a szempontból, hogy ez tarifamérséklést jelentett a publikum részére, úgy talán beszélhetünk eredményről, de sem a vállalat és sem pedig a forgalom szempontjából nem állíthatjuk ezt. Ami pedig a Beszkárt anyagi eredményeit illeti, ebből a szempontból pedig egyáltalán nem mondható sikeresnek. A látszólagos utasforgalom emelkedése nem jelent anyagi eredményt, sőt a beruházás sem térült még meg, amit ennek a rendszernek a bevezetése igényelt. Tekintettel arra, hogy ez csak kísérlet volt, véleményünk szerint vissza lehet térni egy újabb tarifa-kísérlethez, mindenkép olyan rendszerrel, amely nem igényel automatákat és trafikban való jegyárusítást, vagyis ilyen drága beruházásokat. ZIGAZGATAS IIIMIIIIIIIIIIIIIMNIIIIIIIIIIIIIIINIIIIIIINIIIIIIIinillllMIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIN PROBLÉMÁK. Most, hogy fokozottabban terelődött az érdeklődés a választások alatt a vidékre, járják a kerületeket a jelöltek és tartják faluról-falura a gyűléseket, alkalmuk lehetett hallani azt a sok panaszt, kívánságot, ami rendes időkben csak szivárogva szokott elébük tárulni. Most alkalmuk volt azoknak a fővárosi embereknek, akik vidéki kerületekben léptek fel és vállalták a jelöltséget, személyesen is tapasztalni azt, hogy milyen aránytalanul nagy az eltérés a vidék és a város között kulturális, szociális és közigazgatási szempontból. Jóllehet mindez a közigazgatás célkitűzései közé tartozik, hiszen a népesség zömének a kormányzása nemcsak abban kell, hogy jelentkezzék, amit a közrendészet jelent, hanem az életmegnyilvánulás minden egyéb vonatkozásaiban is. Ami emberi és ami kultúrát jelent. Nem kell most hivatkoznunk a programbeszédekre, hiszen mindenjelölt a helybeli bizalmasainak az útmutatásai szerint idomítja beszédét abba az irányba, amelyben a helyi fájdalmakra igér orvoslást, gyógyítást. De mint élő valóság tárulhat a városból jött ember elé mindaz a sok baj és nyomorúság, aminek az orvoslása óhaja a vidéknek és amit beígérnek ilyenkor a válasz63