Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 7-8. szám - Sipőcz Jenő dr.

toknak. Ha csak egy milliomod része valósulásba mehetne annak, amit sok-sok ezer beszédben megígérnek, magukévá tesznek a buzgó jelöltek, akkor már jobb világról beszélhetnénk. A törvényhozásnak igen nagy szerepe lehet abban, hogy az Ígéretekből meg is valósuljon valami. A közigazgatásnak nemcsak az a fontos része van, amit bürokratizmusnak neveznek, ami lassúságot, nyakatekert indokolást, sóhivatali elintézéseket jelent, hanem ami igazi tartalommal töltheti meg az adminisztrációs keretet és életet, kultúrát fakaszthat a maga körében. Mert be kell látni azt, hogy nem csupán minden az anyagiakon múlik, sokk függ nagyon attól is, hogy a közigazgatási szervezetek élén álló egyedek minden vonatkozásban állanak-e azon a fokon, ahol lelkiismereti kérdéssé válik mindaz a sok-sok probléma, amely ma elfekszik a letargiába esett vidéki lakosságon, ami lidércként nehezedik reája. Nemcsak anyagiakon múlik minden. A közegészségügye, a szegényprobléma, a közutak rendbehozása, az értékesítés szervezése, a gazdasági oktatás-ügy, villamosítási ügyek, a háziipar fejlesztése, ezek mind-mind olyan problémák, amelyek nagyban megvalósíthatók belső erőkből is. Csak szervezési kérdés a legtöbbje. Az új és a régi képviselőknek is figyelmébe ajánljuk azt, hogy sokkal több gondot fordítsanak a jövőben a falu szociális problémáira, ne maradjanak csak az Ígéretnél Mert sem a tagosítás, sem a telepítés nem tudja megoldani azokat a régi problémákat, amelyek ma még megoldatlanok és amelyek fájó sebei a vidéknek és amely oly éles nagy választóvonalat húz a vidék és a főváros közé. Nem az a cél most, hogy még újabb ezer községet alapítsunk, hanem a meglévőket kulturális és szociális szempontból az őket emberileg megillető szintre emeljük. A törvényhozásnak nagy szerepe lesz ebben, azonban, miként hangsúlyoztuk, az egyes kerületek képviselőinek kell elöljáróinak abban, hogy a kerületek közigazgatási vezetői saját hatáskörükben megvalósítsanak minden lehetőt, hogy ez a szociális és kultúrális színvonal emelkedjék. Nem kell mindent várni a belügyi központtól, mert vannak olyan lokális adottságok, amelyek ügyes megszervezése nagyban segítségünkre lehet a népjólét emelésében. Csak érteni kell hozzá és főleg szeretni azt a népet, akiknek irányítását hivatásul választottak. TŐZSDEJÁTÉK A SPEYER-KÜTVÉNYEKKEL. Feltűnést keltett az egész országban Újpest városának az a tőzsdei tranzakciója, amelyet a háromszázezer dollár névértékű Speyer-kölcsönkötvénnyel vitt keresztül a mult év végén. Most eltekintve attól, hogy ez sikerült anyagilag, -•- ezt ugyan az eddigiekből megítélni nem tudjuk, — van azonban az egész ügynek olyan szépséghibája, amit szóvá kell tennünk. Mint értesülünk, ennek az egész tranzakciónak a keresztülvitele csak utólag nyert a belügyminisztériumnál jóváhagyást, akkor is megrovással, amiért nem lett előre bejelentve. Ebben a tényben látjuk a legfőbb sérelmet és a veszélyt a jövőre nézve, — sőt a múltra nézve is, — abban, hogy ennyire önhatalmúlag bocsátkozzék egy város polgármestere a közösségre veszélyt jelentő lebonyolításokba, obligóvállalásokba. Mert ha ma ezt sikeresnek is lehet nevezni pillanatnyilag, mégsem látjuk az egésznek a célját indokoltnak, miután úgy tudjuk, hogy a Speyerkölcsönöket kötvényekkel visszafizetni nem lehet. Ez határozott kikötése volt annakidején a Speyer-bankháznak. Vagyis az a helyzet, hogy a kölcsönt úgy kell visszafizetni, ahogy az annakidején folyósítva lett. Akkor mi célja volt tulajdonkép az egész kötvényvásárlásnak? Kizárólag spekuláció? Csak azért vette a város a kötvényeket, hogy annak esetleges árfolyamemelkedésén keressen? Nagyon furcsa színben tünteti fel ez az egész eset egyik legnagyobb városnak az anyagi vonalvezetését és azt a felfogást, amit a polgármester képvisel. Nem lényegtelen az a gesztió sem', amikor a város gyáraihoz fordul a polgármester pénzért, hogy ilyen tőzsdejátékot bonyolíthasson le. Ha nem is jelentős összeg az, amit a gyárak — állítólag 340.000 pengőről volt szó — a polgármester rendelkezésére bocsátottak, mégis elképzelhetetlen, hogy ez a közvetlenség, ez a ritka és nem is kockázatmentes előzékenység ne jelentsen valamilyen helyzeti, erkölcsi előnyt az előzékeny nagytökének abban a városban, ahol közületi kötelezettségeinek kell eleget tenniök. Mert koncedáljuk azt is, hogy a nagy gyárvállalatok szívükön viselik annak a közületnek az anyagi sorsát, ahova ők is tartoznak teherviselőként, azonban az is természetes, ha a nagytöke ellenszolgáltatás nélkül nem tesz semmiféle százezer pengőkre rugó szívességet. Nem látjuk azt a nagy érdeket, amely megengedi az ilyen „barátságos" tranzakciókat. Nem, és ezért a megrovást kevésnek tartjuk, sőt a jóváhagyást sem lett volna szabad megadni ilyesmihez. Különben is a Speyer-kölcsönök ügye az összes városokat, akik annakidején ezt igénybevették, érdekli és ennek a rendezése semmikép sem válhatik tőzsdei spekulációvá, hanem centrális, egységes rendezést kíván a belügyi kormányzat részéről. Az utóbbi években más városokban is történtek már ezen a címen tökeérdekeltségekkel olyan megállapodások, amelyek végeredményben is nem volt más, mint bizonyos szorultságnak a kihasználása a tőke részéről. Ezt kell végül is szabályozni és elejét venni a további ilyen lehetőségeknek. GYÜLEKEZÉSI JOG. A sajnálatos endrödi esetből láthatjuk, hogy az olyan sokat sürgetett gyülekezési szabadság mire vezet. A tömegindulat nagyon veszélyes játékszer és igen sajnálatos következményei lehetnek. Ezzel tisztában vannak mindig az illetékes tényezők, azonban a fékentartó eszközökben is kellene belevinni egy kis modernizálást. A vezető hatóságoknak tisztában kell lenni azzal, hogy képviselőválasztás idején, amikor a politikai gyűlések igen gyúlékony anyagot tartalmaznak a tömegindult szempontjából, hogy akkor mégsem szükséges hadiállapotra helyezekdni. A csendőr-szuronynak mint szimbólumnak szabad csak szerepelni. A páratlan csendőrségi szervezetünk példa lehet az egész világon, hiszen már a régi jó időkben is alapja volt a közrendnek, a vagyonbiztonságnak. Ma is az, nem is szabad ehhez hozzányúlni, de a kivételes esetekben mégis el kell kerülni, amikor meg vagyunk győződve az ilyen politikai népgyűlések felületes hangulatáról, nem mélyről fakadók ezek, csak a híres magyar virtus ütközik ki ilyenkor. Ezt el lehet és el is kell kerülni. Szereljék fel ilyenalkalmakra a csendőrséget könnyfakasztó bombákkal, vagy vonultassanak ki a népgyűlésekre tűzoltó fecskendőket. 64