Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 7-8. szám - Pénzügyi rendszerünk és hitelszervezetének reformja. (IV. [rész])

arányt meg nem határozott időre meghagyta. Ez a változtatás azonban inkább a MNB-nak állt érdekében. Érthető ezekután, hogy a magyar államot egyenesen az idézett alapszabály, tehát a törvény kényszeríti a nemzetközi bankkapitalizmus karjai közé. És most lássuk a magyar mezőgazdaságra vonatkozó rendelkezéseket. Ezekkel röviden végezhetünk, mert mint elül megjegyeztem: az alapszabályok is röviden végeztek vele. A ,.mezőgazdaság" szó az alapszabályokban csak kétszer (a házbirtok egyszer sem) fordul elő. Először a 22-ik cikkben, melynek 3-ik bekezdése kimondja, hogy a főtanácsi tagok megválasztásánál ,,figyelemmel kell lenni arra", hogy benne ,,a mezőgazdaság képviselői is képviselve legyenek". Ennek a rendelkezésnek mindig eleget is tettek. Á Gazdaszövetségnek, az OMGE-nek elnöke, az Orsz. Mezőgazd. Kamara igazgatója, tehát a mezőgazdaságnak hivatásos vezérei, rajtuk kívül nagybirtokosok állandóan tagjai a főtanácsnak. — Másodszor az 58-ik cikkben fordul elő a „mezőgazdaság" szó, mely cikknek 3-ik bekezdése állapítja meg azokat a feltételeket, amelyeknek ellenében „mezőgazdasági célokra" váltók leszámítolhatok. Tehát csak váltókölcsönt kaphat a mezőgazda (legfeljebb hat havi lejáratra), de csak: „amennyiben ez a bank likviditásával összeegyeztethető". Ez a feltétel az ius placeti kodifikálása. Akit érdekel: a számadásokból megtudhatja, hogy 1924—1934. évek alatt hogyan gyakorolta a MNB ezt, az őt törvény alap ján megillető tetszvényjogot? Bizonyos, hogy a mezőgazda csak valamely közvetlen cél, valamely kedvezőnek látszó alkalom (pl. sertéshizlalás stb.) kihasználhatása érdekében kaphat hat havi váltókölcsönt a MNB-tól, de csak akkor, ha az MNB-nak likviditásával összeegyeztethető. Ellenben a beruházások céljaira és a mezőgazdaság természetének megfelelő hosszúlejáratú kölcsönt egyáltalán nem kaphat. A házbirtokkal szemben pedig még a tetszvényjogról sem lehet szó. Mi következik ezekből? Az, hogy a mezőgazdaság, tehát a trianoni Magyarországnak épen az a gazdasági ágazata, mely a lakosságnak 65%-át foglalkoztatja állandóan ,az a gazdasági ágazat, mely országunknak agrárjellegét adja, amelynek jó és balsorsától függ az ipari és kereskedelmi ágazatoknak, a szellemi és testi munkaerő társadalmának az életsorsa, amely gazdasági ágazatnak sorsától függ az állami és más közületi háztartásoknak egyensúlya, az a gazdasági ágazat, mely ezer év óta kezében tartja ezt a könnyel, vérrel és verejtékkel áztatott maradék magyar földet, amelyen kívül a nagy világban nincsen számunkra hely, mondom: ezt a magyar mezőgazdaságot az 1924 : V. törvénybe foglalt alapszabályok teljesen kirekesztették a MNB-nak üzletköréből. Érthetetlenül állunk a Nemzetgyűlésnek ez előtt a ténye előtt, annyival inkább, mert az 1924. évi Nemzetgyűlésnek nagytöbbsége agráriusokból állott. Igaz, ismerjük a jegybanktudománynak azt a tételét, mely akként hangzik, hogy : „a hosszúlejáratú hitelműveletek nem tartoznak a Jegybank lényegéhez" Ezzel szemben azonban tudhatta a Nemzetgyűlés, a kormánynak, mindenekelőtt pedig a MNB elsc elnökének (aki az alapszabály tervezetnek elkészítésében bizonyosan részt vett), tudniok kellett azt, hogy az 1874 : XXV-ik törvényünk a hosszúlejáratú hitelműveleteknek gyakorlására is feljogosította az OMB-t. Tudniok kellett, hogy az OMB ezt az üzletágazatot a szabadalmát meghosszabbító későbbi törvények alapján, tehát akkor is virágzó módon folytatta, amikor a MNB-nak első elnöke az OMB-nak még kormányzója volt. Érthetetlen, hogy ha a hosszúlejáratú hitelműveleteknek gyakorlása az OMB-hoz már mindjárt a megszervezése óta hozzátartozhatott, akkor miért nem tartozhat a magyar nemzet ((hallgatag felelősségén alakított) Jegybankjának a lényegéhez? Hát ez nem volt „régi kipróbált rendszer"? Nem volt ez „régen kitaposott út"? Nem a ,,végszükség", hanem a nemzetközi bankkapitalizmusnak élettana indokolja ezt a nemzeti harakirit. A népszövetségi bizottság védelmezte meg, még pedig teljes sikerrel, a nemzetközi pénzcsászároknak bankári érdekeit. Mert tagadhatatlan, hogy amint az államot és a többi közületeket, ép úgy a mezőgazdaságot és házbirtokos is a nemzetközi és a belföldi bankkapitalizmusnak shyloki hálózatába kényszerítette. Ennek eredménye az, hogy ez, a háború, a forradalmak, az ellenséges megszállás és a koronainfláció által forgótőkéjétől megfosztott, csonkabéna magyar nemzet, forgótőkéjének helyreállítása helyett a külföldi pénzcsászároknak adózik (1932-ben 420 millió pengővel!). További eredmény politikai lekölöttségünk. További eredmény az, hogy a magyar hitelélet váltónyargalászássá alakult át. A MNB váltótárcájának 80%-a a vidéki bankok javára a mezőgazdaságok és házbirtokra betáblázott váltókból áll. Tisztanyereségének 80%-át a közvetlen üzletkörből kitagadott mezőgazdaságtól és házbírtoktól kapja. További eredmény az, hogy a mezőgazdaság és házbirtok fedezi a belföldi bankkapitalizmusnak összes személyi és dologi kiadásait. És juttatja ezt az élősdi szervezetet még akkor is tísztanyereségekhez, amikor a 14.000. M. E. számú rendelet tartalmának lejárata a pusztító árvíz közeledtét jelző harangszóként hangzik felénk. 12. Az aranyfedezetű pénzügyi rendszernek végzetes hibáiért, a kizárólag egyéni haszonelvűségi célra alakult bankkapitalísta hitelszervezetnek élősdi élettanáért a MNB nem felelős. Nem felelős a saját szerkezetének hibáiért sem. Mivel pedig egész üzleti tevékenységét a kormánytól független önkormányzati szabadságának szöges drótkerítése övezi, ezért alapszabályai 1. cikkében a homlokára vésett kötelességeinek a leírt módon teljesítése, és a 88-ik cikkben kodifikált jogának nem gyakorlása miatt feleletre egyáltalán nem vonható. Ily irányú esetleges kormánybeavatkozás, a külföldi érdekeltség miatt a népszövetség előtti panaszemelésre adhat okot. A MNB nem a nemzetnek egyetemes és osztatlan, hanem részvénytársasági szervezeténél fogva az ismeretlen részvényeseknek a tulajdona. Üzletkörét tekintve a nyerészkedésre alakult nagyvállalatoknak, a mammuth-bankoknak a bankja. — A nemzeti háztartás egyetemességének nem pénzforrása, hanem annak minden köztehertő! mentesített szabadalmazott haszonélvezője. 61