Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 7-8. szám - Pénzügyi rendszerünk és hitelszervezetének reformja. (IV. [rész])

szesedés (röviden útadó) nemcsak a székesfőváros vámhatárain belül fizetett adók után, hanem az egész, a tanács hatáskörébe utalt területen fizetet adó után illesse meg a tanácsot. Az így megállapított összjöve­delem a mai viszonyok között mintegy 2,000.000 pen­gőt tenne ki és így még mindig nem elégséges ahhoz, hogy ily nagy terület tervszerű rendezését lehetővé tegye, ezért az adórészesedés ne ma jelenlegi ban, hanem 2y2, söt 3%-ban volna megállapítandó, lásd IV/b sz. kimutatást, mert így a tanács bevétele mintegy 2.5—3 millió pengőre emelkedne, ami már le­hetővé tenné, egy tervszerű városrendezés és úthálózat v építés keresztülvitelét. Károsodást a részesedésnek ily arányban való megállapítása nem okozna, mert az ösz­szegnek helyes és célszerű felhasználása biztosítva van. A belőle eszközölt összes befektetéssel vitán felül köz­érdekűek lévén, nemcsak a köznek, de a jogos magán­érdekeknek is szolgálnak, vagyis egyrészt a közva­gyont szaporítják, másrészt a magánvagyonokra is értékemelöleg hatnak, ami által a fokozott adózást se­gítik elő. De nem befolyásolná a részesedés emelése a ta­nács hatáskörébe utalt városok és községek útépítési programját sem károsan, mert a tanács által megépí­tett útvonalak, a községek és városok útépítési prog­ramját tehermentesítené. Az így megállapított jövedelem lehetővé tenné a városokon és községeken keresztülvezető főútvonalak, később a mellékútvonalak tervszerű, tartós kiépítését, ez pedig úgy a székesfővárosnak, mint a többi városok és községeknek eminens érdeke, egyrészt azért, mert fejlődésüket mozdítja elő, másrészt, mert ezáltal őket egymással és a székesfővárossal összekötő, használ­ható, jó, olcsó, észszerű és tervszerűen megépített köz­lekedési hálózatra tennének szert, melyek ma sok kí­vánni valót hagynak hátra. A Műemlékek Országos Bizottsága hatáskörének a tanácsra való átruházása esetén a Műemlékek fenn­tartása, restaurálása céljaira a szükséges fedezet úgy volna biztosítandó, hogy az 1890. évi I. t.-c. 155. §. 1. bekezdésében részletezett adórészesedése a Közmunka­tanácsnak az egész ország területén y2%-ban volna megállapítandó, olyképen, hogy ez a y2% a tanács ha­táskörébe utalt területek által fizetett 3%-ban már bent­foglaltatna. Az így befolyó jövedelem feltétlenül elég volna az ország műemlékeinek tervszerű fenntartásával járó kiadások fedezésére és módot nyújtana arra, hogy világhírű műemlékeink, melyek ma teljesen elhanyagolt állapotban vannak (zsámbéki templom, visegrádi rom stb.), belátható időn belül restaurálva, az itt megfor­duló idegenek részére megtekintésre méltó, üdülés cél­jaira is alkalmas (Visegrád) kiránduló helyeket bizto­sítsanak. A Közmunkatanács hatáskörének és jövedelmeinek a fenti alapon való megállapítása lehetővé tenné azt is, hogy a hazai sport- és fürdőéletet a megkívánt me­derbe terelje. A Börzsöny- és Pilis-hegységekben terü­leteket tudna szerezni, ahol üdülő és sport célokat szol­gáló szállókat és sportházakat építhetne. Az üdülök és sportolók olcsón juthatnának hozzá a hazai területen alig megfizethető üdüléshez és hogy ez nemzetgazda­sági szempontból mit jelentene, nem kell bővebben fej­tegetni. A tanács működésének eredményéhez képest azután a mindenkori kormány megfontolás tárgyává te­hetné az ország hatáskörének megállapítását, annál is inkább, mert a többi 'hazai fürdőzés és üdülésre alkal­mas területeink rövidesen úgy tönkre lesznek téve, hogy azoknak rendbehozatala már a lehetetlenség ha­tárán fog mozogni. Elég a Balatonra hivatkoznunk, hogy mindenki belássa az ott folyó építkezésben és a különben gyönyörű üdülőhelynek rohamos tönkretéte­lére irányuló szervezetlen fejlődésben rejlő veszedelmet. Pénzügyi rendszerünk és hitelszervezetének reformja Irta: Dr. Varga Lajos (IV) Valutáris érték- és vásárlóerő majdnem teljesen azonos fogalmak. Azonban ha már a pengő vásárló­erejének síkeres megvédelmezése különös érdemként emeltetett ki, — nem lesz felesleges, hogyha ezt a tényállást is részletesen megvizsgáljuk. Való igaz, hogy nem általánosságban ugyan, ha­nem csak bizonyos irányokban a papirpengőnek vá­sárlóereje olyannyira megvédelmeztetett, olyannyira fokozódott, hogy ez a védelem egyben a nemzetnek tragédiáját is magában foglalja. Avagy mit jelent a tisztviselői fizetések (és nyug­díjak) — gr. Károlyi Gyula miniszterelnök által ,,sin­tér munká"-ndk nevezett — leszállítása? Nemde azt jelenti, hogy az állam, a többi politikai és nem poli­tikai közületek és a magánvállalatok tisztviselőiknek és alkalmazottaiknak minőségileg ugyanazt (mennyi­ségileg nem ritkán több) munkáját jóval kevesebb pa­pirpengőért kapják meg, mint a leszállítás előtt ? — Nemde a vásárlóerőnek túlságos megvédelmezését je­lenti az a tény, hogy a szabadfoglalkozású társadalmi osztályhoz tartozók a pengő vásárlóerejének túlságos megvédelmezése miatt ugyanazt a szellemi munkát fele, sőt ennél is kevesebb díjért készséggel teljesítik? Nemde ugyanazt jelenti a testi munkaerő ugyanakkora teljesítményének akár napszám, akár órabér címén, lényegesen csökkentett díjazása? Épen a nemzeti életet jelentő szellemi és testi munkát sújtja elsősorban a pengő vásárlóerejének si­keres védelemé. Ez a sikeres védelem aztán más terü­leteken is érezteti romboló hatását. Mert ez a sikeres védelem egyben sikeres támadás a nemzeti tökeuagyon és jövedelme ellen is. Vásárlóerejében megvédelme­zett ugyanannyi összegű papirpengöért kétszer akkora szántóföld vásárolható. Falusi házak, fővárosi paloták fele, nem ritkán egyharmad résznyi pengőért cserél­nek gazdát. A lakások bére sokkal keveesbb értékvé­delmezett pengővel fizethető. És így tovább, a nem­zeti tőkevagyon és jövedelemnek mindazon részletein, amelyek tőzsdei spekulációval és a kartelekkel nem kapcsolhatók. Ezt a nemzeti tragédiát súlyosbítja a nemzet jövőjének: a diplomás ifjúságnak sorsa. Mert a vásárlóerejében megvédelmezett pengőnek csekély összegével nemcstk a munkaereje, hanem politikai és világnézeti elvei is megvásárolhatók, legalább is hall­gatásra kényszeríthetők. 58

Next

/
Oldalképek
Tartalom