Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 5-6. szám - A Dohányjövedék átszervezése

KÖZGAZDASÁG MII | mii Illlllllllllllllllllll UH Ml""! Illlllllllllll A Dohányjövedék átszervezése Az idő érleli meg az egyes problémákat arra a fokra, amikor inár a közöny sem teheti túl magát rajtuk. Ekkor kerülnek felszínre és indul meg a gyógyítás folyamata. Előbb csak apró jelenségek formájában tárul a közvélemény elé. Ekkor még nem látszik tisztán, hogy miről van szó, sőt sok esetben félreértésekre adhat okot, miután nagy általánosságban nem ismerik az egyes problémák minden fontos részletét, alapjait, gyökereit. Ilyen problémák közé tartozik — mint látjuk, az utóbbi időben egyre gyakrabban kerül az olvasó szeme elé — nálunk a dohánytermelés és a kész dohánygyártmányok értékesítésének, vagyis a dohányjövedék ügye. Illetve ennek a monopóliumnak a mai élethez való idomítása. Ez pedig azt jelenti, hogy a kincstár jövedelme semmikép sem áll arányban azzal a lehetőséggel, amelyet ez a monopólium rejt még ma is magában. A legjobb példa erre az osztrák dohányjövedék eredménye, ahol több mint a háromszorosa a tiszta jövedelme az államnak ebből a monopóliumból, mint nálunk. Vagyis amíg 196 millió Schilling tiszta hozama volt az osztrák dohányjövedéknek, addig nálunk csak 67 millió pengő, akkor, amikor Ausztria lakossága két millióval kevesebb, mint a mienk, tehát kevesebb a fogyasztója. Még azt a tételt seri fogadhatjuk el védelmül, hogy Ausztriában az idegenforgalom is növeli a fogyasztást, hiszen, ha kisebb mértékben, nálunk is van fejlődő idegenforgalom. Ma kutatjuk mégis, hogy mik az okai ennek a nagy eltérésnek, akkor a hibákat a következő főbb csoportokban találhatjuk: 1. a jelenlegi szervezet bürokratizmusa; 2. a magyar dohánytermelés; 3. a trafikengedélyek helytelen rendszere; 4. a gyártás és eladás szervezetlensége; 5. a minőségi kérdés. * 1. Kétségtelen, hogy az általános gazdasági helyzet kihatással volt a dohányjövedék eredményére is, miután a fogyasztóképesség csökkenése érezhető volt a gyártmányok mennyiségének az esésében. Ezzel együtt a bruttó forgalom is visszafejlődött. Mint minden állami bevétel, úgy a dohányjövedék bevétele is megérezte a válságot. Ha azonban a fenti pontokban felsorolt tényeket, mint már évek óta fennálló hibákat vesszük számításba, akkor teljesen mindegy vizsgálódásaink szempontjából ez az általános gazdasági válság. Ezért mondhatjuk egész bátran, hogy eltekintve a válságtól, marad — már visszamenőleg is — az a láthatatlan tartalék, amit évekkel ezelőtt is megtaláltunk volna a helyes átszervezéssel és amely esetben ma csak azt konstatálhatnánk, hogy pl. az utóbbi évek általános romlásában a tiszta hozam 140 millióról 120 millióra csökkent. Tehát a kihasználatlan haszonmarge ma is benne rejlik. A legnagyobb hiba a jelenlegi szervezet bürokratizmusa. A dohányjövedék egy hivatal, íróasztalokkal, aktákkal és rendes, becsületes jó állami hivatalnokokkal, akik elvégzik munkájukat épúgy, mint a többi állami büró, pl. a m. kir. főíémjelző, vagy a m. kir. háromszögelő hivatal. De semmi több. A hivatal vezetői automatikusan haladnak előre a ranglétrán, utasításaikat kapják a m. kir. pénzügyminisztériumtól, minden megy aktaszerüen, előterjesztés, jelentés, iktatás és így tovább. Pedig a dohányjövedéknek versenyeznie kellene a modern gyáriparral aktivitásában, terjeszkedésében, símulckonyságában a mai élethez, minden tekintetben. Gyorsaságban, minőségben, jólszervezettségben. Utóvégre egy üzleti vállalkozásról van szó, ahol vevőket kell kiszolgálni a pénzükért és ezért nyújtani is kell valamit. Ne felejtsük el, hogy ez egy olyan üzleti vállalkozás, ahol nincs versenytárs sem, mert monopólium. Ezt meg kell szüntetni. A gyártást és az eladási szervezetet modern üzleti alapra kell fektetni és meg kell szabadtíani attól az álami bürokratizmustól, amely ma a kerékkötője az egész rendszer jövedelmezőségének. Meg kell szűnni annak, hogy olyan távol álljon ez a hivatal a való élettől, mint ma. De nemcsak az élettől áll távol ez a hivatal, hanem a saját eldószerveitöl is. Csak példakép hozzuk fel, de mély jelentősége van: a m. kir. Dohányjövedék központi vezetőségénél nincs nyilvántartva a jelenlegi összes trafikosok pontos adatai ú. m. neve, üzlethelyiség helye, forgalma stb. Nem érdekli őket! Ha ma egy nagy textilgyártól megkérdezi valaki, hogy hol árustíják az országban a gyártmányait, hol van fiókja, akkor azt pontosan megmondják, minden apró részletes adattal együtt. Ez egész természetes. Az első lépés tehát, hogy a dohányjövedék igazgatása új alapokra fektetendő, mégpedig olyanformán, hogy ez autonómiát kapjon, teljes függetlenséget, olyan vezetőkkel az élén, akik hivatottak arra, hogy önállóan, teljes felelősséggel, szakszerűen tudjanak vezetni egy ilyen hatalmas gyártási és értékesítési üzemet, akik kipróbált kereskedelmi érzékkel, nagy áttekintéssel rendelekznek. A dohányjövedék igazgatása ma már nem lehet a pénzügyminisztérium egyik alosztálya. Ma már csak úgy lehet vezetni, mint egy nagy ipari és kereskedelmi válalkozást. Az első teendő tehát ezt keresztüvinni, személyekre való tekintet nélkül. Később idézünk példát az osztrák modernizált szervezetről, mert azt már most itt le kell szögeznünk, hogy az osztrákok nagyobb eredménye elsősorban annak a modernizált átszervezésnek köszönhető, hogy modern kereskedelmi szellemet engedtek be a poros hivatali szobákba. A fejlődő technika világában nem lehet üzletet vezetni, olyan üzletet, mint amilyen a dohánynemüek előállítása és értékesítése, aktákkal és előírásokkal. Ha már monopólium, akkor meg kell tudni és meg is lehet találni azt a formát, amely a legalkalmasabb arra, hogy hibátlanul, korszerűen illeszkedjen bele a mai életbe és ennek folyományakép a legracionálisabban termelje ki mindazt a lehetőséget, ami benne rejlik. Mert ahoz kétség sem férhet — nemcsak az osztrák példa a bizonyítéka ennek — hogy a magyar dohányjövedék lehetősége nincs ma kihasználva. (L. G. dr.) (Folytatjuk.) 51