Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 5-6. szám - A Dohányjövedék átszervezése

A PESTI HAZAI TAKARÉK SZEREPE A FÖLDHITELBANK BUKÁSÁNÁL. Most, hogy sor került a Földhitelbank igazgatóinak a bűnperére, tisztázódni kellene olyan kérdéseknek is, amelyekről csak suttogni hallattunk annakidején. Így többek között tisztázódná kellene annak a gyanúsításnak is, amelyet még 1933. januárban a Földhitelbank közgyűlésére beérkező egyik károsult indítványából értesülhettek egyesek, njelyszerint a Pesti Hazai takarékpénztár bizonyos, közel egy millió pengő értékű váltóanyag elvonásával 'kisebbítette a kielégítésre alkalmas vagyontömeget. Ennek tisztázódni kell, mint a többi sok-sok homályos pontnak e bankbukás körül. Már az eddigi vallomások is élénik fényt vetnek arra a határtalan nagy mulaszt ásóikra, amelyet ennél a pénzintézet bukásánál tapasztaltunk és szerintünk nem lehet ezt csupán ilyen szűk határolt körben egyes személyekre, mint áldozatokra, kicsinyíteni Hanem teljesi mértékben ki kell terjeszteni az összes közrejátszó faktorokra, tekintet nélkül arra, hogy az melyik volt és milyen érdekből kapott szerepet ennek a összeomlásnak az előidézésében. Várjuk ezeknek a kérdéseknek a tisztázását is. Ügy hisszük, hogy ebben nagy közérdekű kérdésnek a tisztázásaiban nagy szerep juthatna a Pénzintézeti Központnak isPécsi koksz, pécsi szén Amit a magyar kohászat diadalaként hirdetnek, azt sajnos, tárgyilagos szemmel másként kell megítélnünk. Hozzátesszük, gazdasági szemmel. A magyar kohászat semmit veszít diadalából, ha megállapítjuk, hogy nem a magyar kohászatban van a hiba, hanem az alapanyagban, vgyis pécsi szénben, s végül pedig magyar vállalkozásban. Szakkörök megállapítása szerint a pécsi szén tényleg magas hőfokkal rendelkezik, azonban az összetételben anyagokkal rendelkezik, amelyek alkalmatlanná teszik és ez egyelőre kiküszöbölhetetlen, a fűtésre. Illetve az* elégetés után nagy százalékban megmaradó salak a fűtőberendezéseket teszi tönkre. Mert nemcsak a fűtőérték a fonto? ebüől a szempon Jól valame'y 01 ;n i ti nőségének a megállapításánál, hanem az égési folyamat eredménye is. Sajnos, a pécsi szén egyik legnagyobb hibája ez. A másik lübája — ez is szakkörök véleménye — ai termelési költségének a magassága. Nem hiába hall a közvélemény unos-untalan a pésci bányászat felől zavargásos híreket, a munkásak elégedetlenségeiről. A bányavezetőség tudatában van annak, hog>r sokszor rajtuk kívül álló okokból igen magasak a termelési költségek és ezt igyekeznek kiparirozni, de sikertelenül. A mai versenyben mindjobban kiérezhetővé válik a pécsi szén alapvető hibája. Fentebb említettük, hogy a magyar vállalkozás hibája a pécsi koksz piacra hozása és nem pedig a kohászaté. Ugyanis a magyar kohászat tényleg fejlett, hiszen ebből a szempontból nem kellett volna Pécsen kokszositó üzemet felállítani, miután a főváros Gázművei úgyszólván Európa egyik legmodernebb és legnagyobb kapacitású kokszositó berendezéssel, sőt olyan vegyi-kísérleti múlttal is rendelkezik, ami Európa egyik gázfejlesztő üzeméről 6em mondható el. A folytonos kísérletek — hiszen alig van a világnak olyan 6zene, amely ne lett volna már tárgya a budapesti gázgyár kokszositó kísérleteinek, nem &zólva a magyar szenek összes válfajairól — tehát itt megbukott a pécsi «zén. A magyar vállalkozás ott követett el hibát, amikor nem számolt azzal, hogy a kokszimport utóbbi években felmerült nehézségei miatt, valamint a magyar szenek gazdaságos felhasználhatása érdekéből a fűtőberendezések átépítésével elérte azt a gazdasági élet, vagyis a honi szükséglet, hogy ma már igen lényegtelen az a mennyiség, amely kokszban importra szorul. Az import is könnyebbé vált az utóbbi évben zsírkompenzációval, itt is a devizanehézségeket igyekeztek kiküszöbölni. Vagyis a magyar vállalkozás most súlyos milliókat feleslegesen invesztált ebbe a pécsi-koksz ügybe, miután a belső szükséglet egyrészt kitűnően van fedezve a budapesti kokszteruieléssel, másrészt a kompenzációs importtal. S ekkor nem is beszéltünk .arról a nagy hibájáról, ami abban mutatkozik, hogy a pécsi koksz elégetése után 30% salak marad, olyan lárvaszerű massza, amely tönkreteszi a fűtőberendezést. Sajnálattal kell mindezt regisztrálnunk, de a vállalkozási felületességnek a hibájául kell felrónunk, amely vállalkozás közel négy miliő pengőt mozgósított erre a célra, természetesen nagy részt a hitelkeretek kitágításával és gazdasági szabályokat, vegyészeti tételeket blöffel gondol helyettesíeni. A magyair kohászat diadala tehát, hogy erre ilyen tőkét tudott mozgósítani, a vállalkozás hibája pedig, hogy nem számolt a realitásokkal. (1. g. dr.) A BIZTOSÍTÁS ÁLLAMOSÍTÁSA. Az utóbbi időben fokozottabban terelődött illetékesek1 figyelme a biztosítási intézmények felé, aminek az oka abban keresendő, hogy a nagy biztosítóknál igen erős visszafejlődés mutató kőzik. Kivéve a fokozottabb állami támogatásban részesülő Gazdák Biztosító Szövetkezetét, amelyiknél fejlődés mutatkozott. Alapjában ellene vaigyunk az államosításnak olyan téren, amely üzletág kifejezetten a magánÍv ezdeményezésnek köszönheti fejlettségét és amely, mint amilyen a biztosítás, úgyszólván) elválaszthatatlan a nagy külföldi intézetektől, a viszontbiztosítás miatt. Mégis olyan momentumok merültek fel az utóbbi nehéz időkben a magánbiztosító intézetek üzletvezetése körül — nagy része van ennek talán abban is, hogy túl sok a biztosító társaság és kicsi ma a íakos®ág teljesítőképessége, hogy ön. kéntelenül is felmerültek tervek az államosítás szempontjából. Veszélyesnek tartjuk az etatizmus továbbfejlesztését, miként valljuk ezt a gazdasági élet összes vonatkozásaiban is, mert tagadhatatlan, hogy ez a kollektivizmusnak egyik korcs megnyilvánulásához vezetne, azonban a különleges időkben különleges itézkedéseknek lehet helye. Akkor, amiikor pl. a letelepedési zárlattal ótriáei védelmet kapnak nagy biztosítóink az állam részéről, akkor végeredményben mutatkoznia kellene a monopolisztikus helyzet előyeinek is. Azért tehát az állami beavatkozást csakis olyan irányban tartjuk a mai viszonyok között létjogosultnak, ahol már kifejezetten a biztosítottak érdeke diktálja ezt. Tehát csakis az állami felügyelet hatályosabb érvényrejuttatását gondoljuk a díjtartalékok elhelyezése szempontjából. Vagy egyes üzletiágazatok, mint amilyen a tűzkárbiztosítás — az épületek kötelező tűzkár biztositása, vagy pedig a járadék biztosítás, amely valamikép kiegészítő része lehetne az állami öregségi biztosításnak stb. Nem kis jelentősége lenne, ha megoldást nyerhetne az állami nyugdíjbiztosítás is. Vannak tehát olyan területei ennek a kérdésnek, amelyek megérdemelnék, hogy komoly formában foglalkozzanak vele, ha már állami beavatkozásira gondolnak. 52