Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 5-6. szám - Pénzügyi rendszerünk és hitelszervezetének reformja. (3. [r.]) A Magyar Nemzeti Bank részvénytársaság alapszabályainak ismertetése

igazság". Ebben az esetben ugyanis a MNB-nak, az autonómiának joga nem fedte a szuverén magyar nemzetnek igazságát. A magyar nemzet ugyanis az 1924 : V. tc.-vel a háború, a forradalmak, az ellenséges megszállás és a koronainfláció által összetépett saját politikai és közgazdasági érdekeinek elrendezése és megerősítése céljából határozta el a szanálási kölcsön 250 millió aranykorona terhének vállalását. Azokért az érdekekért súlyosbította a trianoni átkot. Azokért az érdekekért adott neki, a MNB-nak életet és ruházta fel olyan szabadalmakal, hogy ezekben a szabadalmakban a nemzetnek Istentől származó szuverénítása hajolt meg a Népszövetség által követelt autonómia előtt. A magyar nemzetnek ezekkel az el nem vitatható igazságaival szemben semmiesetre sem helytálló arra a jogra való hivatkozás, hogy joga volt a MNBnak olyan pénzügyi politikának folytatása, amely lehetővé tette a papirpengő fedezetének aggasztó elapadását, sőt esetleges megsemmisülését. Nem a külföld javára, hanem a magunk érdekében fogadta el a nemzet az aranyfedezetű pénzügyi rendszert. Elfogadta abban a biztos tudatban, hogy a MNB okvetlenül teljesíti a papirpengő aranyra beváltásának szerződéses kötelességét. És ime! a szabadalom első félideje arról győzi meg a nemzetet, hogy ebben a feltevésben csalódik, mert a MNB-nak ez a törvényes kötelessége be nem teljesedik. Sőt mi több: a törvényesen fedezett papirpengőnek közönséges hitel jegvgyé átváltozása miatt a hallgatag felelősségnek nyílt felelősséggé átalakulhatásával kell számolnia. Ha tehát a MNB-nak csakugyan a magyar állam adta a fedezetkészletet és nagyobb részben a jelzett forrásokból törlesztette a MNB követelését, akkor bizonyos, hogy adósságának népszövetségi kölcsön adóssággal törlesztése által az akkor tátongott lyuk erősen megnagyobbodott. A népszövetségi kölcsönből továbbá az OMB felszámolása folytán nekünk jutott arany, valuta és devizakészletünk a MNB-nak üzletvitele folytán a külföldre szivárog, ellenben a népszövetségi kölcsön tartozásunk, a 7 és fél százalékos kamattal, továbbra is terheli a nemzetet. 9. Az alapszabály 1. cikk 2. bekezdése szerint a MNB „köteles minden rendelkezésre álló eszközzel gondoskodni aról, hogy a papirpénz . . . értéke . , . állandó maradjon" A MNB ezt a kötelességét sem teljesítette Ezt annak ellenére is állítom, jóllehet a MNB első elnökének távozásakor szinte szószerint megismétlődtek a pengő valutáris értékállandóságának (stabilitás) és vásárló erejének megvédelmezéséről a 10 éves évforduló alkalmával a sajtóban elhangzott elismerő nyilatkozatok. A pengő értékállandósága (stabilitás) akkor mondható megvédelmezettnek, hogyha annak értéke külföldön is, belföldön is, az áruforgalomban és minden egyéb viszonylatban szilárdan ugyanaz maradt. Istmétlem; a MNB nem védelmezte meg a papirpengő valutáris értékének ugyanazonosságát. A védelem csak akkor sikerült volna, hogyha a 100 fillért magába foglaló „egy" papirpengőnek értéke külföldön is, belföldön is, az 1925 : XXXV, te 9. paragrafusában megállapított 0.26315789 gr. aranynak értékével állandóan és szilárdan egyenlő maradt volna. Ettől, a törvény által lecövekelt értéktől ugyanis a gyakorlati életben igen nagy eltérés állapítható meg, még pedig lefelé is, felfelé is. Az értékállandó valutával bíró országoknak (Svájc, Olasz-, Franciaország, stb.) pénzpiacain a papirpengőt nem a mi 100 fillérünkkel egyenlő, hanem ennél sokkal kisebb értékben (vagy egyáltalán nem) számolják el. Külföldön tehát az érték lehanyatlott a törvény által kicövekelt pontról. Belföldön pedig ugyanarról a pontról lényegesen felemelkedett, ami az arany szabadforgalmi ára emelkelkedésének természetes következménye. Nem egyféle és szilárd, hanem legalább is háromféle és a gyakorlati életben folytonosan változó pengőről szólhatunk. Az első pengő a MNB által papiroson ma is az 1925:XXXV. tc. alapján értékelt pengő. (A MNB ugyanis szokásos kimutatásaiban aranykészletét még most is (3800 P. helyett) 3794 P. kg-kénti egységértékkel számolva mutatja ki. A gyakorlati élet azonban ezzel a papíroson kimutatott szilárdsággal nem törődik.) Második féle pengő a külföldön erősen aláértékelt pengő. Harmadik féle pengő pedig az aranynak 1935, február első felében jegyzett 6200 pengős szabad forgalmi árához viszonyított, 165 fillér értékű belföldi papírpengő. Bizonyos ezekből a köztudomású tényekből, hogy a MNB csak a saját irodáiban és csak pappíroson védelmezte meg a papírpengő valutáris értékét az 1925, évi törvény által kícövekelt szilárdsági ponton, A gyakorlati életben azonban nem védelmezte meg. Meg sem védelmezhette. Mert lehetetlenre vállalokzott, amikor ezt a kötelességet vállalta. Éppen az aranyfdezetü pénzügyi rendszer az, amelyben a papírpénznek valutáris értéke szándékosan lerombolható. Ez a pénzügyi rendszer az a rés, amelyen egy jól irányzott tőzsdei támadással a Kreditanstaltot leteríteni, majd pedig a font sterlinget ledöfni és ezekkel a politikai hátterű pénzügyi támadásokkal a gazdasági Anschlusst megakadálvozni sikerült, A aranyfedezetű rendszer ezerféle alkalmat nyújt annak a nemzetközi váltóárfolyamnak irányítására, amelyben az alapszb, 1. cikk 2. bekezdése értelmében a papírpengő értékének „kifejezésre jutni" kell. Ennek a nemzetközi váltóárfolyamnak szabályozására azonban mi, trianoni magyar nemzet képtelenek vagyunk. Ez az aranyfedezetű oénzügyi rendszer kiválóan alkalmas arra, hogy pl, (az aranyban teljesítendő) rövidlejáratú nemzetközi hitelnek (politikai okokból) felmondása által az adós nemzetet aranykészletétől megfosszák. Bizonyos ezekből, hogy a MNB a papírpengő valutáris értékének ugyanazonos szilárdságát (stabilitását) nem védelmezte meg. Azt a célt tehát, aminek érdekében a fentebb említett 175 milliós valutakölcsönt felvette: a legnagyobb erőfeszítéssel sem érhette el. A 175 millió is, a papírpengő fedezetének 68%-a is visszament külföldre. Valutakölcsönének hátralékáért ellenben a nemzet hallgatón felelős. Hát vájjon a paoírpengőnek vásárlóerejét megvédelmezte-e a MNB? (Folytatjuk.) 44