Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 3-4. szám - A kereskedelempolitika új útjai (3. [r.])

értékét 1,200.000 pengőre kalkulálták. Hát ez bizony na-\ gyon ezé] és érdekes. Ilyen még nem volt, mondják, a vi- ' lúgon, hogy egy templomot városrendezési szempontból 12 méterrel eltoljanak a helyéből. Technikailag megoldható, habár mindig más a papíron való elgondolás, mint a ki­vitelezése, különösen az anyagi részben, azonban semmi garancia nincs arra sem, hogy az emelésére és eltolásra szánt templom a 11-ik méternél nem-e omlana össze fatá­lisán, ellenére minden zseniális technikai elképzelésnek. De ettől eltekintve mégis csak a legsimább és legegysze­rűbb módja lenne a lebontása és az újra való épitése. Utóvégre a vallásos célokat szolgálandó, össekötve az építőipar hathatós támogatásával és fellendítésével, épp­úgy elérjük a célt, ha új templomot emelnek. Vannak néha olyan körülmények, ahol túl kell tenni magunkat a múlt építészeti remekein. A vallásos hit és közerkölcs eme­lését az új stílusban, vagy a régi stílusban tartott új templom szintén hathatósan szolgálhatja. Nincs szükség ilyen hara-kirikre, mégha nagyobb építészeti remekműről is volna szó. Ha a városrendezésre szükség van, ha ezt csak úgy vihetik keresztül, hogy ott 12 méter helyet nyer­jenek, akkor le kell bontani és új templomot kell építeni, nagyobbat, szebbet, még akkor is, ha többe kerülne, mint az eltolásra kikalkulált összeg. Aa biztos, hogy többe ke­rül, de vájjon hol a garancia arra. hogy az eltolás nem fog ti bbe kerülni? Láttuk ezt már a sokkal egyszerűbbnek szá­mítható Duna-alagút építésénél is, hogy mit jelent a terv és a valóság. Költségvetési hiányt jelent. AUTONÓMIÁT A KÖZÜZEMEKNEK. Nem tartjuk továbbra is keresztülvihetőnek azt a rendszert, amely ma még fennáll a főváros és a nagy közüzemei között. A fej­lődés rovására megy, hogy no legyenek felelős vezetői a nagy üzemeknek és hogy minden egyes aprólékos kérdés­ben teljes függőség álljon fenn a városházával. Ebben a vonatkozásban feltétlenül keresztül kell vinni egy bizo­nyos, fokozatos decentralizálást. Mert, ha a főváros auto­nómiája a főbb irányvonalakat előírja a közüzemeinek a működést illetően, leszögezi azokat az elveket, amely el­sek mellett azoknak működésüket ki kell fejteniök, akkor megvalósítható lenne a gyorsabb fejlődés, a publikum [jobb kiszolgálása és. az üzemek céljainak megfelelő nagyobb önállóság. Túlontúl nagy szerepet, kap jelenleg a bürokrá­cia és ennek útvesztőiben elhervad az ú. n. felelősség kér­dése is. Tessék megkonstruálni olyan üzemi szervezetet a vezetésre, hogy abban a főváros autonómiának egész szervezete és elve visszatükröződjék kicsiben és tessék ön­álló, teljes felelősséggel működő igazgatókat állítani az üzemek élére Ettől kezdve a főváros központi autonómiá­jának csak <i bíráló és ellenőrző szerepe lehet meg, amely csak áldásos volna és sokkal jobban oldaná meg a legfon­tosabb kérdéseket. Nem szólva arról, hogy az ilyen szer­vezetben sokkal jobban jut érvényre az az igazi kedvez­ményező, individuális erő, amely az embereket értékessé teszi. Csákit így tudjuk elképzelni azt, hogy a nagy köz­üzemek hass-nos munkát fejthessenek ki és egyben teljesen felvegyék a nagy magánvállalkozások jó tulajdonságait, amit röviden úgy nevezhetünk, hogy jövedelmezőség. Tessék nagyobb teret engedni annak, hogy a felelős veze­tők dolgozhassanak és alkothassanak, mindezt a főváros javára A kereskedelempolitika új iríjai Irta: Csák István (W) Sokan azt vetik fel a szabadkereskedelem ellen, hogy ez sem oldaná meg a devizanehézségeket. Ez valóban fennáll, miután a devizanehézségek okozója az utóbbi évek folyamán fellépő általános elzárkózási gazdaságpolitika. Mert ami ma fennáll nálunk tendenciában, vagyis az autárkiára való törek­vés, az ugyancsak meghonosodott az összes új államalakulatok­ban is. A rövidlátás, a pillanatnyi politikai sikerek elérése nem vezethetett másra, mint a teljes mértékben való elzárkózásra és arra az igyekezetre, hogy az új államegységek a nemzeti ér­zés teljes latbavetésével gazdaságilag is a teljes önállóságra, függetlenségre törekedett. Az így feldarabolt, kínpadra vont nemzetközi gazdasági organizmus védtelen volt és a védekezése csakis abban nyilvánult meg, amit úgy hívunk, hogy általános bizalmi válság. Ez az összeszükítési folyamat állította feje­tetejére az egész nemzetközi pénzpiacot és ezzel együtt a de­vizahelyzetet. A töke, a nemzetközi töke elkerüli azokat az álla­mokat, ahol a teljes autárkiára törekednek. S ez egész termé­szetes, miután az önellátás elvében benfoglaltatik a pénzügyi önállóság is. Az utóbbi hónapok nemzetközi békeáramlatai azt látszanak bizonyítani, hogy nem lehet különválasztani a politikát a gaz­dasági résztől, vagyis a nemzetközi békepolitika szoros kap­csolatban áll a nemzetközi töke békéjével. Márpedig a nemzet­közi tőke békéje el sem képzelhető a mai vámfalak mellett. Mert a nemzetközi töke — lehetnek hangzatos jelszavak ellene, de nem tagadható szükségessége egy állam gazdasági életé­ben — megtalálja az utat profitkeresésében vámfalakon keresz­tül is talán ipari letelepülésében, de ez sokkal hátrányosabb, miután az így élvezett állami támogatásokból, az adózók ter­heiből profitál és nem szolgálja a nemzetgazdaság szempont­jából a termelés és fogyasztás érdekeit. A nemzetközi tőke — ha erre szükség van — csakis a szabadkereskedelem csator­náin vezethető be egészségesen egy nemzet gazdasági szerve­zetébe. Ezek törvények, a kapitalizmus törvényei, amelyen vál­toztatni nem lehet. Egy ország gazdaságpolitikája két részre oszlik, a belsőre és külsőre. A belsőben érvényesítheti mind­azokat a tételeket, amelyeket a sajátos nemzeti célokat moz­dítják elő, a külsőben pedig csakis az előbbivel összeegyez­tetve, kompromisztikus gazdaság-politikát. IV. Kétségtelen, hogy amidőn a korlátozások lebontásával utat akarnak törni a szabadkereskedelemnek, akkor ezen az úton elsősorban is áldozatokat kell hozni és az áldozat a vámmal védett ipar lenne. A szabadkereskedelem útjai kiszámíthatatla­nok és látszólag szabályozhatatlanok. Azok az elvek, amelye­ken keresztül annak utat akarunk engedni, csak nagy általá­nosságban szegezhetök le és a külfölddel kötött ú. n. legtöbb­kedvezményes megállapodásokkal lehet csak némileg utat szabni. Az autonóm vámtarifa rendszer erre módot nyújt, szinte az egész konstrukciója a kereskedelem fékrendszere. Nincs más kiütünk jelenleg, mint a prohibició fokozatos lebon­tásával tervszerűen átnyergelni az utolsó tíz év elzárkózási po­litikáját a szabadkereskedelem felé. A vámvédelemmel megte­remtett belső iparosodást hasonlatkép nevezhetnők a szuro­nyok uralmának, s ugyanekkor idézhetjük Talleyrand híres mondását, mely szerint a szuronyokat sok mindenre lehet fel­használni, azonban állandóan ülni rajtuk mégsem lehet. Nem akarunk hivatkozni Royal Tyler megbízott úr meg­állapításaira, miután érdekelt oldalról azt is mondották róla, 32

Next

/
Oldalképek
Tartalom