Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 3-4. szám - Alkotmányjogi reformok előestéjén

lent: a nihilista-kommunizmus. Nem lehet emberi és szellemi értékeket csak úgy odadobni vandál doktrinéreknek, lombroso típusú prófétáknak. Ezt nem tudta sehol a szociáldemokrácia megvédeni, miután túlontúl tisztelték a kultúra-gyilkosokat. Ez a gyengeség szülte Olaszországban a fassizmust, Németországban a hitlerizmust, mindenütt a kommunizmus ellen. Nem a demokrácia bukott meg, hanem rájöttek arra, hogy meg kell védeni a demokráciát a vandáloktól, ebben van a nyitja mindennek .. . A konszolidáció munkája még mindig folyik, a háború és az azt követő forradalmak okozta rombolások maradékainak eltiszlítása immár tizenöt éve tart. Ez a munka építő munka és ennek az építőmunkának a szabályai, tervei magától adódottak: az ősi magyar alkotmány. A tizenöt éve folyó építőmunka tehát stabil alapokon indult el és minden megnyilvánulásában oda igyekszik hatni, hogy a nemzet igazi, úgyszólván az egyetlen aranyat jelentő fedezeti alapja, töretlenül kerüljön újra elő és ez nem más, mint a magyar alkotmány. Nagy út vezetett idáig is, olyan, mint egy rosz álom. hiszen azelmult utóbbi két évtized — beleértve a rettenetes világháborút és a forradalmakat — azonkívül olyan gazdasági és erkölcsi életviszonyváltozásokat is produkált, amely mellett mi sem haladhattunk el érzéketlenül. Nem arról van szó, amit a trianoni megcsonkítottság, mint igazságtalan romboló erő, végzett el országunk gazdasági és erkölcsi testén, hanem ami az egész világon kirobbant a háborút követő időkben. Mert amit nálunk csak úgy hallottunk, mint jelszavakat, azok Európa egyes államaiban komoly valóságokká váltak az államszerkezetben is. Ezek a változások úgyszólván napirenden voltak az egyes államokban, s még napjainkban is tanúi lehetünk egy-egy gyökeres új alkotmányjogi forma kialakulásának. A jogalkotás első látszatra könnyű dolognak látszik, azonban amikor arról van szó, hogy népeket, egész társadalmakat kormányzó alkotások születnek meg márólholnapra, akkor mégis csak kissé szkeptikusnak kell lennünk ezekkel az újításokkal szemben. Miként a természetben nincs ugrás, úgy egy élő organizmushoz hasonló társadalmat sem lehet büntetlenül beleszorítani az új alkotmányosdi Prokrustes ágyába. Vagy a nyaka nyúlik meg, vagy a lábát kell levágni. Az alkotmányjogi erők igazi fejlődésének, kíjegecedésének épúgy meg vannak a folyamatai, szebályos gyermekkora, férfikora és öregkora, mint az emberi életnek. Az iparszerüleg űzött kodifikáció az életerejét szívja ki annak a jogitestnek, amelynek célja az élet lenne. A nagy francia forradalom doktrinérei használták legelőször a jelszavaknak véres komolysággal való keresztülvitelét egy társadalom testén, a ragyogó jelszavaknak minden áron való beleégetését nemzetük testébe. A szabadság, egyenlőség és testvériség hangzatos jelszavaival indították meg a vérpad napszámosmunkáját, holott a gondolkodó fejjel látók már akkor is tudhatták volna, hogy ezek csak üres jelszavak, mert az ember nem születik szabadnak, hanem az indulatai természetes rabjának, s nem lehetünk egyenlőek, mert hiszen már születésünknél fogva szellemileg is roppant külömbségekkel térünk el egymástól; a testvériség szép álma pedig megtörik az önző emberi természet farkasétvágyán. A társadalom terméiszetes életén tehát nem vihetők keresztül a hangulatkeltő jelszavak úgy, hogy ne romboljunk. Márpedig úgy építeni hogy előbb rombolni kelljen, csak dőreség lehet. Nálunk az újjáépülésnek egyenes útja vezet az ősi alkotmány jól bevált, több évszázadon át a nemzet társadalmi kohójában kiízott kötött formáihoz. Amikor ettől eltérés történt, az már kivételes állapotot je.lentett, ilyen volt első lépésként a háború kitörésekor életbeléptetett kivételes hatalomról szóló rendelkezés és a háborút követő felfordulások torz uralmi rendelkezései. A nemzetgyűlés összeülése volt az első lépés az alkotmányhoz való visszatéréshez, jóllehet a nemzetgyűlési kodifikációk túllépték azt a hatáskört, amely megillette volna az első lépés rangját. A nemzeti önállóságot visszanyert országban az első teendő volt a központi hatalom megteremtése és ennek szuveién jelképezőjének mondotta ki magát a nemzetgyűlés. Az itt megalktott törvények, kezdve a kormányzói hatalom jogkörének a megállapításától egész a felsőház újra való megkonstruálásáig, mind-mind csak egy lépcsője volt a kitűzött célnak: visszatérni a teljes alkotmányossághoz. Most, hogy Gömbös Gyula híven programjához, hozzákezd olyan reformok megvalósításához, amely reformok szükségességét az idők forgandósága írja elő elsősorban, kézenfekvő, hogy helyre kell állítani, illetve be kell fejezni előbb a hiányzó alkotmányos élet azon pilléreinek újraépítését, amelyek megvoltak a háború kitörése előtt. Ezek: a királyi hatalom gyakorlásának a joga és az igazi országgyűlés, vagyis a felsóház és a képviselőház, mint törvényhozó testületnek régi jogaiba való visszahelyezése. Az eddigi egykamarás rendszer csak átmeneti lehetett, habár az 1926. évi XXII. t.-c. leszögezte a kétkamarás rendszert, azonban a felsőháznak nem adta meg mindazokat a jogokat, amelyekkel azt még az 1885. évi VII. t.-c. ruházta fel. Nem tartozik ez most ide, hogy mikép történhetett ez, hogy miért csak az indokolásban történt hivatkozás arra, hogy a régi jogkör megadása szükséges egy későbbi időpontban, tény az, hogy a felsőház jelenlegi hatáskörében csak egy tanácskozó teslületnek felel meg é6 nem képezi integráns részét a magyar alkotmánynak, amely végeredményében is megvolt évszázadokon keresztül. Annak ellenére, hogy a nemzetgyűlés összeülése óta nálunk mind nagyobb fokban tolódott el a központi hatalom felé az erők játéka, hogy a kormányzó hatalom és pártja minden akadály nélkül tudta keresztülvinni akaratát, alkotmányosnak látszó formában, nem mondhatjuk, hogy akár az előző, akár a jelenlegi kormány is olyan mértékben használta volna fel ezt az előnyét, amely diktatórikusnak lett volna nevezhető. Miként nem találtak nálunk talajra azok a külföldi áramlatok, amelyek fasizmus, hitlerizmus, vagy rendiség alatt váltak ismeretesekké az utóbbi évek alatt. Tagadhatatlan, hogy ebben nagy része volt Alkotmányjogi reformok előestéjén 23