Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 1-2. szám - Boldog Anglia

Boldog Anglia Áttanulmányozva a nemzetközi gazdasági élet 1931. évi számadatait (szeptember hónapig), meglepve, szinte irígykedéssel kell leszögeznünk, hogy az 19o4-cs év An­gliára hihetetlen fellendülést hozott. De mindjárt hozzá kell tennünk azt is, hogy úgyszólván az egész világon az egyetlen állam, ahol ez bekövetkezett. Az adatok elsősorban is az állami költségvetés egészséges fejlődését, nagy több­letét mutatja meg, s ezen keresztül tárul elérik a magán­gazdaság rentabilitása. Okulásul idézünk itt egypár ér­dekes adatot, jólehet, ezek részünkre szinte csillagászati számoknak tűnhetnek fel, azonban sok tanulságot, von­hatunk le belőlük. Az objektivitás kedvéért azonban azt is meg kell állapítanunk, hogy ezek az eredmények sok­ban köszönhetik létrejöttüket azoknak az elveknek a meg­tagadásának is, amelyet Anglia akkor1 követett el, amikor feladta részben a szabadkereskedelem, cobdeni értelem­ben vett 'Szabadkereskedelmi elveit. Amint Cobden idejé­ben korszakalkotó volt az ő küzdelme és győzelme a sza­badkereskedelmet gátló intézkedések ellen, úgy ma a vá­mok részben való életbeléptetés eltérést mutat a, cobdeni elvektől. Chamberlain kincstári kancellár által még április hónapban beterjesztett 1934/35. évi költségvetés'! irányzat is már a teljes javulás jegyében állíttatott össze és az 1933/34. évi 31.15 millió font bevételi többlettel szem­ben csak 29.08 millió font bevételi többletet irányoz elő. Tudni kell azonban, hogy az 1932/33. évi költségvetés még 32.28 millió font hiánnyal zárult. A két utóbbi költségve­tési év sikere arra indította az angol kormányt, hogy az 1931 évben foganatosított takarékossági intézkedéseinek azt a részét, ahol a tisztviselői illetményekből és a mun­kanélküli segélyből lefaragást hajtott végre, az előbbinél 1934 júliusi 1-től 50%-ig, az utóbbinál pedig teljes mér­tékben a régi színvonalra tért vissza. De azonkívül az egész ország lakosságát érintő kedvezménykép a jövedelmi adó kulcsát, amelyet 1931-ben az egy angol font utáni 4 sh 6 d-ről 5 sh-re emelt fel, 1935. januárban teljesítendő fizetéseknél a régi színvonailíra engedte le. Ugyanígy az automobiladót 1935 január 1-től 25%-al mérsékelte. Természetes tehát, hogy az alsóház szavazás nélkül fo­gadta el a költségvetési előirányzatot. Az összes államok közül az egész világon szinte egye­dül áll az angol állami költségvetésnek ez a nagy javu­ása és aktivitása, amelynek természetesen az egész ma­gángazdaságra is meg volt a kedvező hatása. Ezt mu­tatja az a tény, hogy jövedelmi adóban az előirányzatnál 180.000 fonttal több folyt be a jövedelmi adók tételénél, valamint a munkanélküliek számának mintegy 120 ezer­Erkölcsös az, aki alkalmazkodik a társadalom hatalmi viszonyaihoz, erkölcstelen, aki azokkal szemben ellentállást fejt ki. Mivel a társadalom ha­talmi viszonyai az idők folyamán változnak, elég gyakran megesik, hogy ugyanazokat a személyeket és cselekvéseket ma dicsérik és csodálják, holnap utálják és megbélyegzik. Menger: Uj erkölcstan. rel való csökkenése is. A vámbevételek 17.6 millió fonttal haladták túl az előirányzatot, a pósta pedig 1.4 millió fonttal többet vett be, mint amennyire számítottak. Ezzel az általános javulással együttjárt az isi, hogy a londoni tőzsde ismét visszanyerte azt a rugalmasságát, amit azelőtt bírt s újra az egész üzleti élet fóknsza lett. Különösen javult az új tökekibocsátások összege, ami a vállalkozási kedv és az ipari konjunktúra emelkedésére mutat. Nem érdektelen itt pár számadattal a londoni tőzsde óriási fejlődését megjelölni, mert amikor azt olvas­suk, hogy a tőzsdére újonnan bevezetett értékpapírok össz­értéke az 1931. évi 259 millió fonttal szemben az 1933. évi új bevételezések összege 811 millió fontot tesz ki, akkor nemcsak e két évnek az emelkedését érdemes vizsgálni, ha­nem visszamenőleg ötven évre, mert ezekből a számokból semmikép sem olvasható ki az, amit a. kapitalizmus buká­sáról szoktak mondani. Sőt az ellenkezője áll e számok lát­tán. Ugyanis az 1881. évi kimutatás szerint a tőzsdén jegy­zett értékpapírállomány összértéke mindössze 5834 millió font volt, míg az 1933-as év végén 18.476 millió fontra emelkedett. Így aztán érthető, ha a két év között több, mint 300 millió emelkedés tapasztalható. A két utolsó évben az új tökekibocsátások összege több, mint 55 millió fontra rúgott. Ezek az utóbbi adátokát csakis azért emeltük ki, hogy kissé érzékeltethessük a londoni és a budapesti tőzsde kö­zötti különbséget. De nem az összegszerűség szempontjá­ból — hiszen ez nevetséges' volna — hanem csakis abból a szempontból, hogy még a laikusok is láthassák, mit je­lent egy ország gazdasági életében az a tény, hogy van egyáltalán tőzsde, hogy az él és funkcionál és mit jelent az, ha nincs tőzsde és nincs tőkekibocsátas. Mert kérdez­zük, mi a helyzet nálunk most már hosszú évek óta? Már­mint a tőzsde és annak szerepe szempontjából? Hol vannak nálunk a gazdasági -élet új alakulatainak a tőzsdei emisz­sziói? Itt nefn a számok nagysága, vagy kicsinysége a fon­tos, hanem a lényeg, a struktúra. A gazdasági élet struk­túrája. A tőzsdei élet a szabadkereskedelmet, a szabad ipart, a szabad tőkét jelenti, s nem az etatizmust s nem az autárkiát. Mert erre Í6 mutat példát az angol kincs­tári miniszter. Erre is tudunk csak Így hirtelen elővenni valamit, amire talán mi is felfigyelhettünk volna egy ki­csit, a mi elzárt, vergődő gazdasági életünkben. így például az angol alsóház július 19-iki ülésében Chamberlain pénzügyminiszter deklarációt tett, hogy bár még a jelenlegi helyzet nem mindenben alkalmas a kül­földi kölcsönkibocsátásokra, azonban még ma is hajlandó külföldi kölcsönök kibocsátásához hozzájárulni, ha ezek a következő két pontnak megfelelnek: 1. Olyan országok részére, ahol a kölcsön — tekintve, hogy ezek a sterling­blokkhoz tartoznak — hozama az illető ország fontkész­letének növelésére és így a valutaárfolyamok kilengésé­nek a megakadályozására fordítható. 2. Minden más or­szág részére, ha a kölcsön legnagyobb részben az angol iparnak adott megrendelések finanszírozását szolgálja. Ezt praktikusan úgy bonyolítják le, ha az árúkivitel értéké­nek egy részét mindjárt a kölcsöntörlesetésre vissza tart­ják. Ilyen kölcsönt vett fel a Norivég Papíripari Társaság. Ennek a fentidézett deklarációnak a második pontja igen nagy lehetőséget nyújtott volna részünkre is, ha gaz­daságpolitikák iránya már eltérne csak részben is attól az indokolatlan iparfejlesztő irányzattól, amelynek semmi értékes hatását nem tapasztalhatjuk, sőt ellenkezőleg, fok­19

Next

/
Oldalképek
Tartalom