Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 1-2. szám - Boldog Anglia

ról-fokra érezhetjük ennek elmaradhatatlan terheit, következményeit. De ez nemcsak a mi országunkra áll, hanem állhat az egész világ gazdasági életére. Ez intő jele lehet annak, hogy meg kell szűnni az elzárkózás egészségtelen, a világ egyes államait elválasztó gazdasági irányzataira, mert ime előttünk áll Anglia példája, két szempontból is. Egyrészt azért, hogy a sz.abadke.ies<kedemi elvek és az ál>lami beavatkozás csakis a legminimálisabban használatba vett eszközei mellett, vagyis a régi békebei gazdasági politika mellett is lehet élet és prosperitás, valamint azt a tény, hogy Anglia ma egy fix pontját jelenti az egész világon annak a gazdasági életnek, amely alkalmas lehetne az olyan nagyon hangoztatott és óhajtott békének a terjesztésére az egész világon, ha észretérnének és feladnák az elzárkózás politikáját és igyekeznének bekapcsolódni a nagy Angol nemzet mutatta úton a világgazdaság' egyetlen járható és békét hozó irányába. Ma Anglia az a fix pont, amely alkalmas lehet azi egész világ megrekedt gazdasági szekerét a tespedés és önemésztés kátyújából kiemelni. Balatoni utazás AZÍ elő- és utóidény lezajlása után időszerűnek látszik, hogy hozzászóljunk a Balaton számos problémájához. A sajtóban évek óta agyondicsérik a Balatont, hivatalos helyről is elismerik páratlan szépségeit, csak éppen igen kevés kézzelfogható történik annak érdekében, hogy minél többen élvezhessék a Balatont s pedig olcsón, kényelmesen, százféle bosszankodás mellék-kísérete nélkül. Fabinyi miniszter úr kijelentette, hogy közelebb hozza a Balatont Budapesthez; mi történt — kérdezzük. Elindították a fonyódi expresszt. Időben ez nagy nyereség azoknak, akik szabad- vagy önköltségi jeggyel utazhatnak, mert a pótdíj nem sok. Ámde, dacára a szabad- és önköltségi jegyek légióra rúgó tulajdonosainak, még többen nem vehetik igénybe az expresszt, amely gyorsvonati áron szállítja az utasokat. így tehát csak egy kiváltságos kategória élvezhette a „közelebb-hozaí al" előnyeit. A nem kedvezményesen utazó közönség (a week-end jegy alig jelent kedvezményt) kénytelen volt továbbra is a délutáni személyvonattal utazni, amely az eddigi 4*4 óra helyett 4% óra alatt érkezett meg Fonyódra Budapestről. A Keszthelyre való utazás már sötétben való megérkezést jelentett. S ezért a „rövidített" útért továbbra is 9.20 pengőt kellett fizetni a személyvonat 3-ik osztályú week-end jegyért! Még néhány évvel ezelőtt, amikor a személy-díjszabás lényegesen olcsóbb volt a mainál, a week-end kedvezmény nem 30—33%-ot tett ki, hanem pontosan 50%-ot. Legalább is helyre kellene állítani ezt az 50%-osi mérséklést. Van azonban egy másik indítványunk ie. Okuljunk Baross miniszter zónarendszerén!, amely példaképül szolgálhat. Legyen p. o. Siófokig bezárólag a személyvonat 3-ik osztályának menettérti jegye 4.50 pengő, azontúl pedig 5.— pengő. Sokkal többen fogják vállalni a kényelmetlen utazást, ha olcsó. A nagyobb forgalom valószínűleg ellensúlyozza az árleszállítást. S ha nem, ott az ellenérték a Balaton körüli falvak gazdáinak, kisiparosainak, penzióinak gyarapodásában. A német vasútaktól is lehetne tanúlni. Azok pünkösdkor két heti érvényű (tehát nem hétvégi) kedvezményes jegyeket adnak s kijelentik, hogy a deficit ellenére is kötelességüknek tartják, hogy Berlin lakosságának módot nyújtsanak arra, hogy hosszabb időre megszabadulva a kőrengetegtől, üdüljön. Az idén fillére® gyors sem nyáron, sem ősszel nem indult a Balatonra. Miért? Talán elvárható a week-endező közönség zsebtárcájától, hogy nélkülözheti az igazán olcsó utazást? Tavasszal és ősszel már csak azért is kellene siűrűn indítani filléreseket, hogy a villatulajdonosok személyesen védekezhessék vagy ellenőrizhessék a fák ültetését, a kertek rendezését stb. Nyáron pedig üdvös volna a vasárnap, illetve ünnepnap előtti napon elindítani a filléreseket. Ha ez megtörténne, nagyobb mérvű lenne az építkezés is, ami nemcsak kb. negyven-féle iparnak nyújtana foglalkoztatást, hanem méltó keretet adna a Balatonnak, nem szólva arról, hogy minél nagyobb valamely hely látogatottsága, annál több kis egzisztencia jut keresethez. A nyár folyamán rendszeresített utazási kedvezmény, amely legalább 10 napi tartózkodást tett szükségessé, akként volna módosítandó, hogy már 7 napi tartózkodás is járna a kedvezményei. Sok embernek ugyanis nincs 7 napnál hosszabb szabadsága. Szólnunk kell a villtulajdonosokra kivetett különböző közterhekről is. Furcsa, hogy a legkisebb épület tulajdonosa — az adómentesség idejében is — közmunkaváltság címén p, o. 9 pengőt fizet. Ezért az összegért, amely az illető vármegye jövedelmét jelenti, a tulajdonos nem kap semmit. Fizet ezenkívül a tulajdonos 10— 15 pengőt az üdülőtelep pénztárába villája után, g mit kap czéit? Jóformán semmit. A közműveket (vízvezeték, csatornázás, villanyvilágítás), a szemétfuvarozást, a partvédelmet, az útak karbantartását a villa- és parcellatulajdonosok látják el, s ebben a nagy hasznot zsebrevágó parcellaeladók egyáltalán nincsenek a közönség segítségére. Nyílt titok, hogy a parcellázás kitűnő üzlet. Az erdő, mezőterület négyszögölenként a rendes ár sokszorosáért kel el, a vételárhátralék után magas kamat jár; a parcellázás költségei levonása után még mindig nagy haszon marad a parcellázok zsebében. Nem szoríthatná ezeket a kormány arra, hogy a kultűráltság megteremtésében anyagi hozzájárulással közreműködjenek? Mindjárt másként festene sok elhanyagolt település. Ütóvégre a közérdek szolgálata nem csak a drágán vásárolt telkek tulajdonosainak a feladata; hanem a drágán eladó pareellázóké is! (Qu.) A közölt cikkek elsősorban is szerzőik felfogását tükrözik vissza. Célkitűzéseinket legigazságosabban az „audiatur et altéra pars" — a parlamentárizmus egyik alapvető elve — jegyében véljük elérni, a leközlés ténye tehát még nem jelentheti a lap irányát, vagy tendenciáját. A lap tartalma kizárólag annak a programmnak igyekszik megfelelni, amelyet a borítékon állandóan mottóként tüntetünk fel. 20