Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 1-2. szám - Biztosítás és uzsora

érezzük, hogy sohasem. Világváros nem lehet fürdőváros. Hiszen a szépen fejlődő, közel másfélmilliós lélekszámú fővárosunk minden lakója a hétvégeken, menekül ebből a városból! Nem engedhetjük meg magunknak azt a lukszu&t, hogy néhány úriember, mint idegenforgalmi korifeus részvénytársasági keret védelme alatt horribilis jövedelmet élvezzen a MÁV terhére, hanem követelnünk kell ennek azonnali likvidálását olyképen, hogy az. összes IBUSz részvénytársaságok megszüntetésével az idegenforgalom, jegyárusítás és a többi a MÁV-tól élvezett monopóliumok hasznosítását a MÁV vegye 6aját kezelésbe. Beleértve ebbe a film-, gyorsáru-, a hirlap- stb. szállításoktól kezdve egész a gyümölcs- és cukorka-árusításig. Ki kell söpörni ezeket a kereteket és mindezeket a modernizált MÁV-nak kell továbbvinni. Szükségtelen ez a monopólium-bérbeadási társasjáték már ma, mert a MÁV-nak szüksége van az összes értéket és jövedelmet jelentő lehetőségekre, illetve annak teljes hozadékára. Nem kellenek ide „törpe részvényesek" és egyéb „mozgékony üzletemberek", vagy idegenforgalmi „szakemberek". Az igazi szakembereket fellelhetjük a MÁV tisztviselői karában is, akikre rábízhatjuk ezeknek a nagy értéket jelentő üzleti lehetőségeknek célszerű kihasználását. Csak könnyíteni kell bizonyos formában és mértékben azon a bürokrácián, amelyet mult számunkban is megemlítettünk a MÁV-val kapcsolatban. Fel kell állítani az Országos Idegenforgalmi Hivatalt, mint csúcsintézményt, amelynek szárnyai alatt egységes irányítást nyerhetne úgy az államvasúti, fővárosi és vidéki városok idegenforgalmi akciói. Meg kell szüntetni az utóbbi időben elburjánzott gyanús „utazási" irodák működését és ilyeneket kizárólag a MÁV tarthasson fenn. Lehetetlen, hogy jóhiszemű emberektől szélhámosok pénzt csaljanak ki, meg kell akadályozni, hogy ilyenek az idegenforgalmi ós utazási konjunktúrát saját céljaikra használják fel és diszkreditálják külföldön az országot. Az összes külföldi utazási irodák kizárólag a MÁV-on keresztül fejthessenek ki nálunk propagandát és vihessenek ki innen utasokat. Ez meglehetős jövedelmet biztosítana a MÁV-nak és távolabbi hatásaiban az egész ország gazdasági életének. Mindez azonban kizárólag az egész idegenforgalmi-ügy egységesítése útján volna összes fázisaiban megvalósítható. Szükségtelen, hogy a MÁV „főrészvényes" legyen állandóan", de mindig a kisebbségi részvényes következményeivel, vagyis mindenre csak ráfizessen. X Biztosítás és uzsora Egyik régebbi számunkban kisebb cikk jelent meg e címen, amely úgyszólván pár rövid sorban regisztrált egy abuzust. Erre egyik laptársunk — történetesen a biztosítási szakma legkomolyabb és legnívósabb orgánuma — felháborodva rontott nekünk. Jólehet, a cikkbe belekerült három jónevü biztosító intézet neve is, ennek a célja semmiesetre sem lehetett kipellengérezés, hiszen világosan benne volt, hogy az uzsorával kapcsolatos manipulációk nem az ö előzetes tudtukkal történik, hanem csak az ő zászlajuk alatt. Amiért jogosan tehetünk szemrehányást, az csak egy lehet: nem járnak el elég gondossággal a befutó üzletkötések felülvizsgálatánál. A többi már aztán logikus következtetés volt. Már mint az, hogy miért jöhetnek létre ilyen üzletkötések. Nem akarunk hivatkozni egyik napilapunkban nem is olyan régen megjelent cikkre, ahol ugyanilyen esetet írnak le, pontosan közlik a biztosítási kötvények számát (az intézet neve nélkül, azonban a kötvényszám magasságából szakember meg tudja állapítani, hogy melyik intézetről van szó) és amely esetben kimutatják, hogy valakivel kb. háromezer pengős részletekben folyósított kölcsön ellenében harmincezer pengős biztosítást kötöttek, ugyancsak részletekben. Ez csak egész véletlen, hogy majdnem akkor jelent meg ebben a napilapban egy ilyen riport az uzsoráról. Ha mi regisztráltuk, akkor annak csakis egy oka lehetett: jól alátámasztott panasz érkezett be hozzánk és közérdeket láttunk abban, ha erre felhívjuk a Felügyeleti Hatóság figyelmét. Ezért meg kell nyugtatnunk aggódó laptársunkat afelől, hogy adataink komolyak és megbízhatók, sőt azt is meg kell említenünk, hogy az említett biztosítótársaságok közül tudtunkkal kettőnek utólag tudomása is lett ezekről és még sem korrigálta a hibát, hanem egész rideg üzleti álláspontra helyezkedett: az első évi díj megfizetését követelte. Ezt a törvény védi a javára, habár az ügynök csak olyan mértékben kapja jutalékát, amilyen mértékben a díj befolyik. Vagyis ha olyan nagyon finnyás lenne némely biztosító a jó hírnevére, amilyen finnyás előkelő laptársunk a szakmájára, akkor egész máskép intézkedhetett volna. Hiába, csak az újságíró-társadalom nem ismer kíméletet akkor, ha a jó erkölcs védelméről van szó, sajnos, sok vállalatnál az üzletkötés nem történik az evangélium szabályai szerint. Félreértések elkerülése végett azonban most már bővebben és tisztábban kell megismételnünk a lényeget. Cikkünk lényegét. Ez pedig nem más, mint igenis pontos adataink vannak, hogy az utóbbi években történtek olyan életbiztosítás-kötések, amelyek szoros kapcsolatban voltak kölcsönfolyósításokai, sőt a folyósítás conditio sine qua non-ja volt az életbiztosítás megkötése. Azt nem állítjuk, hogy tudunk az összes ilyen üzletekről, hisz ennek tömege nem férne el íróasztalainkon. De meg nem is érdekel bennünket. Azonban a lapszerkesztéssel járó lelkiismeretességet, felelősséget és gondosságot, kérjük tisztelt laptársunkat is, előlegezze nekünk addig is, amíg majd az erre egyedül hivatott fórum előtt, a bíróságnál, alkalmunk lesz előadni. Meg kell ismételnünk azt is, ami tulajdonképen a főtengelye volt kis cikkünknek: a biztosító társaságoknak ügyelnie kellene arra, hogy ügynökeik milyen eszközökkel akvirálják a biztosítási feleiket, hogy ne dolgozzanak együtt hivatásos uzsorásokkal, vizsgálják jobban felül a beérkező üzleteket. Hiszen ebben igazán nincs semmi technikai nehézség, csak akarni kell. Ez az egyik, a másik pedig, hogy az ügynököket ne kényszerítsék szerződésileg arra, hogy ezek minden hónapban kötelesek legyenek x összegű kötvényforgalmat produkál ni, máskép elbocsájtják őket, vagy nem kapják meg fizetésüket, amely fizetés legtöbb helyen mint jutalékelőleg szerepel. Nem szállunk senkivel sem vitába afelől, hogy vájjon rejlik-e ebben bizonyos lelki-kényszer a mai nehéz időkben, amely kényszer aztán nem válogatós az üzletszerzés eszközeiben, hanem minden áron el akarja érni a kikötött havi forgalmat. 18