Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 1-2. szám - Tudományos-e a mai jogalkotás?

rendkívüli házadópótlék fizetése alól mentesíti és így tereint munkaalkalmakat az iparosság számára. Az államnak feladata ismét rentábilissá tenni a házakban fekvő nemzeti vagyont, hogy a házbirtokosságnak meg legyen az anyagi ereje a munkaalkalmak nyújtására. A rentabilitás biztosítása pedig csakis az igazságtalan házadópótlék eltörlése s az ingatlanokat terhelő kölcsönök kamatlábának jelentős leszállítása révén érhető el. Ki kellene mondani rendeletileg azt, hogy azt az ingatlantulajdonost, aki a folyó kamatok fejében kamatmentes havi részletekben évi 3 (három) %-ot megfizet, se perelni, se végrehajtani ne lehessen. Ha ez a két intézkedés megtörténik, úgy évi 40—50 millió pengő — az eddigi is évenként a házak fenntartására összegeken felül — legalább 5—6 éven át befektetésre kerülne a budapesti régi házak renoválásával, át alakításával és modernizálásával kapcsolatban, minden külön adókedvezmény nélkül is. Ha azonban a kormányzat nem tudja reászánni magát a házadó rendkívüli pótlékának eltörlésére, úgy sokkal nagyobbniérvű adókedvezményeket kell nyújtani, hogy az iparosság számára munkalehetőségeket biztosíthasson. Gondoljuk csak meg: Budapesten csaknem 20 millió pengő a házadó rendkívüli pótléka, úgyhogy a régi, 60%-os adókedvezmény mellett, amely évi 15%-cs adókedvezményt jelentett 4 éven át, több mint 130 millió pengő befektetésére lett volna szükség, hogy a házbirtokosságnak az államkincstár annyit visszatérítsen, amennyit az igazságtalan házadópótlék kitesz s akko'r hol van még a befektetett tőke 8%-os kamatozása (a tatarozási kölcsönök kaimat), amely egy ilyen összegű befektetés után maga kb. 10 millió pengőre rúg s a házbirtokosság számára nyújtott adótérítést felére redukálja voltaképpen!! Sokkal egyenesebb és egyszerűbb tehát az adóleszállíiás és a kamatmérséklés útja. Ha ehhez ínég olcsó kaimat ozáeú, speciális, legfeljebb 3%-os kamatot igénylő, a Magyar "Nemzeti Bank által nyújtandó kölcsönök jáwulnának, az< érdekelt iparosság munka- és keresetnélküliségének problémája megoldottnak lenne tekinthető. Ebben az esetben mint megoldandó kérdés egyedül a tervező építészek a nagyobb építőipari vállalatok munkalehetőségének problémája mutatkoznék, mert nyilván való, hogy az épületek tatarozásánál és átalakításánál főleg a kisiparosság és a kisebb vállalkozók találnak keresetet, azonban a tervező építészek alig. Tekintettel arra, hogy an államnak is érdeke a lakáspiacot nyomó lak üresedések megszüntetése, az államra hárulna az a feladat, hogy az elavult, bontásra megérett házak tulajdonosainak a ház lebontása esetében bizoi'yos, a ház jelenlegi tiszta jövedelmével arányos kártalanítást nyújtson. Ebben az esetben csakhamar eltűnnék a lakáetfelesleg s megindulhatna egészséges alapon az új lakóházak építése, amely munkánál a tervező építészek és a nagyobb építési vállalkozók is megfelelő foglalkoztatást, találnának. A jelenlegi helyzet tart hatatlan, úgy azi iparosság, mint a házbirtokosság szempontjából s ezért még a tél folyamán olyan kormányzati intézkedéseknek kell történniük, amelyek úgy az iparosság, mint a házbirtokosi rend jogos kívánságával számolnak. EGYSÉGES IDEGENFORGALMI FRONTOT. Most már elkészültek a nyári fürdőszezón idegenforgalmi kimutatásai és kialakult az a perspektíva, amely igen nagy lehetőségeket mutat az idegenforgalom további fejlesztésére, aktuálissá válik végül az egész idegenforgalmi ügy rendszeres formába öntése. Nem ismerjük az előkészület alatt álló idegenforgalmat szabályozó törvényjavaslatot, azonban a legfőbb szempontból a MÁV szempontjából már most rá kell mutatnunk némely igen fontos körülményre. Elsősorban is meg kell szüntetni, sürgősen le kell likvidálni a MÁV és az IBUSz néven ismeretes részvénytársaságot az összes al- és főrészrvénytársaságaival együtt, amelyek száma elég jelentékeny. Valamint nem kicsinyelhető le azok a nagy összegek, amelyekkel ezek a részvénytáirsasági tranzakciók a MÁV-ot már megterhelték. Mert amikor a kereskedelmi kormányzatnak óriási erőfeszítésébe került az, hogy a költségvetés keretében olyan fontos gazdasági ágat, mint az idegenforgalom, 4UÜ.000 pengével felvegyen, akkor fájdalommal kell megemlékeznünk azokról a kiadott milliókról, ameyekkel az IBUSz pár éves gazdálkodása a MÁV-ot megtisztelte. Épp ezzel kapcsolatban jelent meg egyik ismert hetilap karácsonyi számában egy összeállítás, amelyik kimutatja azt, hogy a MÁV-nak az IBUSz rt.-ban eddig 5,773.968.02 pengő befektetése történt. Nagyon szerettünk volna erről bizonyos cáfolatot olvasni, ez azonban nem történt meg eddig. Pedig ezek az adatok, amelyekkel Trettina annak idején nyilvánosságra szándékozott hozni. Reméljük azonban, hogy a cáfolat hiáya ellenére is megtörtént minden köteles óvatosság, hogy ezek a horribilis összegek teljes fedezettel rendelkezzenek, hogy ezek az összegek nem vesztek el, mert nagyon fájdalmas lenne, hogy a nagy deficittel küzdő MÁV még ezen a címen is öt millió pengőt veszítsen. Nem szólva arról, hogy akkor joggal lehetne felvetni a felelősség kérdését. Nem lehet mindent azon a címen, hogy idegenforgalom1, megemészteni és menteni. Utóvégre nagyon, isi elég, ha a kimutatások szerint közületeink a legutóbbi évben is olyan óriási áldozatokat hoztak az idegenforgalom érdekében, amely összegnek arányos elosztása után kitűnik, hogy minden egyes idegen importja nekünk fejenként kettőszáz pengőbe kerül. Ez kicsit sok, miután nem valószínű, hogy a nagy és olcsó kedvezménnyel idejövő turisták 2—3 nap alatt itt annyit el is költsenek, mint amennyi részünkre az önköltségi fejkvótájuk. Nem kell külüföldi példákkal jönünk, ahol az idegenforgalmi ipar előmozdítása és alimentálása 99%-ban nem az állam feladatai közé tartozik, hanem minden esetben a magánvállalkozáséba. Azt sem kell megemlítenünk, hogy távolról sem hoznak olyan hihetetlen magas kvótális áldozatot, mint nálunk. Ilyen például a Budapest-Fürdőváros akció is, amelyben sokkalta több a jóakaratú fantázia, mint a realitás. Nem hinnők, hogy egy kormos, füstös, lármás világvárosból valaha is „fürdőváros'' lehessen. Ezt még soha egy világváros nem próbálta. Szó sincs róla, rendelkezünk azokkal a nagy kncsekkel, amelyet a gyógyforrások jelentenek, azonban kissé elkéstünk ezek felismerésével, miután föléjüük közben már egy világváros épült összes szépségeivel, füstjével, lármájával és nyomorával. Márpedig a gyógyuláshoz tartozik a nyugalom is. Itt is most készülnek sok-sok milliós áldozatokra és nagyon kérdéses, hogy el tudják-e érni a kitűzött szép célokat. Ugy 17