Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 23-24. szám - Az államosításról

Közigazgatás > Az államosításról Az államosítási tendencia lépésről-lépésre halad előre és a közigazgatási szervek fontosabb pozíciói lassan dvonatnak az önkormányzat hatásköréből. Ennek oka kizárólag az, hogy a mai válságos időkben az önkormányzatok nem voltak képesek úgy teljesíteni hivatásukat, mint annakelőtte. Igaz viszont, hogy a háború után bekövetkezett országkormányzási irányzat mindjobban igyekezett a centralizáció felé, aminek nem politikai rúgói voltak, hanem az adminisztrációval való elégedetlenség, számtalan panasz, folytonos hatásköri öszszetűzések és nem utolsó sorban az anyagi bajok. Mert akkor, amikor az önkormányzatok mindig több és több ízben fordultak anyagi segítségért a kormányokhoz, miután képtelenek voltak saját magukat önerőből alimentálni, akkor az így elnyert segítség amúgyis magában rejtette a minél nagyobb befolyást az állam részéről. Ha nem is vagyunk száz százalékig hívei az államosítás kiterjesztésének a közigazgatás minden ágazatára, mégis vannak olyan fontos pozíciók, ahol ezt elengedehettlennek tartjuk. Hiszen nemsokára ott tartunk, hogy a megyei önkormányzat már csak papíron, halvány emlékként marad meg a régi, az évszázad előtti vármegyékhez viszonyítva. Mindennek elsősorban is az ország igazságtalan megcsonkítottsága az oka és az ebből származó pénzügyi következmények. Azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy az állami költségvetés nem egy kimeríthetetlen kincseszsák, amelybe minden belefér, mertha a közületi adózás és adóbehajtási szervek nem működhetnek úgy a mai súlyos időkben, amikor az adózók teherviselési képessége a minimumra csökkent, nem feltétlenül hozza magával azt, hogy bizonyos terheket a kontuniutás szempontjából csupán a központi állami költségvetésbe vigyük át. Mertha nagy általánosságban az állami költségvetés a deficit ellenére is pontosan tudja teljesíteni fizetéseit, nem lehet ok arra, hogy az önkormányzat körébe eső közigazgatási szerveket az állam vegye át. Az államosítás helyén való bizonyos fokig, de nem szabad elfelejteni azt, hogy végeredményben a költségvetés tételeinek emelkedése elhárithalatlanul idézi elő az adóterhek emelkedését. Végeredményben is egy ú. n. circulus viciózussal állunk szemben. Akármilyen sajnálatos jelenség pl. az, amit az utóbbi időben tapasztaltunk, mikor a pénzügyminisztérium kénytelen az önkormányzatot némely helyen az adóhátralékokért anyagilag felelőssé tenni, ami nem jelent mást, mint azt, hogy az államnak szüksége van az adminisztráció akadálytalan továbbvitelénél a kontemplált összegekre, miután nem lehet mindent hitelmüveletekkel fedezni. Az államosítási irányzat csakis olyan téren indokolt és helyes, ahol az egész ország érdeke megkívánja a. egységes irányítást, ahol a központosítás múlhatatlan feltétele a helyes megoldásoknak az összlakosság szempontjából. Ilyen például az országos közegészségügy centralizálása. Nem fogja senkisem kétségbevonni, hogy az ország egészségügye nem függhet vidékenként, helyenként az egyes önkormányzatok anyagi lehetőségeitől, hanem ez kizárólag központi irányítást kíván nemcsak a felügyeleti szempontból, hanem a végrehajtás, illetve a kezdeményezés szempontjából is. Ezért önömmel vehetjük tudomásul, hogy a kormányzat programjába vette ennek a fontos ágazatnak az államosítását. Ez tulaj donkép kiegészítő része lenne az ÜTI és MABI néven megalkotott egészségügyi szervezetnek és csakis az államosítás révén remélhető az, hogy sor kerülhet egyszer a mezőgazdasági munkásság betegellátási problémájának a megoldására. Ez alapját alkothatja annak a mozgalomnak a helyes útra való terelésénél, amit eddig csak jelszóként hallathattunk, ilyen pl. a tüdővész elleni harc ihatályosabbá tétellé, vagy az egyke ellen való küzdelem. Mindez el sem képzelhető a helyes megoldás szempontjából másként, mint csakis az egészségügy államosításával. S akkor nem beszéltünk arról, hogy hány olyan települése, sőt népes települése van az országnak, amely nélkülözi az egészségügyi szolgálat minimumát (orvos, szülésznő stb.). Ebből a szempontból tehát csakis helyeselhetjük az államosítást. Azonban a teljes közigazgatás államosítása keresztülvihetetlen a mai viszonyok között, mert ez egyenlő lenne a vármegyei intézmény teljes megszüntetésével. Jólehet van errenézve is több terv és elgondolás, ilyen pl. a kerületi új beosztás a megmaradt nagy városok körzetei szerint, azonban ezt ma még, amikor nemcsak politikailag állunk a revízió eszméje mellett, hanem annak elérhetése egyenesen az ország vitális érdeke, veszélyesnek tartanok a végleges állami berendezkedést, mert ezzel nemcsak a lelki sorompókat engednénk le az elszakított véreink előtt, hanem a közigazgatásit is. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt, hogy az elszakított területeken milyen konstrukció szerint történik a közigazgatás. Ez alkalommal ismét fel kell vetnünk azt a rég hangoztatott felfogásunkat, hogy a közigazgatás bármely részének az államosításától függetlenül már rég fel kellett volna állítani egy központi szervezetet, amelynek kizárólag a közületi vagyonkezelés permanens ellenőrzése lenne a feladata, a Pénzintézeti Központ hasonló szervezeti mintája szerint. Ezzel igen sok félreértéstől, kellemetlenségtől már előre megóvtuk volna az ország közvéleményét, mert az kétségtelen, hogy a mai rend191