Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 23-24. szám - A háború lélektana

illetűleg. Mindenesetre megállapítható, hogy igen nagy elhajlás mutatkozik a mai és a háború előtti ifjúsági mozgalmak, tüntetések minemüsége között. A háború előtt ezek a tüntetések mindig a kormányzat ellen irányultak és mindig a dualizmus ellenségeiként jelentkeztek. Ma már más a helyzet, a kormányzat évek óta népszerű az egyetemi ifjúság előtt, mert méltányolja azt a szeretetet, amellyel valóban a sorsuk iránt érdeklődik és kívánságaikat mindenben igyekszik teljesíteni. Nem tudjuk megítélni, vájjon az a kétségtelenül fenn< 6, a fiatalság jövőjében rejlő bizonytalanság, kilátástalanság füti-e ezeket a mozgalmakat, ugyanis ezt át tudjuk érezni, ez valóban elénkrajzolódik a helyzet ismeretében. Mert mi vár ezekre a fiatalokra a tanulmányi nehéz küzdelmek után? Még nehezebb küzdelem a mindennapi kenyér után, s hozzátehetjük bátran: a teljesen sivár, kilátástalan .küzdelem. Ha ez fűti, akkor megértjük, csak azt nem tudjuk megérteni, hogy miért kell olyan bolsevista-ízű lázítással ébren tartani ezt a jövőbe való gondolást, mint amit az ifjúsági orgánum cshir.J állandóan azzal, amikor a gazdag zsidók állásait igéri oda nekik. Nem mondjuk, ha még ezek az állásoknak a száma olyan sok lenne, hogy alig várják a tanulmányaikat elvégző fiataljainkat, egyrészt, másrészt ha ezek az állások államilag lennének megszervezve. De sajnos nem így áll a dolog. Egyelőre az a helyzet, hogy tisztelnünk kell a magántulajdon szentségét, mert ennek az alapján állunk és a zsidókérdés nálunk még nem jutott el odáig, hogy egyáltalán kérdés legyen belőle. Azt mondják, hogy nincs zsidókérdés. Pedig van. Egyelőre csak így, ifjúsági tüntetésekben, azonkívül az állami vonalvezetésben mindenütt az ú. n. hideg antisemitizmusban. Ez ma már túlmegy a háború előtti — hiszen antiszemitizmus mindig volt — kedélyességen, amikor azt mondták, ha te ütöd az én zsidómat, akkor én ütöm a tiédet, mert ma már ebben is megvan az egység ... * Már erre az évre kevés munkája lesz a parlamentnek, a hitbizományi reform és a telepítés ügye kerül a Ház elé, a két javaslat nagyobbik része már átnyúlik majd az 1936. évre a közbejövő karácsonyi sziii.et miatt. Tagadhatatlan, hogy nagy vitákban lesz részvnk, sokan felkészülnek erre, ami egész természetes jelentőségénél fogva. Különösen a felsőházban várható éles bírálat, ami még természetesebb, hiszen tagadhatatlan az a nagy befolyás, amit a magyar nagybirtok szerepe jelentett évtizedeken keresztül a magyar magánjog kialakulására és a most soron következő reformok ezt a hatást akarják az időtől megkívántan kissé korrigálni és a mai szükségletnek megfelelően enyhíteni. Hiszen csak példaként említjük meg, ma már nem áll fenn oly mértékben, mint akkor, hogy az 1869iki vatikáni zsinaton megjelent magyar főpapoknak IX. Pius pápa a következőket mondotta: „Voi siete troppo ricchü", ami magyarul annyit jelent, hogy „Ti kelleténél gazdagabbak vagytok" és ami a nagy egyházi birtokokra vonatkozott. Megcsoukítottságunkban az egyház is igen sokat vesztett el birtokaiból és a háború ,után beállott súlyos gazdasági időkben az egyház kifogástalanul teljesítette hivatását, megértően kezelte a néppel szemben a birtokpolitikai kérdéseket. A birtokpolitikai reformok új irányt fognak szabni gazdasági fejlődésüknek, ezek ugyan csak kezdeti alapjai lehetneik a jövőnek, de jelentőségüket nem lehet elvitatni abból a szempontból, hogy dogmákat dönt meg és új irányt szab a jövőnek. Azt nem oldja meg, hogy az egészségtelen birtokelosztás valóban akadálya-e a fejlődésnek, vagy a nemzetgazdaság szempontjából a nagybirtok, vagy kisbirtok előnyösebb-e, de útat nyit e kérdések tisztázása felé és döntő befolyást fog gyakorolni a jövő agrártermelésének az irányítá*.A háború lélektana A háború az abban részes emberek lelki egyensú-' iyának, szellemi életírányának nagymértékű megváltozásával jár. Áll ez nemcsak a harcokat végigküzdő katonákra, hanem a „hátramaradottakra", a háborúban részes vagy csak érdekelt nemzetek összes tagjaira nézve is. Persze, a pszichének ez az eltolódása különféle mértékben és értelemben lesz a különféle helyzetekbe, különféle feladatok elé kerülő embereknél érezhető, különböző irányban és intenzitással is érvényesül a háború különféle szakaiban. A háború, mely az embereket mint államokban szervezett nemzetek tagjaival, mindenekelőtt a rokonérzések és ellenszenvek körét változtatja meg, tágítja az egyik ponton, szűkíti a másikon. Az ember rokonszenvet mindig leginkább azok iránt tud érezni, akik vele közösen szenvednek, közös kockázatokat vállalnak, közös feladat megoldásán fáradoznak és ezen közös szenvedés és cselekvés érezhetősége, életfontossága szerint ragaszkodik nagyobb mértékben családjához, szomszédsági köréhez, társadalmi osztályához, foglalkozási csoportjához, viseltetik nagyobb és hevesebb ellenszenvvel a más ellenséges családokhoz, osztályokhoz, csoportokhoz tartozó emtberek iránt. A háború alatt nemzetek tagjai működnek együtt és pedig a képzelhető legélesebb, legtöbb munkát, harcot, veszélyt hozó ellentétben más nemzetekkel; így a nemzeti összetartozás lesz a fődolog az emberek szemében, ez domborodik ki a leghatalmasabb körvonalban, melyen belől kell maradnia mindannak, ami rokonszenves, ami jó és kívül kell rekednie mindennek, ami rossz, ellenszenves. Az egyes nemzeten belől a létező szűkebb rokon- és ellenszenvek elmosódnak, kifejezetten megtagadják, vagy a közös nemzeti cél 179