Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 17-18. szám - Pénzügyi rendszerünk és hitelszervezetének reformja 6.[r.] Nemzeti pénzügyi önállóság

Mert, hogy ezen a helyen egyebet ne mondjak: a nemzeti öncélúság és ennek keretében a gazdasági öncélúság csak üres szólam és hervatag frázis marad, hogyha pl. a nemzeti háztartás hitelszükségleteinek kielégítés céljából a nemzetközi bankkapitalizmushoz kell folyamodnunk. Mit kell értenünk keresztyén politika alatt? A fentebb jelzett társadalmi egyesületek és politikai pártok támadása a nemzetnek nem a politikai szervezete, nem a mechanizmus ellen irányult és irányul ma is, hanem a nemzet felett uralgó gazdasági rendszer és az azt fenntartó politika ellen. Erről a rendszerről és politikáról állapította meg a nemzeti közvélemény azt, hogy szöges ellentétben ál a nemzetnek egyetemes érdekeivel és ki nem egyenlíthető ellentétben ál! az egyetemes keresztyén világnézettel. Ez a támadót rendszer az ú. n. liberális kapitalistc rendszer. Ez a támadott rendszer az ú. n. liberális-kapitalista pontja a támadásnak, mert a rendszernek kiáltó jellegzetessége, a rendszernek valósággal belső, tőle el nem választható természete és kitűzött célja az egyéni érdeknek érvényesülése, az egyéni érdekben mennél nagyobb haszon, a lépten-nyomon magánosokkal, testületekkel, politikai szervezetekkel szemben a mennél nagyobb nyereség, egyszóval ÍT tiszta és teljes utilitarizmus. A rendszert fenntartó politika pedig az utilitarizmusnak, a haszonelvüségnek a politikája. Ez a rendszer a gazdasági „nyers erő" rendszere, mely a manchesteri versenyszabadságnak tetszetős jelszava alatt, szinte minden korlát nélkül, kiméletlenül tiporja a gyöngébbet és kizsákmányolja a különböző közérdekeket. Ez a rendszer öncéllá avatta a gazdasági nyers erőt, a gazdasági tőkének hatalmát, a vagyoni érdeket, holott az öncél mindig és mindenütt én, a boldogságra (nem pedig a nyomorra) teremtett ember vagyok. A mindig és mindenütt egyedül, öncélú embert ez a gazdasági nyers erő a maga „eszközévé" sülyesztette le, ho'ott a gazdasági tőkének nivatása és szerepe az, hogy a mindig és mindenütt öncélú ember boldogíthatásának legyen az eszköze. A tényleges állapot tehát épen a fonákja, a megfordítottja annak, aminek lennie kellene. Hogyha erre a kizárólag önérdekre, a kizsákmányolásra alapított liberális-kapitalista gazdasági rendszerre, a keresztyén hitvallásnak a krisztusi evangéliomból az egész világra kisugárzó fényét reá vetítjük: megállapíthatjuk, hogy ez a gazdasági rendszer az embernek méltóságával, hivatottságával, anyagi és szellemi boldogulhatásával és szabadságának eszményével szöges ellentétben álló rendszer. Az ellentét legfőképen abban nyilvánul, hogy ez a rendszer világos tagadása a termelő töke s a termelő szellemi és testi munka termelésbeli egyenrangúságának. Nem szorul magyarázatra, hogy a termelésre hivatott bárminő tőke önmaga, emberi munka nélkül egyáltalán nem termelhet. Sőt az emberi tudás, tehát a szellemi munka, továbbá az emberi kézügyesség, a szorgalom és kitartás, tehát a testi munka azok a termelési tényezők, amelyek a termelésre hivatot bárminő tőkének termelőképességót mennyiségileg folyton fokozzák, minőségileg állandóan javítják. A munka a jövedelemnek a forrása, a mindennapi megélhetésnek, az egyéni, a családi jólétnek, az anyagi é? lelki boldogulásnak előfeltétele, köz- és magántartozások teljesíthetésének eszköze, a társadalmi rend és békés életfej'lődésének biztosítéka, újabb tőkevagyonok keletkezésének, a nemzetek anyagi erejének, kulturális fejlődésüknek előmozdítója. A munka, ha teherként, ha köteleség gyanánt nehezedik is reánk, de egyszersmind velünk született olyan jog is, mint amelynek zavartalan érvényesülése a legmagasabb kormányzati művészetnek feladata. A munka a liberális-kapitalista gazdasági rendszerben az embernek tragikuma. Ez a rendszer világos tagadása a munka termelésbeli egyenrangúságának. A termelő tőkének és munkának egymásiránti viszonya teljességgel nélkülözi a paritást. A tőke javára föliberendeltségi (superiorrtás), a munkahátrányára alárendeltségi (inferioritás) viszony áll fenn a liberális kapitalista rendszerben. Ez a viszony az együttes termelési tevékenység gyümölcseinek elosztásánál látható a maga durva valóságában. Mert a rendszer e részben abban áll, hogy az együttes tevékenységgel megtermelt javaknak a legnagyobb részét a tőke tartja megmagának és ily módon folyton növeli önmagát, testvér termelőtársát, a szellemi és testi munkát pedig a jövedelemnek csekély részére szorítja, ami által aztán a munka társadalmának nemcsak a megélhetését veszélyezteti, hanem a tőkegyűjtésben meg is akadályozza. A jövedelmek igazságtalan elosztásának aztán önként érthető következménye a vagyonoknak igazságtalan eloszlása. A termelő tőke és munka egymásiránti viszonyában az egyenrangúságnak: a paritásnak hiánya a léleknélküliségtiek hiánya. Ezért a liberális-kapitalista rendszer a lelkininilizmusnak elhájasodott rendszere. A megcsontosodott önzésnek, a mennél nagyobb egyéni haszonnak, a haszonelvüségnek, az utilitarizmusnak rendszere. A tényeknek ismerete alapján bátran nevezhetjük antikrisztusi rendszernek. Hogyha aztán a társadalmi egyesületek és a politikai pártok ezt az antikrisztusi liberális-kapitalista rendszert megbuktatni akarják, akkor jó előre tudniok kell azt, hogy minő új rendszert léptessenek életbe? Az új rendszer az antikrisztusinak, az utilitarista rendszernek az ellenkezője: a krisztusi altruista rendszer. Krisztus érettünk, az emberiség jólétéért élt, munkálkodott és ezért az eszményért halt dísztelenségben is dicső halált. Ezrt az ő evangelioma az altruizmusnak hőséneke. A Krisztust követőknek, a keresztyének gazdasági politikája, gazdasági rendszere akkor és az által lesz valóságban keresztyén politka és keresztyén gazdasági rendszer, hogyha annak alapelvei a krisztusi evangeliom altruizmusába bocsátják gyökereiket. Hogyha a 2000 éven át folytatott felekezetközi dogamatizálás után végre közgazdasági intézményeket szervezünk a krisztusi altruizmus számára. Intézményeket, amelyek dogmatizálás helyett állandóan cselekszik a krisztusi evangeliom altruizmusát. A közérdekű pénzügyi rendszer és hitelszervezet a tiszta és teljes altruizmusnak rendszere és szervezete. Ez a tiszta és teljes altruizmus a gyakorlati életben akkénl teljesedik be, hogy intézményei mindazt a tiszta hasznot, amit üzletkörük keretében elérhetnek: visszaadják annak a nemzetnek, annak a társadalomnak, annak a közönségnek közérdekű céljaira, amelynek közületeitől, egyesületeitől és magánosaitól beszedték. Meri-e tehát valaki csak állítani is azt, hogy pénzügyi rendszerünknek és hitelszetvezetének altruista szellemben gyökeres megreformálása által profanizáljuk Urunk Jézus Krisztusnak evangeliomát? Ezt csak a bankkapitalizmus és a liberális-kapitalista gazdasági rendszernek veteránjai vethetik ellen. Mert az előbbi 140