Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 17-18. szám - Pénzügyi rendszerünk és hitelszervezetének reformja 6.[r.] Nemzeti pénzügyi önállóság

jól tudja, hogy az altruista pénzügyi rendszernek és hitelszervezetnek felépítés* neki azonnal vesztét okozza. Utóbbi is megállapítja, hogy amint a pénzügyi erőt és hatalmat kiragadjuk a mindent csak kizsákmányoló bankkapitalizmus kezei; közül és ezt az erőt, ezt a hatalmat az öncélúságra törekvő nemzet a saját felségjogán önmaga és közvetlenül gyakorolja, akkor ez az altruista pénzügyi erő és hatalom a hitelmüveletek útján behatol a termelés keretébe és rá tudja bírni a termelő tőkét arra, hogy a szellemi és testi munkának egyenragúságát, testvértényezöi szerepéi elismerje és ennek az elismerésnek gazdasági és jogi következményeit a jövedelem eloszlásánál gyakorlatilag alkalmazza. A keresztyén evongelioin altruizmusát az altruista pénzügyi rendszer és hitelszervezet viszi be és gyökerezteti meg a gazdasági életben. A munka társadalmának számára ez a rendszer biztosítja a termelő tőkével egyenrangúságában azt az egyéni öncélúságot, ami a nemzet fiainak összességében legfelső fokon a nemzeti öncélúságnak fogalmát meríti! ki. Az altruista pénzügyi rendszer és hitelszervezet az alapkövei és pillérei a „keresztyén és nemzeti" jelzőkkel díszített politikának. Ennek a rendszernek intézményei küszöbölik ki a liberális-kapitalista gazdasági rendszert és gyökereztetik meg a krisztusi evangeliomban gyökerező altruista gazdasági rendszert, melyben a munkának terhe a mai tragikum helyett apotheosisa, megdicsőülése az öncélúság magaslatára emelkedett embernek. 2. A Magyar Nemzeti Jegybank megszervezése. A magyar társadalom annyira széttagolt, hogy ez a széttagoltság szinte nemzeti szerencsétlenségnek mondható. Széttagoltak voltunk már a háború előtt a társada'mi osztályok, a foglalkozási ágazatok szerint. Széttagollak voltunk különösen a faj és vallásfelekezetek szerint. Ez a széttagoltság a háború után legfeljebb a fajok (nemzetiségek) tekintetében enyhült a Csonka-Hazának határain belül, azonban az államalapító és államfenntartó magyarságnak irtózatos kárával és széttagoltságának fizikai fokozásával. Már a háború előtt is, azóta még inkább észlelhető, hogy az egyes társadalmi osztályok, foglalkozási ágazatok külön-külön, részint törvényen alapuló, részint társadalmi szervezetekben tömörülten védelmezik a saját érdekeiket, nem ritkán a másik osztálynak, foglalkozási ágazatnak, fajnak, felekezetnek érdekeivel ellentétesen. Ez az érdekképviseleti széttagoltság. A háború és az azt követett viszonyok a békeidőkből örökölt széttagoltsági; állapotot még súlyosbították. Uj osztályellentétek keletkeztek. A frontharcosoknak, a rokkantaknak minden tiszteletet megérdemlő társadalmi tömörülésük mellé a hadikölcsönöknek ősjegyzői külön táborba szálltak. De ami a legnagyobb kérdőjelként jelentkezik: egyrészt a fiatal, másrészt a kenyerének javát megevett nemzedék között napról napra mélyülő ellentét amiatt a' tehetetlenség miatt, mely mindkét nemzedéket egyformán, csakhogy az egyiket birtokon belül, a másikat birtokon kívül sújtja. Egészen új tagozódás a munkanélküliek roppant tömege, szemben a fennálló gazdasági rendszerekkel és az álláshalmozókkal. Ezt, a még tovább is folytatható társadalmi széttagozódást betetőzi aztán a politikai pártok szerini megoszlás, anélkül azonban, hogy a pártokon belül, még a legfőbb politikai kérdések felett is tökéletes volna az összhang. Még a hagyományos hazafias erények is nem ritkán rozsdafoltosak. Az állam, a mechanizmus, az eleven szervezetnek, a nemzet élő organizmusának ezeket a bajait a maga kormányzati és közigazgatási hatalmával és politikai eszközeivel megszüntetni nem tudja, legfeljebb az ellentéteknek élességét időről időre eltompíthatja. A bajoknak gyökeres orvoslására a mechanizmusnak politikai hatalma és eszközei nem alkalmasak. A társadalmi ellentétek: okozatok. A mechanizmusnak, a törvény alkotó és kormányzati hatalomnak az okozatoknak okait kell felkutatnia. Mert amily mértékben aztán — rendszerező ténykedés folytán — megszűnnek az okok, akkor természetesen ugyanabban a mértékben szűnnek meg az okozatok: a társadalmi és politkai ellentétek is. Ezzel a társadalmi és politikai széttagoltsággal szemben a nemzeti egységnek gondolata amily ragyogó, de egyben ép olyan távoli cél. Elérésére csak törekedhetünk és kell is törekednünk. Ámde ebben a széttagolt állapotban soha el nem érjük. Az eszme, a cél azért csak világítson, mint az égő Nap, „melybe szemünk bele nem tekinthet". A politikai felifogásokat irányító társadalmi osztályérdekek és világnézetek nemcsak nemzedékről nemzedékre, hanem még ugyanannak a nemzedéknek élettartama alatt is gyökeresen megváltoznak. Változnak még azoknak a nemzeteknek életében is, amelyeknek társadalma sokkal kevésbé széttagolt. A faji összetartozandóságnak tudata örökölt hagyomány. A vallásfelekeztek szerinti tagozódás a nevelésnek következményei. Az osztály és önérdekmentes politikai felfogást világnézeti áramlatok is alakíthatják. A fajok, a vallásfelekezetek és a politikai felfogások szerinti széttagoltságok a lé-leknek érzelemvilágában gyökereznek. Ez a széttagoltság tehát a nemzedékek lelkivilágának átalakításával volna csak mérsékelhető, de akkor sem megszüntethető. Mert az atavizmiisnak természeti törvénye uralkodik felettünk. Ez a törvény pedig a későbbi nemzedékekből kiváltja az ősökre visszaütödést. A nemzeti egységnek eszméjét sokkal több sikerrel szolgálhatjuk a gazdasági, mint akár a politikai, akár a felekezeti téren, avagy a faji ellentétek között. Egyrészt azért, mert a gazdasági élet nem az érzelmeknek lelkivilágából táplálkozik, hanem a gyakorlati életnek adottságaival számol. Miből következik, hogy a gazdasági téren temérdek ellentét megszüntethető. Másrészt azért, mert a gazdasági ellentéteknek megszüntetésével okvetlenül legalább is eltompulnak a fajok, a vallásfelekezetek és politikai irányzatokból táplálkozó társadalmi ellentétek is. A gazdasági széttagozódás a különböző foglalkozási ágazatoknak természetes következménye. És mint ilyen: meg sem szüntethető de megszüntetése nem is szükséges. Ellenben a gazdasági ágazatok közötti érdekellentétek a társadalmi életberendezkedés ferdeségeinek kinövései. Az ellentétek pedig leginkább a gazdasági ágazatok és foglalkozások közötti szerves kapcsolat és összhang hiányának következményei. A nemzeti egységnek fenséges célja felé haladhatásunknak érdekében a gazdasági ágazatoknak szerves kapcsolatát, a hiányzó összhangot kell valahogy annyival inkább megteremtenünk, mert maga a gazdasági élet nagyon is szerteágazó. A szerteágazó részletek viszont olyan erőteljes és kölcsönös hatással állanak egymással kapcsolat141