Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 17-18. szám - Pénzügyi rendszerünk és hitelszervezetének reformja 6.[r.] Nemzeti pénzügyi önállóság

kesedés, vagy épen az időnek múlásával csillapodó, sőt végkép elmúló szenvedélyes gyűlölködés helyett, a beléjük oltott keresztény és nemzeti szellemben teljesítik és állandóan gyakorolják mint eszközök a keresztény és nemzeti politikát. Aligha végzek felesleges munkát, hogyha előbb a nemzeti', öncélúságnak, mint egésznek a fogalmát és ennek a fogalomnak a társadalmat különböző irányokban átölelő, különösen a pénzügyi részleteit boncolgatom. Szükségesnek tartom azt is, hogy a keresztény és nemzeti politikának eszméje, céljai és eszközei felett elmélkedjem és végső eredményként kimutassam, hogv egyrészt a magyar nemzeti öncélúság, másrészt a keresztény és nemzeti szellemű rendszer és politikának fogalmai annyira egyet jelentenek és céloznak, egymással bensőleg annyira kapcsolatosak, eszközeik annyira azonosak, hogy aki az egyiket hirdeti, az szükségképen szószólója a másiknak is. Mit jelnt a nemzeti öncélúság? A nemzeti öncélúság a magyar nemzetnek az a Szent önzése, 'hogy önmagának éljen, dolgozzon. Hogy újabb ezredéven át a világ népeinek nagy társaságában elsősorban a maga javára, a saját lelki és anyagi boldogulására fejtse ki és alkalmazza gyakorlatilag, Istentől kapott összes szellemi képességeit és fizikai erejét. A nemzeti öncélúság Szent Ragaszkodás ahhoz a földterülethez, amelyre a Magvarok Istene akként cövekéit le bennünket, hogy azon kívül ..nincsen számunkra hely". Amely földterület mint vérrel szerzett és megtartott ősi szent örökség kizárólag a mienk, magyaroké, belőle idegen álampolgár egy talpalatnyit is tulajdonul soha meg nem szerezhet. A nemze'i öncélúság Szent Akarat, hogy ezen a földön egyes egyedül a magyarságnak ezer év viharai között megacélosodott clniakarása diadalmaskodjék, minden idegen szellem és idegen befolyás ellen. Az a, minden más emberfajnál diadalmaskodó és csak a magyar fajban eltompult Szent Fajszeretet, mely elsőbbséget követel a magyar faj számára a királyi tróntól, a királyné székétől (melynek magaslatáról ezer éven át száműzve volt a magyar nő) lefelé, a nemzeti ihatalomnak legalsóbbrendü birtokosáig. Szent Függetlenség más nemzeteknek politikai és gazdasági hatalmától. Mindezeket jelenti a nemzeti öncélúság. Ezekből és részletekben még sok egyébből tevődik össze a nemzeti öncélúság eszméjének tartalma. Ez a tartalom tehát legfőképen faj- és állampolitikai, közművelődési és gazdasági irányokba tagozódik. A nemzeti öncélúságnak politikai és közművelődési részletei más lapra tartoznak. A gazdasági rész egymagában is igen bőséges anyagot szolgáltat a közelebbi megtárgyalásra. Amint a politikai rész alatt csakis politikai öncélúságot, azonképen a gazdasági rész alatt csakis gazdasági öncélúságot érthetünk és kell értenünk. Valaki aztán hitet tett a nemzeti! öncélúságnak magasztos eszméjére, mint egészre, annak akarnia kell a részleteket, tehát a gazdasági öncélúságot is. A magyar gazdasági öncélúság viszont nagyjában nemzeti önellátást jelent, nemcsak a termelés, hanem a hitelügynek terén is. A nemzeti önellátásnak eszméje a gyakorlati életben ennek a kettős célnak megvalósítását követeli. Egyik cél: összes gazdasági vonatkozású szükségleteinknek a belföldről fedezése, és egyben lemondás azoknak a belföldön elő nem állítható cikkeknek fogyasztásáról, amelyek nélkül el lehetünk. A gazdasági öncélúságnak és ennek keretében a nemzeti önellátásnak célkitűzésével éles ellentétben áll az, hogyha olyan gazdasági vonatkozású szükségleteket is külföldről fedezzünk, amelyek belföldről is fedezhetők, ellentétben áll az is, hogyha ugyan belföldön elő nem állítható, azonban nélkülözhető árucikkeket hozunk be külföldről. Ellenben a gazdasági öncélúságnak fogalmával és a nemzeti önellátásnak célkitűzésével nem áll ellentétben az a tény, hogyha a belföldön elő nem állítható, nélkülözhetetlen árucikkeket külföldről szerezzük be. És pedig annál kevésbé, mert minden nemzetnek gazdasági életében ezen a ponton kell elkezdődnie a barátságos érintkezésnek, a nemzetközi árucsere kifejlödhetésének és zavartalan fenntartásának érdekében. A nemzeti öncélúság és a nemzeti önellátás célkitűzéseivel ki nem egyenlíthető ellentétben áll a hitelszükségleteknek a külföldről fedezése. És pedig annyival inkább, mert ez a tény a nemzetnek politikai öncélúságát is súlyosan sérti. A hitelszükségleteknek külföldről fedezése a nemzet öncélúságának nyílt tagadása. Bizonyos aztán, hogy aki hitet tett a nemzeti öncélúságra, az a nemzeti önellátásnak hitelügyi célkitüzéseitt sem utasíthatja el magától. A gazdasági öncélúság és ezzel a nemzeti önellátásnak gyakorlati megvalósítása előre megálapított tervszerűséget: a tervgazdálkodásnak következetes végrehajtását követeli a nemzeti háztartásnak széles mezején. Ezen a helyen a nemzeti háztartás tervgazdálkodásának csak azzal a részletével foglalkoznak, amely részlet a tervgazdálkodásnak minden többi részében azonos módon, erővel és eredménnyel érezteti hatását. Ez a részlet: a pénzügy. Ha a pénzügyet az állami és más közületi háztartásoktól elvonatkoztatjuk: akkor a pénzügy egyszerűen mint bankügy áll előttünk. A bankhatalom mindenütt jelenlevő, de mindenütt láthatatlan, — mert személytelen, — világhatalom. Ez, a fizikai létezést nélkülöző világhatalom fejlesztette ki az individuális kapitalista világgazdasági rendszert a népeknek kizsákmányolásával. Ez a láthatatlan nemzetközi hatalom az utilitarizmus kizárólagos öncélúságának útjain annyira túltengett, hogy a népek megbékélésének, nemzetek lelki egyensúlya helyreállításának ez a nemzetközi bankkapitalizmus a legnagyobb akadálya. A khaoszból kiszabadulásunk a pénzügynek megreformálásával kezdődik. Az individuális kapitalista gazdasági rendszer akkor teszi meg az első lépést az utilitarizmus sivárságáról az altruizmusnak virányaira, amikor a pénzügyet az altruizmus szellemében megreformáljuk. Amikor a hitelügynek közérdekűségét elismertük és ennek következményeként a pénzügyi rendszert és szervezetet közérdekben alakítjuk át. Mert a pénzügy minden politikai, gazdasági, kulturális és szociális érdeket egységesen átfogó és a nemzetnek minden életnyilvánulásaiba behatoló erejével épúgy magával viszi az altriuzmüs eszméjét és megvalósítja közérdekű céljait, a nyers és ipari termelő, a kereskedelmi és közlekedési válalatokban, amint azt az utilitarista rendszerben részvénytársaságok, kartelek és trösztökig túltengő bankhatalomról látjuk és tudjuk. Valaki' pedig felesküdött a nemzeti öncélúságnak eszméjére, annak követelnie kell a pénzügyi rendszernek és a pénzügyi szervezetnek az altruizmus szellemében megreformálását, követelnie kell a nemzeti pénzügyi önállóságot, mint a gazdasági öncélúságnak, mint a nemzeti önellátás megvalósításának nélkülözhetetlen eszközeit. 139