Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 17-18. szám

KRÓNIKA Mostanában ismét sokat olvashatunk arról, hogy meg akarják védeni az alkotmányt. Az alkotmányvédelem régi jelszó, szintén a politika fegyvertárában és Németországból származik a mult század hatvanas éveiből, amikor a porosz kormány semmibe sem vette a parlament budgetjogát. Nagy írás-harc indult meg akkoriban és így született meg a „Macht geht vor Recht" híres jelszava. Nálunk Tisza István idejében, amikor az áldatlan obstrukciót törte le, szedték elő a fegyvertárból az alkotmányvédelem jelszavát. Nem érdektelen ha idézzük, hogy az akkori főrendiházban miként 'kelt a kúria másodelnöke, Vavrik Béla, a kiváló büntető és magánjogász, Tisza védelmére. ,,A törvény — mondotta —hatalom nélkül annyit ér, mint a lyukas mogyoró. A történelem azt tanítja, hogy azt az űrt, melyet a jogrend hiánya okoz, a hatalom szokta betölteni és akkor a hatalom megalkotja azt a jogrendet, melyet a körülmények kívánnak". íme a nyitja annak a receptnek, amikor az ellenzék vezére is nyíltan hangoztatja, hogy a hatalomra tör, mert máskép nem tudja elképzelni céljai megvalósítását. Jólehet egy másik híres jogászunk Günther Antal azt hangoztatta, hogy „a lerombolt élö jog helyébe az önkény jogot nem termel-, het soha", a történelmi példák mégis mást mutatnak széles e világon. Bebizonyosodott már régen, hogy a hatalom több, mint jog és az alkotmány túlzott védőinek tudniok kell azt is, hogy a modern államok alkotmányainak alapkövei jórészt sikerült államcsínyek és forradalmai: voltak. Lehet, hogy Tisza István annakidején tényleg ügyes parlamenti manőverrel törte le az obstrukciót, de mégsem érte semmi sérelem azt a sokat hangoztatott alkotmányt, az igazi alkotmányt. Mert az igazi alkotmány egy országban a tényleges hatalom erején alapszik, a jogrend intaktságán, amire példának csak azt hozhatjuk fel, hogy amikor a Tisza-féle harcok idején a legharsányabban hangzottak el az ellenzék részéről az alkotmánysértés vádjai, a tőzsde, a gazdasági élet igazi szeizmográfja nyugodt volt, nem tapasztaltak semmiféle kilengést, mert a jogbiztonság érzése nem szűnt meg, márpedig ez a jövő előrelátását, a biztonság érzését jelenti, ami nélkül gazdasági élet nem tud működni. Egy jój fungáló gazdasági élet pedig többet ér száz és száz „alkotmányvédelemnél"-nél . .. * A zártszám rendszere tért hódít mindenütt a gazdasági és szociális helyzet megjavítására irányuló tervezetekben. Az ok és okozat közötti összefüggést kutatva csak egy eredményre juthatunk ebből kifolyólag, mégpedig arra, hogy sokan vagyunk és nincs mindannyiunknak hely ezen a hazán, ezen a darabka földön. Nem mintha a búzát aranyra érlelő nap nem sütne, vagy nem teremne meg a kenyérre való — hiszen ha olyan sokat is süt a nap, hogy aszályt okoz, még akkor is marad elég kenyérre való — nem azért, hanem mert hiányzik sokunkból az összetartozás, a szolidáris nemzeti érzés. S így aztán beleesnek abba, hogy amikor tervezetet készítenek egy réteg, egy osztály megmentésére, akkor a biztos eredmény kedvéért hiba csúszik a számításba. Megfeledkeznek azokról, akik nem férnek bele a kirajzolt keretbe. Szó sincs róla, ebben is van logika, de ezt Prokrustes óta nem realizálta még senki a valóságban. Kétszáz évvel ezelőtt Angliában, egyik nagy jjrójuk, Jonathan Swift pamfletjeiben gyilkos iróniával ajánlott több megoldási módot arra, hogy miként lehetne a gazdasági és szociális válságon segíteni. Okulásul megemlítjük, hogy mit ajánlott Swift honfitársainak arra az esetre pl. hogy a szegények gyermekei ne legyenek a köz és szüleik terhére. Azt ajánlotta, hogy meg kell enni őket, hiszen gyönge, rózsás húsuk vetekszik a fiatal malac húsával. Önkéntelenül is ez a recept jut eszünkbe, amikor látjuk a megmentő tervezeteket napvilágra jönni, amikor egy-egy hivatást, vagy foglalkozást akarnak egyesek megmenteni és megfeledkeznek azokról, akik kimaradnak a felállított keretből. Még azt sem ajánlják, hogy együk meg őket. . . Gazdasági életben is tért hódít ez a kizárási metódus. Hát nincs más orvosság? Ugy látszik, hogy nincs, vagy nem találnak. Förtelmesen hiányzik az az évi másfélmilliónyi kivándorlási kvóta, amelynek a háború előtti Nagymagyarországban tanúi lehettünk. Pedig ekkor is merültek fel tervek, akárcsak most. így például 1910. október 9-én „Az Újság" című napilap hasábjain Rohonczy Gedeon nagybirtokos felhívja agrártársait, hogy alakítsák meg a búzakartelt. Ennek az lett volna a célja, hogy önkéntes és kormányintézkedéssel redukálják az országban egymillió holddal a búzatermő teriileteket, valamint arányosan kevesebb rozsot és tengerit is, hogy feljavítsák az árakat. A nagybirtokosságban megvolt a hajlam a kartelalakufásra, de a termelés 3/5-e az 50 holdnál kisebb gazdatársadalom kezében volt már akkor- is, márpedig ezek nem voltak hajlandók kartelbe lépni és a kormánynak sem lett volna hatalma, hogy őket a termelés csökkentésére bírja. Nincs tehát semmi új a nap alatt, ime 25 évvel ezelőtt is már felmerült az irányított termelés eszméje, csak akkor más neve volt. így vagyunk ma a Mecsér-féle tervezettel is: a kistermelők ellentállásán bukna meg, mert mégis csak elképzelhetetlen, hogy minden kisgazda mellé egy osendőrt állítsanak, ha nem szállítja le a termését a hat hónappal előbb megállapított áron, ha közben az aszály, vagy egyéb okok miatt áremelkedés állana elő. S nem is lehet tőlük kívánni. Igaz, hogy most már évek óta viselik a termelés értékesítésével járó rizikót, hogy nem térül meg nekik az önköltségi ár sem, de szabad kezük van az eladásnál és ugylátszik a szabadság érzése mégis csak megér valamit még a mai világban is ... 129