Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 1-2. szám

vei mentek haza Benes és társai. S a közeljövő majd meg is mutatja az ő eredménytelenségüket a saját belpolitikájukban. 3. OROSZ GYILKOSSÁGOK. Szovjet-Oroszországból érkező megdöbbentő hírek azt mutatják, hogy erjedésben van valami. Mintha közeledne a rémuralom vége. Az orosz óriás lassan mozog, sokáig tart, míg lomha nagy testéről letudja rázni a gyilkos teoretikusok uralmát, de a változás előjelei mutatkoznak már. Ugylátszik, mégsem válik be a papíron megírt menyország. Kiroff meggyilkolása személy szerint nem hasonlítható össze például egy orosz cár meggyilkolásával, de ebből az 'alkalomból mégis eszünkbe jut annak az orosz tábornoknak a mondása, aki 1801-ben Pál orosz cár' meggyilkolása után így nyilatkozott: „Le despotisime, tempéré par l'assassinat, c'est notre Magna charta." Vagyis a gyilkossággal mérsékelt kényuralom az ő arany bullájuk, alkotmányuk alapja. Ugylátszik, az elmúlt százharminc év nem sokat változtatott az orosz alkotmány alapjain. A különbség moat csak az, legalább is az utolsó 17 évben, hogy a deszpotizmus vette át a gyilkolás szerepét és így kisajátította magárnak az ellenzék eszközeit, nem jól funkcióinál ezért a Magna charta. Ha most élne ez a tábornok, vájjon mit mondana? Körülbelül így szövegezné meg mostani véleményét az orosz alkotmányosságról: „. . . a cári uralom azért jelenített szabadságot az oirosz népnek, mert nem őrizték "őket olyan szigorúan, mint a vörös cárt és így mégis csak sikerült néha az ellenzéknek ia szóhoz jutni. Ma a gépfegyverrel való emberkaszálás jelenti az orosz Magna charta-t.'1 De meddig? A világ nagyon el lehet foglalva, pedig voltak idők, amikor az egész világ összefogott, hogy megszüntessék a rabszolgakeresikedést és ez úgy, ahogy sikerrel is járt. Ma már nem indítja meg a világ közvéleményét és nem fognak össze azok ellen a féktelen embergyilkosságok ellen, ami ma Szovjet-Oroszországban történik? Még nem. Ma még diplomáciai szerződéseket köt velük a művelt nyugat - . . 4. VÁLASZTÓJOG. Elindult útjára ismét egy sok évtizedes jelszó, a harci dobok megszólaltak pro és kontra. Nem avatkozunk bele, nincs álláspontunk, csak bizonyos korrektivumokat akarunk végezni az általánosan hangoztatott jelszavak tekintetében. Ugyanis naiv dolog arról beszélni a választójoggal kapcsolatban, hogy ez befolyással lenne egy ország gazdasági jólétére. Ettől messze áll. Hiszen már Kant megmondotta, hogy az állampolgárok jóléte és boldogulása esetleg egy zsarnok kormány alatt is sokkal kényelmesebben és kívánatosabban elérhető. Erre van elég példa. Tehát kapcsolják ki a jelszavakból a gazdasági részt. Nem szólva arról, hogy mi messze állunk egy zsarnoki kormányzattól, a cél kizárólag az lehet, miként valósító meg úgy a választójog, nehogy megint kalandokba vigyék az országot. A minden akadály és szabályozás nélküli kiterjesztés a szavazói jognál könnyen termelné ki újra azt a helyzetet, amin már keresztülmentünk a forradalomban. Szerintünk a lényeg csak is az lelhet, hogy az ország egyes rétegei érdekeikhez mérten arányosan küldhessenek követet az országházába, de ez sem lehet ment bizonyos fékező konzervativizmustól. Szükség van a konzervatizmus fékező erejére, ez tagadhatatlan. Még egy fontos korrektivumot kell felhoznunk a folyton hallható jelszavakat illetőleg. Így például az ú. n. politikai váltógazdaság. Jól hangzik, azt jelenti, hogy a kormányzatok sűrűbben változzanak. Erre csak az a megjegyzésünk lehet, hogy olyan időkben, amikor egy kormányzatra roppant nehéz és számtalan megoldandó probléma hárul, akkor mégsem helyes a folytonos politikai béka-egér harc, ez talán mégis csak az eredmény rovására megy. Vagy ne felejtsük el, hogyha a parlamenti élet jóétvágya minden évben két kormányt fogyasztott el, felváltva mindig más és más politikai irányzatot, vájjon akkor nem-e jutna még nagyobb szerep a bürokráciának? Mert végre is vannak el nem mozdítható tisztviselők is, akik nem nagyon tudnának eredményesen dolgozni, ha az irányító fejük, a miniszterek, minden félévben változnának. Az igazi alkotmányos uralkodásnak nem feltétlenül ismertető "jele az ú. n. politikai váltógazdaság. A természetes emberi türelmetlenség nagyon sok pénzébe kerülne egy országnak, ha a kormányzat munkájának az értéke kizárólag a parlamenti technika ügyes kezelésétől függne. A munka értékét feltétlenül az eredmény jelezheti csak, márpedig az eredmény elérhetésének a kritériuma semmiesetre sem az a nagyon kívánt potitikai váltógazdaság. Sőt ellenkezőleg. » 5. AMERIKAI IMPORT. Az egyetlen látható importunk Amerika felől a revolveres bankrablás, a modern banditizmus szolgai másolata. Az amerikai gangszter-filmek oktatásának az eredménye, a mérgező betű hatása. A kalandor és egyéb filmek hamis, különösen a katílináris egzisztenciákra oly termékenyen ható revolveres bandita-romantika. Sajnos, nem hősök ezek az útonállók, akik előbb végighabzsolják lelkükkel az olcsó mozik vérengző amerikai filmjeit és az így impregnált erkölcsi felfogásukkal, mindent felrúgó állati virtussal rászabadulnak erre a városra. Az így eltévedt lelkek az ismétlőpisztolyra tapadnak rá, nincs tisztelet, nincs becsület, nincs hazaszeretet Rózsa Sándorok e modern utódaiban, csak állati indulatok. Veszett kutya-módra marnak bele a társadalom erkölcsi rendjébe. S a veszettséget az amerikai gangszter-filmek terjesztik, sajnos akadálytalanul. Meg a bandita ponyvairodalom, ami ma olyan nagyon virágzik. Hol van itt megállás? Sürgősen be kell tiltani az amerikai filmimportot, s le kell bunkózni a veszeti kutyákat. Ebben az országban egyetlen embernek sem lehet bálványa Al Capone és pénzszerzési módja az autós, revolveres rablás. A filmcenzura nem engedhet keresztül ezentúl egy olyan filmet sem, amelyben revolverhasználat fordul elő, mert nagyon jó oktatófilmeknek bizonyultak az amerikai import-filmek. Semmi sincs a világon, amit minden korlátozás nélkül jónak lehetne tartani, csak: a jóakarat. Kant: „Kritik der reinen Vernunft". 2