Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 13-14. szám - Pénzügyi rendszerünk és szervezetének reformja (5. [r.])

— a területi veszteséghez miért arányokba n— teljesen rendibe szedte magát. Az 1931. évben megjelent Statisztikai Évkönyvnek bizonysága szerint ugyanis Csonka-Magyarország 1930. évi „működő'* hit el! intézetének száma: 1670. Ennék az 1670 hitelintézetnek 1930. évi ú. n. saját tőkéje 707,178.000 P, idegen tőkéje pedig, csaik könyvhétéiben 1.067,714.000 P együtt 1.774,892.000 P. Aktíváinak összege 4.166,175.000 P. A felosztott tiszta nyereség 62,934.000 penigő. A tiszta nyereségnek azázafléksizerű aránya igen csekély eltérést mutat. Mert ú. n. saját tőkéjének 1913 évben 9 és fél, 1930-ban pedig majdnem 9%-át kereste meg a magyar 'nemzeti a háztartáson. A közgazdasági, különösen a hitelviszonyok 1913báin is rendkívül súlyosak voltak. A pénzintézetek csak igen ritka és kivételes eseteikben hitelezitek. A drágaság szinte szemlátomást növekedett. Ennek ellenére a bankkapitalizmus a törvényes kamatlábnak majdnem kétszeresét vallotta be tisztán vereség gyanánt. Azonban mily óriási a hanyatlás az 1913. évi állapotokhoz képest 1930^ban a fogyasztási képesség, a -munka, a mezőgazdasági termények árai egyrészt, — másrészt mily óriási az emelkedés a köztérnek, a kamatok és a termelési költségek tekintetében! Minden gazdasági ágazat vérszegén ven tengődött, mezőgazda, in áros, kereskedő már ,,saiát tőkéiét" pusztította. A bankkapi tál izmus ellenben 9% (a MNB pedig 23%) tiszta nyereséggel zárta 1930. évi számadását! Hogyha aztán a bankkapi talizmusmak akár az 1913, akár az 1930. évi saját és idegen tőke ereiére, —ennek a tőkeerőnek azonos oélira egységes 'üzleti szellemmel irányítására, — és aktív üzleteinek összegére gondolunk: a szédítő következtetések egész láncolatának indokait is megállaoíthati uk. Indokolt az a megállamítás, ho,gv a bankkaoitalizmus befolvásolia a törvényhozó hatalomnak alakítását és ezzel gyakorlását is. — a saját kizsákmányoló érdekeit védelmező, sőt fejlesztésére alkalmas törvények alkotása céliából. Hitelműveleteinek szövevényei közben bcfn'lvásoilia a kormámvzatot és a közigazgatásnak politikai közületeit. Ennek a befolyásnak aztán magától érthető és szinte logikai következménye a nemzet termelő tökéje ős muirukája, a jövedelmeknek eloszlása felett gvaikorolt uralma. Mindez a kizárólag nyerészkedésre, kizsákmányolásra alakult pénzügyi rendszerinek és szerkezetének a következménye. Hogyha az 1913. évi — bevallott, tehát az összes személyi és dologi kiadásoknak és üzemköltségeknek is kiegyenlítése után megmaradt — 221 millió a. K. tiszta nvereség nem a bankkaoitalizmusnak kizárólag az utii'itarizmnst, hanem a KT-aknak kizárólag az altruizmust szolgáló nénztáraiban folyt volna be, —, akkor 1913-ban a történeti Magyarországom egyetlen fii— férnvi községi adó sem terhelte volna a közönséget. És lett volna fedezet arra is. hogy a télen sárban fetrenieő, mváron a DOirban fuldokló, tüdővész és ragályos betegségek által fertőzött falu felemeltessék a balkanizm urnák sz ín von alá ró 1. Ellensúlvozó versenytárs nélkül, egyeduralmi (mononnl) hatalommal nehezedik a bankkapitalizmus az egész nemzeti életre. Ezt az egyeduralmi helyzetet azonban csak a maga javára aknázza ki, anélkül azonban, hogy a nemzet által jóhiszeműen reá bízott nagyértékü nemzeti vágyómnak megóváásért minden vésszel és viharral dacoló bizomságot nyújthatna. Ezt a tényt aztán, mint a közérdekű reformnak egyik erős és cáfolhatlak Indokát, állandóan szem előtt kell tartanunk. A Pénzintézeti Központ megalakulása óta is akár részvéinylebélyeigzés, akár felszámolás, akár csőd áltail bekövetkezett banikbulkások mennyi, de mennyi köz, — és egész életnek fáradtságával megtakaríott magánvagyont pusztítottak ell! A hivatkozott Statisztikai Évkönyv szerint 1930bam felszámolási viszonyba került részvénytársasági szerkezetű pénzintézet 12, — csőd, illetve kényszeregyességii eljárás alá került 3, — végleg megszűnt 37. Az OKH kötelékébe tartozó szövetkezetek száma ugvanilv helyzetben: 23, — 10, illetőleg 20. Köteléken kívül álló hitel szövetkéz eteké pedig: 4.—2., illetve 12. Azt, hogy a 37 bank r. sz. társ-nak és összesen 71 hitelszövetkezetnek megszűnése miatt a magánvagyonom felül memmvi közpénz veszett el? nem tudhatni. De hogy a szövetkezetekben sok elveszett, — annak legalább is a valószínűsége megállapítható a következő idézetből. Dr. Szigeti Gyula a Magyar Statisztikai Szemle 1932. évi 5-ik számában a „a hitelszövetkezetek tőkeállományának a háború előtti állapotokhoz képest némT szaporodását" állapította meg. De megjegyzi, hogy: ,,A hitelszövetkezetek azonban tőkeerő szempontjából nem domináló tények a pénzintézetek összeségében, emellett jelenlegi töke erejükben tekintélyes hányaddal vannak képviselve az utolsó 6—8 év folyamán oda befektetett közpénzek és a köz szavatossága mellet kezelésűikbe került pénzek; e szövetkezetek által az 1930 év végére nézve kimutatott 2.124 millió P összes tökeátladékbó! 1.872 millió P az ú. n. altruista, tehát erősen az állam, vagy más közületek közvetlen anyagi hozzájárulására, vagy garanciájára támaszkodó intézeteknek a tökeálladéka." Túlzás nélkül állítható, hogy az egész bankkapitalizimius, gyökértelen és ingatag szerkezetük miatt, a maimimiutSi bankoktól kezdve le eigészen a törpékig, egyeduralmi helyzetükben sem őrzik meg a kezelésükre bízott köz- és magánvagyont. A részvénvtársasági és. szövetkezeti bankkapitalizmus révén a társadalmat a hivatkozott közhitelességü forrás szerint ért vagyoni veszteségekkel szembem meg kel! vizsgálnunk a KT-nak a hitelezőivel szemben fennálló felelősségének kérdését. A Statisztikai Évkönyv, sem más forrásmunka nem mutatja ki azt, hogy az említett események kövekeztében mennyi részvénytőke memmyi szövetkezeti üzletrész, mennyi könyv, folyószámla és törzsbetét vált semmivé 9 Azt sem, hogy mennyi köz- és magánvagyon puszu'lit el? Azt sem, hogy a szövetkezetnek tagjai üzletrészeik elvesztésén felül az alapszabálvszerű felelősségnek akár teljes, akár részleges kimerítése folytán mennyit voltak kémytelemek fizetni a szövetkezeti hitelezőknek kielégítésére? Bármennyire veszett is el, az mind tisztességes polgári munkával megszerzett vagyon volt. A vagyon elvesztésénök közvetlenen Okot: pl. könnyelmű üzletvitel, laza ellenőrzés, általános gazdasági bajok, — vagy bármi más, — ne firtassuk. Az ok109