Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 13-14. szám - Parlamentarizmus és választójog

tán felüli' helyezi az a tény, hogy a tíz holdas gazda soha semmiféle idegen segítséggel nem erősíthető meg úgy, hogy a saját földjén olyan eredményt produkáljon, amely az ipar és 'kereskedelemi megkívánt foglalkoztatását biztosítsa és a nemzeti kultúra fenntartásának és terjesztésének költségeit viselni tudja. Ha Magyarország összes tízholldas gazdájának egyszerre kifizetné, az áliliam az adósságát, akikor sem csökkenne a gazdasági válság, mert ezzel csak az egyébb kategórián belüli gazdák terhei szaporodnának és így meg kevésbbé volna a mód az ö foglalkoztatásukra, a>mi mint mondám ma még a közép- és nagybirtok feladata. íme egy másik kirívó példa. Ha elemi csapás sújtja a fölldmíveilést, a törpebirtokos azonnal segítséghez jut, a kisbirtokos már szűkebb mértékben, míg a közép- és a nagybirtok, mintha biín volna, hogy Magyarországon valakinek tíz holdnál több földje van, soha nem számíthat állami segítségre. Itt a telepítés kérdése is. Senki se beszél arról, hogy ezzel kapcsolatban az elpusztult középosztályt megerősítse és megritkult sorait egy új középbirtokos osztály megteremtésével kipótolja. Pedig az úgynevezett nagy, vagy mamutbirtokok feldarabolásának csak az az erkölcsileg és gazdaságilag megtámadhatatlan fö célja, hogy a magyar föld végre a kellő tökével, tudással, megfelelő nemzeti hagyományokkal rendelkező középosztály birtokába kerüljön és mint melilékcél fogadható el a törpe- és kisbirtok belőlük való szaporítása, de ez is kizárólag csak addig a mértékig, ameddig a munkabéruzsora ellen, a földmunkás osztály vefe védelmet nemi nyer, illtetve a földmunkásokból, ha nem rendelkeznek megfelelő töke erővel, csak addig a mértékig szabad földtulajdonost csinálni, amíg az új földtulajdon nem szaporítja a munkás régi gondját a müvelésnél fogva alkalmas arra, hogy tartalékot alkosson a munkaképességében időközben beállható zavarok kiküszöbölésére. A telepítés kapcsán tehát sok ezer új középbirtokok felállításával vissza kel! vezetni a magyar középosztályt a hivatalokból a földhöz, hogy ezek, mint a nemzeti termelés munkájának csoportvezetői, tudásukkal és vagyoni erejükkel példaadóan doígoznassanak abban az irányban, amely irány betartása nélkül az agrár Magyarország fönimmaradása lehetetlen. Mert amiként egy hadsereg nem állhat csak közkatonákból és altisztekből, épp úgy a magyar földműves társadalom sem bomolhat kis- és törpebirtokosokra, szükség van itt is tisztekre, tábornokokra, különben öncélúvá válik a termelés és az egyén legkisebb anyagi zavara válságba dönti majd az összeséget. Ne kívánja tőlem, senki, hogy én a középbirtok nagyságát négyszögölekben meghatározzam. A középbirtok jellegét nem a terület, hanem annak termelőképessége határozza meg. Középbirtok alatt tehát olyan területet kell érteni, amelynek termelőképessége elegendő egy vele foglalkozó müvek, magyar család oGyan módon való eltartására, hogy az belőle az európai igényeknek megfelelő életmódon élve, a magyar faj el és fenntartásának szolgálatában a gazdaság és a kultúra összes eszközeit mindenkor megerőltetés nélkül sorompóba tudja állítani. Meg kell érteni mindenkinek, hogy a magyar nemzeti állam gerincét azok a középvagyonok tulajdonosai alkotják, akik a földmívelésből, mint főfoglalkozásból élnek és hogy mindenki más, akinek nincs anyagi kapcsolata a hazai földdel, a nemzeti termelés szempontjából, még ha kimondhatatlan vagyonnal rendelkeznék is, nem bír jelentőséggel. A magyar föld birtokát a földdel kapcsolatban lévő, megfelelő műveltséggel bíró, nemzeti érzelmi próbáját kiállóit egyének kezében kell juttatni, rangra, születésre való tekintet nélkül, gondosan kerülve a címzetes földbirtokosok szaporítását. A gazdaadósságok rendezésénél és a tervbevett telepítés keresztülvitelénél nemzeti szempontból tehát csak akkor lehet jó munkát végezni, ha segítségükkel megvalósítják a pusztuló középbirtok megerősítését es szaporítását. Az értelmiségfelesleg elhelyezésének ez az egyediili biztos módja, a megnövekedett mezőgazdasági munkanélküliségnek ez az egyetlen ellenszere, a nemzetközi áramlatoktól ostromolt hazafias szellem megvédésének ez a tegkiprobáltabb eszköze és ez a magyar kultúra ápolásának ki nem apadó és egyénen forrása. Parlamentárizmus és választójog Irta: Wagner Lilla dr. (III) Mindezekre nézve a következő támpontokat lehetne egy majdan bekövetkezendő s a parlamentáris rendszer fogyatékosságait kiküszöbölni szándékozó reformnak nyúj tani: a) Az egyidejű választás rendszerét a különböző idejű választás rendszerével kell felcserélni. Ha a választásokat öt évenként tartják, ez nem jellent nagyobb felfordulást, mintha tíz évenként tartanák, de irtózatos felforgatást idézne elő, ha a választásokat minden évben kiírnák; a parlament nem fejezné ki hívebben az ország hangulatát, ellenben előfordulna, hogy a néphangulat szeszélyes változékonysága egyes értékes képviselőket is a kegyvesztés veszélyének tenné ki egyik évről a másikra. Ilyenimódon a pártok még erősebb kasztokká tömörülnénk, mint ma, s igazán államot alkotnának az államban. Ha ellenben a választások nem folynának le véglegesen;, mondjuk egy hónapon belül, hanem folytatólagosan elhúzódnának, anélkül, hogy a parlamenti ülésszakok tartama ettől függne, — akikor a választások normálsabb mederben fognak lefolyni. Mihelyt egy nagy választási kampány helyett több apró van, amely kizárólag csak ekkor és ekkor lesz, hanem van ma is, lesz holnap is, volt tegnap is, akkor olyan nimbusztól fosztjuk meg a választásokat, mély melegágya volt eddig minden bűnnek. Itatások s inegveszitegetésék, megtévesztések s erőszakosságok talán így is lesznek: azonban semmi esetre sem oly nagyban., semmi esetre sem oly horderővel, mint amikor egy alkalommal, koncentrált módon lehet minden eszközt felsorakoztatni. Nemcsak a törvénytelen eszközök nagybani használatának lehetetlenné tevését, nemcsak a fokozott kontroll és közbelépés beiktatását könnyítené meg ez a rendszer, de még két jelentős eredmény fakadna a 104