Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 13-14. szám - Korunk gazdaságpolitikai iránya és a középbirtok

Korunk gazdaságpolitikai iránya és a középbírtok Irta: Figlár Géza, bankigazgató, Heves A centrális politikai hatalom kiépítése eredményeként az egész világon a kormányok rendesen azoknak a termelési ágaiknak a szekerét tolják, amelyek részükre fennmaradásuk szempontjából a legtöbb előnyt jelentik. Innét ered aztán az a természetellenes állapot, hogy az ilyen dédelgetett termelési ág érvényesülése, sokszor ellentétben ál az ország nagy többségének érdekeivel. Addig, míg nálunk a megyei élet a maga teljességében virágzott, elképzelhetetlen lett volna, a magyar földmívelés szempontjából az az állapot, amire a GyOSz és a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnökeinek legutóbb lezajlott hírlapi csatája olyan szomorú fényt vetett és amit a maga kétségbeejtő sivárságában élénkbe tárt a költségvetés parlamenti vitája alkalmával, pártkülönbség nélkül, a felszólalók serege, akik csak az okok kárhoztiatásában térnek el egymástól abban a megállapításban, azonban, hogy a magyar föld ma már részben külső, de főleg belső gazdasági és pénzügypolitikái irányelvek következtében képtelenné vált a magyar fajt eltartani és hogy emiatt a magyar nemzet fennmaradása veszélyeztetve van, — egyek. Ellenben az is igaz, hogy ha máról holnapra viszszakapnák az összes önkormányzatok a 'kiegyezés óta elveszített jogaikat, nem volna súlyuk a jelen állapot elleni tiltakozásban, mert ahhoz egy vagyonilag érintetlen, a jövőtől nem félő és az áll amihat alom kegyeit nélkülözhető független középbirtokos osztályra volna szükség, ez pedig sajnos, elpusztult. A gentry, a magyarság mérhetetlen kárára nem reklamálja a megyeházát, akit közülök még sorsa ma is a röghöz köt, örül, ha a „védettség" oltalma alatt rneghúzódhatik és mert hallgat, könnyű közkívánatnak feltüntetni, a jól megszervezett sajtó segítségével az olyan dolgokat, amelyek a mai visszásállapot fenntartását, sőt kimélyítését célozzák. Milyen felbecsülhetetlen értéket jelentene például, ha halk hangon is, de ha megszólalna a megye, a középbirtokosság és tiltakoznék az ellen a napról-napra tapasztalt eljárás ellen, mely a középbirtokos osztályt nemcsak elhanyagolja, nemcsak, hogy veszni hagyja, hanem ezen cselekedetét a közérdekben valónak hirdeti és gyakorlati megvalósítására a közpénzből súlyos áldozatokat is hoz. Mert az intéző köröknek sohasem jut másképpen tudomására, lévén temetői csend, hogy a magyarság szempontjából sem gazdaságilag, sem politikailag nem indokolt a középbirtokos osztályt az ebek harmincadjára vetni, pláne most, amikor még nem rendelkezik a nemzet egy olyan népréteggel, mely alkalmas volna a középbirtok által ezredéveken keresztül teljesített nemzetfenntartó feladat átvételére. Az igaz, hogy egy erős központi hatalom az elproletáriasított nemzetben mindig engedelmes eszközt talál a maga céljaira, — hisz a polgári függetlenséghez szükséges vagyon mennyiségbeli hiánya megszüntet minden ellenállást, — de az ilyen állapot azonnal katasztrófát jelent, mihelyt elkövetkezik a megpróbáltatás Ideje, mert aminek nincsen ellenállása, arra nem lehiet támaszkodni. Annak a parlamentnek tehát, ameiy a reformpárt áment nevet ki akarja érdemelni, irányt változtatva, a nemzeti vagyon olyan újból való csoportosítására kell törekednie, amely amellett, hogy felmenti az államot a munkás néprétegek eltartásának gondjától, megjavított életviszonyai és megerősített tőkeereje következében alkalmas legyen a népek versenyében a magyarság függetlenségének megóvására, kultúrszintje fenntartására és emelésére. Ma az a helyzet, hogy közgazdasági járatlanságunk miatt, a politikai liberalizmus örve alatt hozzánk belopakodott gazdasági szabadság, amelynek tökeszegény országunkban módja volt a legfőbb termelési tényezőt, a földet a pénztőkével szemben alárendelt helyzetbe szorítani, s ezzel a középbirtokosságban rejlő erőt felemészteni, ott tart, hogy a középbirtokosság újraéledésének lehetőségórt | megakadályozandó, az úgynevezett törpebirtokosok számát szaporítja, mégpedig olyan módszerrel, hogy célja elérését kormányfeladattá tudta tenni. Ne értsen félre senki, én nem kifogásolom azt, hogy a szükséget szenvedőkön segítsenek, szivemből örülök, ha a bérmunkásból munkaadó lesz, de egész faji érzésem tiltakozik az ellen a gazdasági irányzat ellen, amelynek nem, lehet más eredménye, mint ar, hogy a munkaadóból is bérmunkás lesz. S amellett, hogy egyáltalán, nem vonom kétségbe a kormány jószándékait a gazdaadósságok rendezése és a telepítések megindítása körül, még is rá kell, hogy mutassak arra, hogy a ma törpebirtokos osztály, a kis, közép- és nagybirtok rovására, gazdasági értéken felül részesül előnyökben, holott a törpe birtokosság igazi érdeke az volna, hogy a kis- és középbirtokososztályoknak hóna alá nyúljanak, mert tőlük szerzik meg Ők létfenntartásuknak azokat a hiányzó eszközeit, amiket kis vagyonkájuk már nem bír megadni. Itt van a gazdaadósságok rendezése, — hogy a szerencsétlenül sikerült földbirtokrefonmrál ne is beszéljek — , most is a tíz holdon aluliaknál indult meg először a segítés, pedig ez, — a közelmúltban lezajlott választás alatt nyert tapasztalataim alapján mondhatom — nem eredményezte a kormány részére a kívánt politikai sikert és nem enyhítette, mert arra képtelen, az ország gazdasági válságát. A tízholdas gazda nem más, mint egy olyan földmunkás, aki még mindig rá van szorulva a nagy- és középbirtok eltartására és a jelen rossz értékesítési viszonyai nála, — kis vagyonát tekintve — a magántulajdonon alapuló társadalomhoz való ragaszkodást olyan vérszegénnyé tette, hogy ennek védelmére s a nemzeti célokra szükségessé válható áldozatok elviselésére, még nem lehet minden egyest közülük alkalmasnak mondani. Tehát azzal, hogy őket politikai okok miatt eHőtérbe helyezték, csak a közeltartásánoz varó alaptalan követelésüket támasztották alá, olyan szavazó brigádokat alkottak belőlük, amelyeket minden választásnál majd újra külön is meg kell még fizetni anélkül, hogy ezen fizetésekért biztosítva volna elismerésük és támogatásuk. Hogy gazdaságilag is mennyire hibás a gazdaadósságok rendezésének mai sorrendje, azt minden vi103