Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 13-14. szám - Korunk gazdaságpolitikai iránya és a középbirtok

Korunk gazdaságpolitikai iránya és a középbírtok Irta: Figlár Géza, bankigazgató, Heves A centrális politikai hatalom kiépítése eredménye­ként az egész világon a kormányok rendesen azoknak a termelési ágaiknak a szekerét tolják, amelyek részükre fennmaradásuk szempontjából a legtöbb előnyt jelen­tik. Innét ered aztán az a természetellenes állapot, hogy az ilyen dédelgetett termelési ág érvényesülése, sokszor ellentétben ál az ország nagy többségének érdekeivel. Addig, míg nálunk a megyei élet a maga teljessé­gében virágzott, elképzelhetetlen lett volna, a magyar földmívelés szempontjából az az állapot, amire a GyOSz és a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnökeinek legutóbb lezajlott hírlapi csatája olyan szo­morú fényt vetett és amit a maga kétségbeejtő sivár­ságában élénkbe tárt a költségvetés parlamenti vitája alkalmával, pártkülönbség nélkül, a felszólalók serege, akik csak az okok kárhoztiatásában térnek el egymás­tól abban a megállapításban, azonban, hogy a ma­gyar föld ma már részben külső, de főleg belső gazda­sági és pénzügypolitikái irányelvek következtében kép­telenné vált a magyar fajt eltartani és hogy emiatt a magyar nemzet fennmaradása veszélyeztetve van, — egyek. Ellenben az is igaz, hogy ha máról holnapra visz­szakapnák az összes önkormányzatok a 'kiegyezés óta elveszített jogaikat, nem volna súlyuk a jelen állapot elleni tiltakozásban, mert ahhoz egy vagyonilag érin­tetlen, a jövőtől nem félő és az áll amihat alom kegyeit nélkülözhető független középbirtokos osztályra volna szükség, ez pedig sajnos, elpusztult. A gentry, a magyarság mérhetetlen kárára nem reklamálja a megyeházát, akit közülök még sorsa ma is a röghöz köt, örül, ha a „védettség" oltalma alatt rneghúzódhatik és mert hallgat, könnyű közkívánatnak feltüntetni, a jól megszervezett sajtó segítségével az olyan dolgokat, amelyek a mai visszásállapot fenntar­tását, sőt kimélyítését célozzák. Milyen felbecsülhetetlen értéket jelentene például, ha halk hangon is, de ha megszólalna a megye, a kö­zépbirtokosság és tiltakoznék az ellen a napról-napra tapasztalt eljárás ellen, mely a középbirtokos osztályt nemcsak elhanyagolja, nemcsak, hogy veszni hagyja, hanem ezen cselekedetét a közérdekben valónak hir­deti és gyakorlati megvalósítására a közpénzből súlyos áldozatokat is hoz. Mert az intéző köröknek sohasem jut másképpen tudomására, lévén temetői csend, hogy a magyarság szempontjából sem gazdaságilag, sem politikailag nem indokolt a középbirtokos osztályt az ebek harmincad­jára vetni, pláne most, amikor még nem rendelkezik a nemzet egy olyan népréteggel, mely alkalmas volna a középbirtok által ezredéveken keresztül teljesített nem­zetfenntartó feladat átvételére. Az igaz, hogy egy erős központi hatalom az el­proletáriasított nemzetben mindig engedelmes eszközt talál a maga céljaira, — hisz a polgári függetlenség­hez szükséges vagyon mennyiségbeli hiánya megszün­tet minden ellenállást, — de az ilyen állapot azonnal katasztrófát jelent, mihelyt elkövetkezik a megpróbál­tatás Ideje, mert aminek nincsen ellenállása, arra nem lehiet támaszkodni. Annak a parlamentnek tehát, ameiy a reformpárt áment nevet ki akarja érdemelni, irányt változtatva, a nemzeti vagyon olyan újból való csopor­tosítására kell törekednie, amely amellett, hogy fel­menti az államot a munkás néprétegek eltartásának gondjától, megjavított életviszonyai és megerősített tőkeereje következében alkalmas legyen a népek ver­senyében a magyarság függetlenségének megóvására, kultúrszintje fenntartására és emelésére. Ma az a helyzet, hogy közgazdasági járatlansá­gunk miatt, a politikai liberalizmus örve alatt hozzánk belopakodott gazdasági szabadság, amelynek tökesze­gény országunkban módja volt a legfőbb termelési té­nyezőt, a földet a pénztőkével szemben alárendelt hely­zetbe szorítani, s ezzel a középbirtokosságban rejlő erőt felemészteni, ott tart, hogy a középbirtokosság újraéledésének lehetőségórt | megakadályozandó, az úgynevezett törpebirtokosok számát szaporítja, még­pedig olyan módszerrel, hogy célja elérését kormány­feladattá tudta tenni. Ne értsen félre senki, én nem kifogásolom azt, hogy a szükséget szenvedőkön segítsenek, szivemből örülök, ha a bérmunkásból munkaadó lesz, de egész faji érzésem tiltakozik az ellen a gazdasági irányzat ellen, amelynek nem, lehet más eredménye, mint ar, hogy a munkaadóból is bérmunkás lesz. S amellett, hogy egyáltalán, nem vonom kétségbe a kormány jószándékait a gazdaadósságok rendezése és a telepítések megindítása körül, még is rá kell, hogy mutassak arra, hogy a ma törpebirtokos osztály, a kis, közép- és nagybirtok rovására, gazdasági értéken felül részesül előnyökben, holott a törpe birtokosság igazi érdeke az volna, hogy a kis- és középbirtokos­osztályoknak hóna alá nyúljanak, mert tőlük szerzik meg Ők létfenntartásuknak azokat a hiányzó eszközeit, amiket kis vagyonkájuk már nem bír megadni. Itt van a gazdaadósságok rendezése, — hogy a szerencsétlenül sikerült földbirtokrefonmrál ne is be­széljek — , most is a tíz holdon aluliaknál indult meg először a segítés, pedig ez, — a közelmúltban lezajlott választás alatt nyert tapasztalataim alapján mondha­tom — nem eredményezte a kormány részére a kívánt politikai sikert és nem enyhítette, mert arra képtelen, az ország gazdasági válságát. A tízholdas gazda nem más, mint egy olyan föld­munkás, aki még mindig rá van szorulva a nagy- és kö­zépbirtok eltartására és a jelen rossz értékesítési vi­szonyai nála, — kis vagyonát tekintve — a magántu­lajdonon alapuló társadalomhoz való ragaszkodást olyan vérszegénnyé tette, hogy ennek védelmére s a nemzeti célokra szükségessé válható áldozatok elvise­lésére, még nem lehet minden egyest közülük alkalmas­nak mondani. Tehát azzal, hogy őket politikai okok miatt eHőtérbe helyezték, csak a közeltartásánoz varó alaptalan követelésüket támasztották alá, olyan sza­vazó brigádokat alkottak belőlük, amelyeket minden választásnál majd újra külön is meg kell még fizetni anélkül, hogy ezen fizetésekért biztosítva volna elis­merésük és támogatásuk. Hogy gazdaságilag is mennyire hibás a gazda­adósságok rendezésének mai sorrendje, azt minden vi­103

Next

/
Oldalképek
Tartalom