Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 13-14. szám

is (tűrhetően oszlanak meg területenként, viszont belső Tudjuk, hogy Abesszínia óriási területe ma még félvadon, kihasználatlan, kiimüveletlen terület, ércekben, anyagokban gazdag, s azonkívül éghajlati viszonyai lakossága korántsem olyan sűrű, hogy ott ne lenne helye még több léleknek, sokkalta több munkáskéznek, kultúrkéznek. Az olasz afrikai gyarmatok, Eritrea Os Olasz-Sziomáli csak keskeny, terméketlen sávok, amelyek kiinduló bázisnak talán alkalmasak egy nagyobb gyarmatosító politikának, de fenntartásuk csak deficites jelenleg. Különben is imióta történelmi eszünket tudjuk, mindig Afrika állt előttünk, Európa előtt, mint levezetési lehetőség. Róma ókorába mugyan még úgylátszoli, mintha Afrika nyújtaná ki csápjait a klasszikus Róma felé, — lásd Kartagó történetét — de Európa győzöw. Juda oroszlánja joggal sírhatja a Népszövetség fülébe, hogy „Mussolini anite portás", mert elkerülhetetlenül fog bekövetkezni ennek a félvér fekete országnak Európa részéről való pacifikálása, s legyünk tárgyilagosak: modernizálása. Afrika hatalmas tartalékai külső és belső nyersanyagban kézenfekvő levezető medencéje a 'természetes fejlődésnek Európa részére, a mai fejlődési folk talán már megengedi, hogy éhez Európa hozzákezdjen és gazdaság-politikájának szolgálatába állítsa. Mert ami csak fantáziának látszik évtizedek óta, mint pl. a Szaharának vízzel való termékennyé való 'tétele, az lehet a közeljövőben valóság is és nem tartjuk lehetetlennek, hogy ez a földrész — a mai repülés korszakában •— nemcsak időben, de az ember ellátásában is igába hajtassék, készen, kínálja magát arra, hogy a túlzsúfolt Európa helyet és nyersanyagot, piacot kapjon általa. Ne felejtsük el, hogy azok a tengerész hősök, akik Amerika partjain először kötöttek ki, aranyat Kerestek ugyan és mégis óriási medencének nyitották meg a kapuit, ahol ma az odatelepültek óriási tömegéből egy világhatalom épült fel, amely emberben, vagyonban gazdag. Hát sajnos, az ősilakók az indiánok megritkultak azóta, de volt ebben valami rendeltetése a sorsnak is. Az elkerülhetetlen sors jelentkezik ma, úgylátszik Abesszínia kapuinál . . . 3. A TÉBE SZIMFÓNIÁJA. Zeneileg vizsgálva a szimfóniát tudjuk, hogy ez alig külömbözik a szonáta név alatt ismeretes 'műfajtól, szintén négy tételre oszlik, különbség csak az, hogy a szimfónia zenekarra írt nagyobb polifonikus mű. Amiről mi itt beszélni akarunk, az tulaj donkép a szimfóniái költemény, amely osak névleg rokon a szimfóniával, máskülönben semmivel sem egyezik meg vele. Ez tulajdonkép egy új zenekari műfaj, amelyet az új kor programzenészei honosítottak meg — mint pl. Csajkovszki, Strauss Richárd — minit egy lelki folyamat tolmácsolását, de nem ragaszkodnak sémákhoz. így vagyunk a Tébe igen tisztelt és nagytudású elnökével is, akinek egyik legutóbbi kaszinói előadásában nyilatkozott meg a szimfonikus költemény. Mint egyik pillanatnyi lelki folyamatának a tolmácsolása. Arról beszélt, hogy a magyar gazdasági életet nem szabad olyan rideg keretek között vezetni, mint azt teszik sokan, kifelejtve belőle az embert és nem látnak benne mást, mint a pénzt. Gyönyörűen beszéltek a szónokok ezen a kaszinói összejövetelen, mind exponált tagjai a magyar pénzügyi világnak és eszünkbejuttatták azt a diktátort, aki mindig zokogva írta alá a halálos ítéleteket, olyan puha, jó szive volt. De ... És itt van a baj, itt van a valóság és az álom, a költemény és a realitás. Mert, amikor végighallgatjuk Vezető pénzembereink előadását, akkor mindenről hallunk, csak magunkról nem;. Halljuk, hogy mii az oka a nagy világválságnak, halljuk, hogy Amerika az oka ennek és annak, hogy Anglia nem akarta ezt és azt, hogy Locarno után jobb auspiciumok nyíltak, azonban ez meghiúsult Német-, Franciaország és Olaszország magatartásán. Hát ez mind szép, azonban nem hallunk semmit a magyar életről, a magyar vérről, a magyar lélekről. Hát az itt élő, közel kilenc millió ember-léleknek minden megnyilatkozása csak függvénye lehet a többi embermi Ili óknak? Hát nincs itt nálunk semmi önerő, mi nem tudunk a külföld nélkül lélelkzeni sem? Hogy képzelik el ezt a mi nagy gazdaságtudósaink, vezető pénzkorifeusaink? Hát Augustus birodalma törődött azzal, hogy mit csinálnak az akkori kínai menynyei birodalomban? Hát függhetett a rómaiak sorsa a kínaiaktól? Miért kell nekünk függnünk Amerikától? Szóval a má pénzembereinknek puha jó szivük van, de a külföld nem engedi, hogy ez a gyakorlatban is érvényesülhessen — idehaza így aztán megtudjuk érteni, hogy miért más az elmélet és a gyakorlat, miért hangzik oly meghatóan a szimfóniái költemény az elnök úr ajkán ós miiért oly zordon a valóság. Igaza van, amikor azt mondja, hogy amíg az ember vissza nem tér a gazdasági életben az emberhez, amíg az értelem és szív hiánya szabályozza a gazdasági életet, addig nem llesz jobb a helyzet. Főleg, amíg nagy .nemzetközi relációkban nem találnak egymásra az emberek lelkileg is. Hát bizony ez nagyon szép terminus, de addig mi nem várhatunk. Addig a közvéleménynek a dolga az lesz, hogy a magyar gazdasági élet vezetőit fel kell világosítani arról, hogy hol fekszik a szív és hogy mi a hivatása ennek a szervnek azonfelül, hogy a maga részére nagy jövedelmeket biztosítson. Mert ehhez már igen jól működik a magyar gazdasági szív is. S főleg arra megtanítani, hogy ne sandítson folyton, külföld felé, ne várja onnan a messiást, hanem igenis érezze itthon magát nálunk, szegény Csonka-Magyarországon, ávra kis nyomorgó magyarok között. A magasabb zene élvezete főleg intellektuális elméink élvezete, de niem a korgó gyomoré, nem a tömegé. Ezért kérjük a Tébe niagyrahivatott és nagymultú, lángeszű elnökét, irányítsa úgy a vezetése alatt álló érdektestület bárkáját, hogy az abból elhangzó énekek összhangba kerüljenek a magyar róna dalos madárkáinak az énekével, most az aratás megkezdése előtt. Hogy az ott verejtékezve dolgozók is megérthessék, megérezhessék és a dal nyomán kisarjadjon a miunlfca eredménye is az ö részükre, akik oly baromi türelemmel és fáradtsággal rakják keresztbe a magyar mezőkön az aranyos kalászokat, sajnos minden eredmény nélkül. Ez a valóság, a Tébe elnökének szavai pedig a költészet, írásban, szóban, zenében. 102