Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1935 / 11-12. szám - A Dohányjövedék átszervezése. 4. [r.]
nagyon sok esetben, hogy nem történik hatályosabb ellenőrzés a pénzkezelés (körül. Ha egy polgármester megkérdi a főjegyzőjét, hogy: „Kérlek, rendben van minden?" Mire ez azt válaszolja: „Kérlek alássan, mindent megnéztem, rendben van" — akkor már kész is a kontrol. Hát sajnos, így ma már nem lehet gazdálkodni. Ki kell küszöbölni az olyan eseteket, amelyek az utóbbi időben egyre gyakrabban fordulnak elő és indítják meg a botrányokat, feleslegesen kavarják fel a vidék társadalmi életét. S ekkor nem is beszélünk arról a nagy teherről, amellyel végeredményben jár egy-egy ilyen botrányos vagyonkezelés a közületek polgáraira nézve. Sürgősen fel ikell állítani egy külön ellenőrző szervet, mozgékonyát, külön kiképzett, hozzáértő revizorokkal, akikből kettős-hármas replőbizottságok állandóan járják a vidéki közületeket és váratlanul megjelenve tartanak felülvizsgálatot és ennek eredményéről beszámolnának először is az illető közületek vezetőjének, — ha valami hiba van, erre figyelmeztetnék — s végül a belügyminisztert. Nem is lényegtelen az az összegszerűség, amit a vidéki törvényhatósági és megyei városok vagyonkezelése jelent ma már. így pl. Sebestyén Lajos dr. összeállítása szerint az 1933. évben a tíz törvényhatósági és 44 megyei város költségvetési előirányzata 93 és félmillió pengőt tett ki. Roppant tanulságos épp ennek az összeállításnak a kapcsán azok az eredmények, amelyeket az egyes közületek üzemi gazdálkodásából vont le a számok alapján. így például 1933-ban Debrecen 462.000, Kecskemét 309.000, Szeged 233.000, stb. pengőt fizetett rá üzemeire, de inem kevésbbé jelentős pl. ebből a szempontból, hogy Kiskunfélegyháza egyedül a gőzfürdőjére évi 106.000 pengőt fizetett rá. Jóllehet épp ez a megyei város jelenleg közvetlen ellenőrzés alatt áll, de lassan halad a gyógyulás útján. Tanulság mindezekből az, hogy ne csak akkor történjék alapos ellenőrzés, amikor már kipattan a baj, hanem állandóan meg kell szervezni az ellenőrzést, mégpedig csakis Olyan formában, amely független, a helyi önkormáynzattól. Az állandó ellenőrzés és ennek tudata már sok esetben megelőzné a lehetőségét is annak, hogy visszaélés történjék. Nem szólva arról, hogy nagyban segítségére lenne az egyes közületnek a helyes gazdálkodás bevezetésében. Semmi akadályát nem látjuk egy ilyen szervezet felállításának, ennek költségei arányban állanának azzal az értékkel, amit működésük jelentene gazdaságilag az egész országnak. * A Székesfővárosi M. Kir. Pénzügyigazgatóság felkéri az igen tisztelt közönséget, hogy a címükre küldött állami sorsjegyeket, ha megkívánják tartani, a mellékelt postatakarékpénztári befizetési lapnak felhasználásával azok árát mielőbb fizessék be. Akik a részükre küldött sorsjegyeket nem kívánják megtartani szíveskedjenek a küldött portómentes küldésre jogosító visszboríték felhasználásával visszaküldeni ahhoz, akitől kapták. Az állami sorsjáték jótékony célt szolgál, s akik a megtartani nem kívánt, birtokukban lévő sorsjegyet vissza nem küldik, a jótékony célt károsítják meg. A sorsjegyek visszaküldése díjtalan. KÖZGAZDASÁG IIIUIUIIUIHUIillllllllHIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII A Dohányjövedék átszervezése 4. A termelés és értékesítés megszervezésének alapja lenne tehát az, ha változtatnának a jelenlegi szokásol on úgy a termelés, mint az értékesítés terén. Előbbit a nyersdohány átvételénél, illetve a termelési engedélyek kiadásánál, utóbbit pedig a trafikengedélyek kiadásánál kell keresztülvinni, mindkét esetben teljes érvényesítésével a szabad kereskedelmi szellemnek, átvéve a magánvállalkozás szokásos találékonyságát, leleményességét. Ehhez természetesen eisősorban is szükség lenne arra, hogy a Dohányjövedék bizonyos autonómiát kapjon, független üzemi szerv legyen, tehát nem úgy, mint jelenleg, amikor nem egyéb, mint a pénzügyminisztériumnak egyik alosztálya, s ezzel erősen beszorítva a bürokratizmus béklyói közé. Nem tudjuk elhinni, hogy miért nem prosperálhatna a Dohányjövedék, mint önálló szerv hozzáértő és felelős egyénekkel az élén, akik pontosan alkalmazkodva a részükre előírt statútumokhoz, agilisán valósítanák meg azt, hogy jó kereskedelmi vállalkozást csináljanak ebből a monopóliumból. Mert például a trafikengedélyek kiadásánál arra kellene gondolni, hogy az végeredménybe^ üzlet legyen úgy a Jövedék, mint a trafikjog tulajdonosa részére, tehát akkor szorosabb együttműködés vezetendő be a kettő között, minden eladási szervnek, amely nyitott üzlettel bír, magán kellene viselni azt a jellegzetességet, amely az eladás mai modern és praktikus céljait szolgálná. így például a Dohányjövedéknek arra is gondot kellene fordítani, hogy mikép néznek ki külső megjelenésben is azok a helyek, ahol a gyártmányait árusítják, úgyszólván uniformizálni kellene az összes eladási helyeket, modern, Ízléses berendezéssel, törődve azzal is, hogy milyen a kiszolgálás, milyen annak az üzletnek a berendezése, stb. Mert csak nézzrtink végig pld. a főváros trafikjain, akár azokon a helyeken, ahol nagy az idegenforgalom, hogy milyen szánalma-., visszataszító külsejű üzleteket találunk, sötét, piszkos kis lukakat, ócska berendezéssel, mogorva kiszolgálással, 3zedet-vedett holmikkal a kirakatokban. Miért engedi ezt a Dohányjövedék? Miért nem viszik bele a mai modern üzletkultúrát? Miért él olyan távol a Jövedék az eladási szerveitől? Ez természetes mindaddig, amig az eladási engedélyek kiadásánál semmikép sem szempont az, hogy rendelkezik-e a jogosult bizonyos tőkével, tudással ahhoz, hogy méltó keretet tudjon adui az eladásnek a fogyasztók szempontjából. Mert az mégsem lehet mindegy, hogy üres össze, eszkábált, gyalulatlan deszkapolcokra kirakott skatulyákból történik iaz eladás, vagy rendes milliöben. Például milyen rossz az esti világításuk a trafikoknak, bánatos ócska villanylámpa pislákol az üzletben, sötét odúnak látszik, 9 ott gubaezt egy öreg nénike és közben harisnyát stoppol és várja a vevőt, akinek félkézzel adja oda a kért cigarettát. Hát ez bizony nem lehet közömbös a Dohányjövedék részére. 99