Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 11-12. szám - Kapitalizmus és individuálliberalizmus

messzemenő gyakorlati következményei vannak. De természetesen mindkét esetben más következményei. A kapitalizmusnak ma válságáról beszélnek es ugyanekkor a jövőjét tervezgetik. A kapitalizmusról ma azt tartják, hogy hibái vannak, de azt is mondják róTa, hogy minden létezett gazdasági rendszer közül a legfejlettebb és a legtökéletesebb. A kapitalizmust ma sokan lerombolni, még többen tovább építeni akarják. Ezzel azonban már régen elhagytuk az elmélet körét és egészen gyakorlati térre jutottunk. Mert akár az a célunk, hogy a kapitalizmus mellé állva az megéljenezzük, akár az, hogy ellene fordulva igyekezzünk lerombolni, mindkét esetben pontosan tudnunk kell azt, hogy tulajdonképpen miről is van szó, mi a védelem vagy a támadás tárgya. Lujo Brentano tekintélyébe burkolózom, amidőn úgy tartom, hogy a felvetett kérdés eredményes megoldásához elsősorban a fogalmak tiszta értelmezésére van szükség. Mindenekelőtt tehát a kapitalizmus sokat emlegetett, de annál kevébbé egyöntetű tartalmú fogaimának ismeretéhez. Brentano szavait idézem erre vonatkozólag: „Wir lében heute im Zeitalter des Kapitalismus. Für viele ist das Wort Kapitalismus eifern, ergeht es wie Herrn Jourdain im Bourgeois Gentilhome, der über vierzig Jahre Prosa gesprochen, ohne es zu wissen. Sie praktisieren selbst den Kapitalismus, anne davon eine Ahnung zu habén. Daher gilt es, um ciie Frage nach den Anfángen des Kapitalismus zu beantworten, vor allém festzustellen, was man darunter versteht." Kapital tőkét jelent és így a kapitalizmus etimológiai értelemben nyilván olyan gazdálkodási rend, amelyben tőkék használtatnak, amelyben a tőkék megfelelő alkalmazást nyernek. Természetesen ennek a megállapításával még nem jutottunk előre. A problémát csak átcsúsztattuk. Az előbb azt kérdeztük, hogy mi a kapitalizmus, most azt kell kérdeznünk, hogy mi a töke? Sinclair Lewis nagyon szellemesen állapítja meg, hogy minden foglalkozási- és tudományágnak meg vannak a maga „Madchen für alles" fogalmai. Ilyenek pl. az orvostudományban az influenza. A kritikában a realizmus, a férjek szótárában: a hisztéria. És végül szabadjon hozzátennem, hogy ilyen a tőke fogalma a közgazdaságban, amelyre szintén alkalmazható szent Ágostonnak a térről tett megállapítása, hogy t. i. addig, ameddig nem kérdik tőle, hogy mi az, tudja, ha azonban kérdezik tőle, nem tudja mi az. Ha a közgazdaságtan irodalmától kérünk tanácsot a tőke fogalmát illetően, szent Ágoston helyzetében találjuk magunkat. Szabadjon csak néhány definíciót említenem: „fizetési hatalom", „többlet értéke* előállító érték", „termelőeszköz", minden olyan érték, mely arra szolgál, hogy tulajdonosának munkanélküli jövedelmet hajtson, az az erő, amely a mai gazdasági rend jövedelemelosztását, sőt ezenfelül élet- és kultúr rendszerét meghatározza stb. stb. íme az ok, amery Lujo Brentánót az előbbi passzus leírására késztette. Nem is hiszem, hogy a gyakorlati élet számára a kapitalizmus irodalmi definíciói között járható titra találhatnánk. Csakis az ember gazdaság történelmének megfigyelése adhat itt felvilágosítást. Megszoktuk, hogy az ú. n. modern kapitalizmus és ezzel inplicite a tőke mai alapjának kialakulását a XVIII. század utolsó évtizedeibe helyezzük. Ha ennek az időnek gazdaságtörténetét, vagy talán még inkább technológiai történetét nézzük, úgy azt találjuk, hogy erre az időre esett azoknak a nagy ipari találmányoknak felfedezése és gyakorlati alkalmazása, amelyek a mai iparnak fejlődését megindították, és alapját képezik még ma is. A gőznek az alkalmazása, az erőgépek alkalmazását, ezek pedig a szerszámgépek alkalmazását tették lehetővé. A modern ipar pedig ezen a két technikai alappilléren nyugszik. Egészen szükségszerűen és természetesen vetődik fel tehát a kérdés: ha a modern kapitalizmus kezdetét a 'köz- és gazdaság historikusok a XVIII. század végére helyezik, ugyanekkor pedig a gépek, technikai berendezések és szerszámok terén találunk nagymértékű változást, nem-e az a helyes fogalmazása a tökének, amely abban a termelési technikum egyik elemét látja, a másik két termelési tényező: az emberi munka és a föld mellett? Ha pedig ez a tőkének a helyes értelmezése, akkor a tőke keletkezésének idejét abba a primitív, a történelmi korszakot megelőző időkben kell keresnünk, amely időkben az ember első izben és így természetesen a legkezdetlegesebb formákban, jutott arra a felfedezésre, hogy szükségleteinek kielégítésére tordított munkájának eredményét, de egyszersmind a föld termő ereje által nyújtott jószágok mennyiséget is nagymértékben növelheti bizonyos, ma egészen egyszerűnek látszó szerszámok alkalmazásával. Egy egyszerű, kampós faág segítségével feltúrhatja a földet £s az így elhelyezett mag nagyobb terméseredményt tud produkálni, mint a magára hagyott természet, egy kő darab segítségével könnyebben, gyorsabban és tökéletesebben nyithatja fel a héjjas gyümölcsök kemény tarkát, egy fadarabra erősített éles kőnek a segítségévei könnyebben készítheti el egyszerű szerszámait és eredményesebben vadászhat az erdő vadjaira. Szabadjon egy pillanatra az embreiség gazdaságtörténetének eme hajnalán megállanom. Mi történt tulajdonképpen? Az embernek rendelkezésére állott eddig munkája és a földnek bőséges termőereje. Eme két tényező — ma termelési tényezőknek nevezik őket — segítségével folytatta gazdálkodását, ha ugyan gazdálkodásnak lehet nevezni a természet által nyújtott javak gyűjtögetésének tényét. Az eszközök használatával az ember azt a produktivitást arányt, amely eddig munkája, a föld termőereje és e kettőnek kombinációja folytán fennállott, az eszközök alkalmazásával megjavította. A XVIII. század végének ú. n. ipari forradalma, — a modern kapitalizmus mgeszületésének ténye — veszedelmesen hasonlít a jégkorszak utáni emberiség történetének ahhoz az időpontjához, amidőn az első, legprimitívebb eszközeit feltalálta és alkalmazásba vette. Mindkét esetben az történt, hogy az emberi gazdálkodás eredményessége, terjedelme gyaropodott. Csakhogy míg az első esetben egy új termelési tényezőnek, a tőkének alkalmazása, addig a második esetben egy régi termelési tényezőnek, a tőkének fejlesztése, javítása és általánosabb alkalmazása emelte a gazdasági termelés produktivitását. Az első csiszolatlan kőbalta alkalmazásától, törev 91