Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 11-12. szám - Parlamentárizmus és választójog. (2. [r.])

Amikor a központi hatalmak — Németország és az Osztárk-Magyar monarcha — 1915. év végén azt látták, hogy a háború tovább tart, mint erre számítottak, a gazdasági erők helyesebb organizálása szempontjából felvetődött az annakidején „Mittel-Europa" jelszó alatt híressé vált gazdasági probléma. Egy német tudós, Dr. Naumanu indította meg ennek vitáját és egész komoly formába került a három ország kormányzata elé. Arról volt szó, hogy nemcsak a háború egymásrautaltsága miatt, de a jövőben is nagy lehetőségek rejlenek abban, ha ez a három ország vám-unióban egyesül. Egyébként nem nehéz ebben az áramlatban felismerni a mai Duna-medence problémát, tehát ez a kérdés még ma is fennáll, sőt tovább megyünk, ezáz évvel ezelőtt egy magyar gazdasági tudós, Berzeviczy Gergely már a napóleoni háborúkat követő gazdasági válság gyógyírjaként propagálta Közép-Európát, mint kibontakozási lehetőséget. Naumann dr. ebből merítette alapeszméit. Szóval egész komoly formában merült fel az, hogy Németország, Ausztria-Magyarország közös vámunióban egyesülnek és ennek révén megteremtik erőik olyan együttműködését, amely nemcsak a háború sikeres befejezését tennék lehetővé, hanem a háború után meginduló p 1/ lásági fejlődés során magukhoz rántják Európa nagyobbik íéizét gazdaságilag. Az egyes érdektestületek is tárgyalás alá vették ezt a javaslatot, hiszen már készen kidolgozott tervek feküdtek a kormányok előtt. így a magyar gyáripari érdekeltség is tárgyalta ezt — 1916. februárjában — és egyöntetűen magáévá tette ezt a tervet, mondván, hogy az akkori magyar iparnak nincs semmi félni valója a német,, vagy osztrá'c versenytől, sőt egészségesnek tartják az egybeolvasztást. Még a magyar cukoripar szószolója is ennek a véleménynek adott igazat, holott ez volt az egyetlen iparág, amely már akkor még Ausztriával szemben is vámvédelemben részesült. Szóval a magyar ipar minden ágazata elfogadta a vámunió tervét. A vámunió terve úgy a német, mint a magyar nagybirtokos érdekeltségeknél talált csupán ellenzékre, s ezért nem történt komolyabb kezdeményező lépés. Tehát a német és magyar mezőgazdasági érdekelteégek vágták el ennek lehetőségét előttünk ismeretlen okokbólDe ellenezte ezt a magyar szocialista párt is, mondván, hogy a nagy és erős német ipar itteni bevonulása földönfutóvá tenné a magyar ipari munkásságot. Mit látunk azonban ma? Ma az a helyzet, ha valaki egész szerényen megemlíti azt, hogy nem tartja helyesnek a túlzott vámvédelmet, akkor a gyáripari érdekeltség ideges lesz tőle és mindjárt agresszivitásba megy át, amire példa az utóbbi napok eseményei és polémiái a Gyosz és a Kereskedelmi Kamara elnöke között. íme tehát, „welche Wendung durch Gottes Fügung", alig húsz év alatt! Mert akkor, amikor a Gyosz külön gyáripari kamarát sürget a maga részére, nem tartjuk helyesnek ezt, mert utóvégre maga a Gyosz igen jól és gyönyörűen tudta megvédeni eddig is az érdekeit,, sőt Az a tény pedig, hogy a közös kamara elnöke kifejtette egyéni felfogását — mely felfogás történetesen egyezik .úgyszólván az egész ország felfogásával és érdekeivel — melyszerint nem tartja helyesnek a túlzott vámvédelem fenntartását, az még nem involválhatja azt, hogy külön gyáripari kamarára legyen szűkség. A kamara elnöke, mint képviselő, igazán kifejezheti egyéni véleményét és felfogását, ez nem lehet ok arra, hogy ezért a Gyosz ideges legyen és retorziókkal fenyegetődzék. Az idegesség mindig csak előjele annak, amikor felhők látszanak a láthatáron, amikor a jövő prognoaztikonja nehéz időket jósol. Nem halasztható sokáig a vámvédelem bizonyos fokú lassú lebontása. Olyan jelek láthatók a jelenlegi konstrukcióban, amelyek igazolják azoknak az igazát,, akik már évek óta hangoztatják ennek az egyoldalú gazdaságpolitikának a tarthatatlanságát és amelynek nemsokára megjön a böjtje is. Mert eltekintve attól, hogy a belső fogyasztás nem bírja' el a jelenlegi ipari árakat, nem lmja eltartani a magyar ipar tnldimenzionáltságát sem, ez a tíilméretczettség nem gyógyiható sokáig a dömping-exporttal sem. Ma már sok helyről üze in redukciókról lehet hallani, ugylátezik, hogy lefelé tendál az ipari konjunktúra. De kérdjük akkor,, miért kellett olyan áldozatokat hozni? Ilyen áldozat például a pengő külföldi diszparitása is, mert ennek oka háromnegyedrészben az az évi ötven millió pengő devizasziikséglet, amelyre az iparnak múlhatatlanul szüksége van nyersanyag beszerzése céljából és amelyet nem tud fedezni az önkompenzációval sem (ez a dömping-export). Az eem vitatható, hogy mennyivel előnyösebb lenne reánk nézve, ha külföldi tartozásaink nagyobb része árutartozás lenne és nem pénztartozás, miután ebben sokkal hamarabb tudtunk volna jó egyezséget kötni, mint a külföldi kölcsönökkel. Sőt maguk a hitelezők siettek volna megerősítésünkre gazdaságilag. De amikor innen kivannak tiltva a magas védővámokkal, akkor nem törődnek velünk, részükre, mint piac, számításba nem jövünk, tehát áldozatokat sem hozhatnak értünlc. A Gyosz érzi egy ujabb idők fuvatalait. A túlzott partikuláris érdekek kiélezésével előtérbe helyezésével elvesztette másodszor is a háborút. Ebbe a keretbe tarozik — szorosan, mint édes gyermekük — a kartel-kérdés, ami szintén állandóan napirenden van és közeledik organikus rendezése. Parlamentárizmus és választójog Iria: Wagner Lilla dr. (II ) A diktatúra a választást megsemmisíti, de a törvényhozást fentartja, azonban magának. A mennyire elképzelhető, hogy a törvényhozás a nép akaratának egalább is asymptotája, mihelyt a nép hozza a törvényt, bármennyire közvetve is, mert ezt a közvetettséget a néplélek mindig csak mint máskép megoldhatatlan pótrendelkezést fogja felfogni, annyira elképzelhetlen, mihelyt már közvetetten sincs beleszólása. A néplélek nem ismeri el annak az intuitív érzésnek a létét, amelyre a diktátorok önigazolásul hivatkozni szoktak, mert na ez egyes kivételes esetekben meg is volna, mégis semmi módon nem igazolható és nem bizonyítható. Nem igazolható már csak azért sem, mert bármily tökéletesen képviselné a népet a diktátor, a nép sohse 'látná meg az esetleges ellentétes meggyőződések belső barcát a diktátor léikében úgy, mint ahogy azt megfigyelheti a parlamentben, hiába hordana egy egész parlamentet is a diktátor a maga fejében, hiába cselekedne mindig lelkiismerete szava szerint, a külszín s a 86