Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 7-8. szám - Nemzetgazdaságtól világgazdasághoz. Vajúdás vagy kórság? 1. [r.]

síkságig terjedő területen 1350-ben még csak 100 millió ember lakott s ez a lélekszám a XVII. század végéig nem változott lényegesen. Csak ettől az időponttól kezdve, a fentebb említett nemzetgazdasági korszak kifejlődésével egyidejűleg és annak okozataként, indul Európa lakossága rohamos szaporodásnak. Ezt a szaporulatot az alábbi adatok tüntetik fel: 1700-ban 100 millió lélek 1750-ben 140 „ „ szaporulat: 27% 1800-ban 187 „ „ „ 31% 1850-ben 267 „ „ „ 43% 1900-ban 406 „ „ „ 53% A nemzetgazdasági rendszer, mely új kereseti forrásokat nyitott és új területek kiaknázására nyújtott alkalmat, — a technikai felfedezések, melyek az egészséget kímélték és a merkantilizmus, mely könnyebb vagyonképződést tett lehetővé, — szóval a jobb megélhetési és közegészségi viszonyok, valamint a csökkent halandóság okozta ezt a gyorsiramú szaporodást, mely csakhamar túlnépesedéshez vezetett. A túlnépesedéssel nőtt a termelés és a vagyonmegoszlás útjain nőtt a gazdaság és a szegénység. A hirtelen fejlődés által előidézett nagy gazdasági változások, a túlnépesség nyomása és az új eszmeáramlatok sodra váltotta ki a nagy francia forradalmat, mely szülőanyja lett a gazdasági liberálizmusnak, amely viszont annyit jelent, hogy az egyént gazdasági tevékenységében most már semmi sem korlátozhatja, de az államtól se várjon semmilyen támogatást. Az újkori kapitalizmusnak ez vetette meg alapját. Az elszaporodott népességet Európa nem volt képes eltartani. Az ipari kapitalizmus ugyan elég munkát adott, azonban a népesség az 1800—1900-ig terjedő 100 esztendő alatt 187 millióról 406 millióra szaporodott s ez a szaporulat sokkal rohamosabb volt, semhogy a fejlődő ipar minden munkakeresőt munkához juttathatott volna. Európa népessége ezen évszázad alatt megduplázódott, de megháromszorozódhatott volna, ha nem kellett volna a népesség nagyrészének kivándorolnia. Kerek 60 millió ember hagyta el abban az időben Európát, akik tengerentúli államokban elhelyezkedve, egy évszázad alatt 200 millióra szaporodtak és ott a gyarmatok, illetve függőségben lévő államok önállósági mozgalmainak zászlóvivőivé lettek. Az Európából való tömegkivándorlás a XIX. század elején kezdődött, majd a 80-as években Európa ipari fellendülése nyomán alábbhagyott. Később az európai agrárállamokból indult meg olyanmérvű kivándorlás, hogy az már évenkint 2 millió lelket is kitett. Ez így ment a világháború kitöréséig, amikor a túlnépesség levezetésének ez a módja megszűnt, — a népességfelesleget jóval meghaladó embertömeg vérzett el a csatatereken, — majd a háború után az Egyesült Államok korlátozó intézkedései által igen nagymértékben csökkent a kivándorlás, mely azelőtt a túlfűtött gőzkazán biztosító szelepének szerepét játszotta. Álljunk itt meg egy pillanatra! Oly rendkívül primitívnek tűnik fel ezeknek az egyszerű, kevesetmondó tényeknek felsorolása, hogy nem is tudjuk elképzelni, miként lehettek ezek döntő világesemények okozói. Olyan egyszerűen hangzik, hogy ismeretlen tengeri utat módon szaporodott, hogy alig érthetjük meg, miként lehetséges, hogy ezekből az egyszerű tényekből oly rövid és ismeretlen földrészt fedeztek fel, hogy az európai népesség az előbbi körülményekből folyólag rendkívüli idő alatt következett be a nemzetgazdaságnak világgazdasággá alakulása s ezzel összefüggésben a világháború és nem kevésbbé a mai világválság is. A népesség szaporodott, mert megszűntek a kis államok közötti folytonos háborúk, mert a jobb életmód által csökkent a halandóság, mert nem pusztította a nyomor és szegénység és végül legfőképen azért, mert volt szabad tere, ahol a szaporulatot elhelyezhette. Európa a legnagyobb fellendülés korszakát élte, gondtalanul nemzette ivadékait. Senki sem sejtette, hogy ennek a gondtalanságnak oly hamar súlyos visszahatásai lesznek. A friss emberáradat feltartóztatás nélkül ömlött az új világba; az európai emberanyagból s a velük hozott kultúrával, munkaképességgel és tőkével a néptelen, kulturátlan, tőkeszegény területeken aránylag rövid idő alatt modern államok keletkeztek. Észak- és Délamerika államai és Nagybritannia gyarmatbirodalma így születtek meg Európa húsából és véréből, hogy azután a szülő ellen forduljanak. 10. A kivitel megtorpanása. Az emberáradat állandóan hömpölygött az új világ felé, egyenletesen, csendesen, akadálytalanul, mint valami nagy folyam. Senkinek sem jutott eszébe, hogy ez az emberáradat s a kivándoroltak munkaproduktumai még visszafelé is folyhatnak. Ezt mindenki olyan képtelenségnek tartotta, mint hogy valamely folyó megváltoztassa és felfelé irányítsa folyását. Pedig eljött az idő, amikor a fehér ember s az általa exportált kultúra az új területeket annyira betöltötte emberrel és iparral, hogy már nemcsak a további kivándorlás ütközött nehézségekbe, hanem a kivándoroltak termelése oly tömegekben és oly olcsó áron áramlott vissza az európai őshazába, hogy itt a legnagyobb gazdasági depressziót idézte elő. Mint üres közlekedési csövekbe öntött folyadék, akadálytalanul ömlött át az új világrészekbe az európai ember és az európai befektetési tőke, valamint vásári portéka. Ez azonban csak addig ment simán, amíg a közlekedő cső meg nem telt és túlsó száján nyomószivattyúval nem sajtolták bele a tengerentúl termelt iparcikk és tömegáruk mérhetetlen mennyiségét. Ez szörnyű torlódást idézett elő az idegen világrészekkel való gazdasági forgalom mindeddig rnedes menetében. Ámíg a két korszakalkotó földrajzi felfedezéstől számítva ehhez az állapothoz, — melyet a tengerentúli új államoknak öntudatra ébredése, a gyarmatok önállósodási vágya s a gazdaságfejlődésnek racionális fejlődési folyamata idézett elő, — elérkeztünk, telteit három évszázad. 11. A nemzetgazdaság kora a zárt gazdaság kora. Ezt a három évszázadot nevezhetjük a nemzetgazdaság tulajdonképeni korának. A XVI. század elejétől kezdve keletkezett és megerősödött nagy nemzetállamok, mint Spanyolország, Franciaország, Portugália és Anglia, fentebb kifejtett nemzeti céljaik szolgálatában tervszerű állami gazdaságpolitikát követtek, mely a merkantilista gazdaság elnevezése alatt ismeretes. Ez a gazdasági rendszer tulajdonképen a városi 68