Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 7-8. szám - Nemzetgazdaságtól világgazdasághoz. Vajúdás vagy kórság? 1. [r.]

gazdálkodásnak nagyobb keretben, az egész államra való alkalmazása volt, tehát egy zárt államgazdaságot jelentett, mely az összes gazdasági szükségletek fedezését a nemzeti munka által érte el. Ezt a célt a belföldi gazdasági forgalom és a belföldi piac teljes szabadságának, továbbá a nemzeti munkamegosztásnak az egész állam területén való bevezetésével igyekezett elsősorban elérni. Ezt a korszakot a nemzeti gazdasági szükségletek fedezésére irányuló fenti tevékenységen kívül mennél több pénz, helyesebben nemesfém szerzése céljából az árukivitelnek módfeletti erőltetése is jellemzi. 12. Gazdasági sorompók lebontása által nagyobb egységekhez. Amint a mai korszak nemzetgazdaságból világgazdasággá fejlődését az államok közötti vámhatárok lebontása segítené elő, úgy a nemzeti gazdaság kifejlődéséhez a kisebb zárt területek közötti vámok megszüntetésére volt szükség, ami meg is történt. Amint most a nemzetközi forgalmi utaknak és hajóösszeköttetéseknek kifejlesztése egyik ismérve a világgazdasági fejlődésnek, úgy akkoriban az ország szárazföldi és vizi útjainak tökéletesítése képezte a nemzeti gazdaság célját. A nagyobb gazdasági egységet jelentő nemzetállam határain belül a belföldi iparok mesterséges fejlesztése és védelme állami gyárak létesítésével s az ipari behozatal eltiltásával, továbbá az ezen iparokhoz szükséges nyersanyagokra vonatkozó kiviteli tilalmak kimondásával ment végbe. Ezek a korlátozások hasonló módon érvényesültek az egyes nemzetállamok között, mint ahogy ma egész világrészt felölelő birodalmak között történni szokott, vagy legalább is történni kellene, ha az egyes nemzetgazdaságok ellenállása nem akadályozná ezt a törekvést. A nagyobb gazdasági egységek kialaukulása azonban a nemzeti ellenállások leküzdésével előbb-utóbb mégis létre fog jönni. 13. Á nemzetállamok gazdasági centralizmusának és kötöttségeinek bomlása. A három évszázad alatt fokozatosan kifejlődött nemzetállamok zárt gazdasági egysége, mint fenntebb már érintettem, kiterjedt az egyes államokhoz tartozó gyarmatbirtokra is és éppen a gyarmatokból kiindult az a reakciós folyamat, melyről a népmozgalmi kérdéssel kapcsolatosan is értesültünk, kezdte ki a nemzetállamok zárt gazdasági egységét. A központi hatalomnak és a központilag irányított gazdasági szerkezetnek ez a bomlása a világgazdasági válság felidézésének forrását ? a világgazdasági evolúció egyik jelentős fázisát képezi. A nemzetállamoknak, a mai kifejezésmód szerint, tervgazdaságnak nevezhető gazdasági rendszere csakis az erős központi hatalom és az autarchiás gazdasági kormányzás szilárdsága mellett volt fenntartható. A gazdasági rendszer nemzeti alapjának fenntartásához nem lehetett nélkülözni a városi kulturális és ipari központokból kiinduló társadalmi és ipari fejlődést, mely különösen a kapitalisztikus termelési rendszernek, a hitelintézményeknek és a társasági vállalkozásoknak, a tőkegyümölcsöztetés e személytelen alakjainak, végül a tömegtermelésnek bevezetéséhez érkezve, rendkívül nagy lendületet nyert. Azonban a gazdasági forgalom e fejlett alakjának kibontakozásáig a nemzetgazdaság több közbeneső fejlődési fokozaton fejtette ki életét. így pl. a kézműves iparból fejlődött először a háziipar és csak később ebből a gyáripar. A kereskedelem kapitalisztikus vállalkozási formái és elvei csak később hatották át a nemzetgazdaságot, nevezetesen a nemzeti ipart, a nemzeti piacot és a nemzeti forgalmi és hitelintézményeket. A fejlődésnek ez az iránya azonban egyre jobban gyengítette a szigorú politikai és gazdasági egyeduralmi alapon nyugvó berendezkedést, míg végül forradalmi kitörések a rendszer gyökeres reformjához vezettek. A nemzeti alapon szervezett gazdasági élet rendjét a társadalmi és ipari fejlődésen kívül a gőzgép felfedezése és elterjedése is forradalmatosította. A szigorú megkötöttségekre épített nemzetállamok és nemzetgazdaságok kora a XIX. század közepén a francia forradalommal véget ért. 14. A gazdasági szabadság kora. A politikai szabadsággal megjött a gazdasági szabadság kora, az egyénnek teljes gazdasági szabadsága, mely a szabadversenynek kifejtésére jogosítja. A különböző gazdasági megkötöttségek, így az egyéni szabadság korlátozásai megszűntek, felszabadultak a jobbágyok, megszűntek a céhek, szabad lett az ipar és kereskedelem, szóval megszűntek mindazok a tervszerű berendezések, melyek a nemzetállam hatalmának céljait szolgálták. Az individuális gazdasági liberalizmus a nemzetköziség felé sodorta az egyént, az államot és vele a közgazdaságot és a társadalmat. A közgazdaság tehát a francia forradalom által érkezett el a gazdasági evolúciónak ahhoz a fázisához, mikor a nemzeti zárt államgazdaság a nemzetközi munkamegosztáson alapuló világgazdasággá kezd átfejlődni. Amint a nagy nemzetállamok és nemzetgazdaságok kialakulása annakidején csak a kisebb hatalmak ellenállásának a leküzdése után mehetett végbe, úgy a nagyobb, egész világrészekre kiterjedő közgazdaságok kifejlődése szintén megfelelő nagyobb államegyesülések által mehet csak végbe és csak a nemzetállamok ellenállásának leküzdése után teljesedhet. A közgazdasági élet evolúciójának ez a szakasza az utóbbi évtizedek alatt bontakozott ki s egyik errupciója a világháború. A fejlődés természetesen nem egyenesvonalú, hanem hullámszerűen halad, így a XIX. század végén a nemzeti elv újabb erővel tör előre s a francia forradalom által felkapott nemzetközi szellem ismét legyengült. A közgazdasági evolúció főirányvonala azonban világosan rajzolódik a láthatárra. Ez a főirányvonal a nemzetgazdaságtól a világgazdaság felé vezet s nem lehet tagadni, hogy a nemzetgazdaságok már ma is nagyrészben úgy működnek, mint a világgazdaságnak alkotó részei és szervei. A szociális szempont az, amely a nemzeti elvvel szemben tért hódít s politikai és gazdasági téren egyaránt az internacionalizmushoz vezet. De a szocializmus csak kísérő jelenség, a gazdasági evolúció tulajdonképen a népszaporodással s ennek indítóokával, a földrajzi felfedezésekkel, másrészt ennek okozatával a modern technikai találmányok elterjedésével nyer határozott irányt. A földrajzi felfedezések okozták az európai embernek az egész földtekén való elterjedését és az ipa69