Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1934 / 7-8. szám - Az új költségvetés
Az új költségvetés 860.000 és 1.000.000 lélek. — A hiány fedezete. — Beruházások. — Redukciók. — Állami adósságok emelkedése. — A nemzeti jövedelem felé: állami teher. — A nyugdijteher 26 pengős fejkvótája. — Társadalomfejlődés és kaland. I. Minden tisztelet a pénzügyminiszteré, mint aki a legfontosabb és legnehezebb tárcák egyikének képviselője, mert igen nehéz helyzetbe kerül minden évben, amikor a költségvetést terjeszti a képviselőház elé. Nehéz a helyzete, mert tőle várnak segítséget, kiutat ebből a mai súlyos helyzetből. Általában a pénzügyi tárca viselője sohsem volt a politikai életben népszerű, ez már vele jár a mesterségével, de a jelenlegi pénzügyminiszter elüt e tekintetben az elődeitől. Kevesebbszer esik szó róla, mint a többiekről annakidején. S ami a legfontosabb: mindenki elismeri tudását, tárgyilagosságát, fáradhatatlan munkakészségét. A jelenlegi pénzügyminiszternek eddig sikerült szereplésével szimpátiát ébreszteni még a közvéleményben is. Frontális támadásokban még nem volt része a politikai életben, amit feltétlenül annak köszönhet, hogy bizonyos nyilt őszinteséggel tárta eddig a parlament elé az ország súlyos helyzetét. Ennek ellenében őszinte kritikát is kért munkájáért, amiben igaza van. E pár sorban akarjuk nyújtani ennek az évzáró-évnyitó pénzügyi mérlegközzétételnek a kritikáját. Előre kell bocsátanunk, hogy kicsinyesség és hiábavalóság lenne részünkről, ha az egyes költségvetési tételeket vennők sorra és ezeket boncolgatva bírálnánk, hiszen ezekre úgyis sor kerül esetről-esetre, amikor az egyes tárcák költségvetési vitája megindul a képviselőházban. Céltalan munka lenne ez, miután változtatni úgy sem lehet már és nem is érdemes. A köz nagy érdekei szempontjából egész más kérdések megoldása a fontos, nem ezek a részletkérdések. így például nem az a fontos, hogy a költségvetési hiány ma mennyire rug, mennyivel lett kevesebb, vagy több az előző évekhez képest, hanem csak az, hogy miként nyer az fedezetet. Nem fontos tehát, hogy most ismét sikerült 10 millió pengővel kisebb hiányt előirányozni, mint az előző évben. Ez lényegtelen. A köz érdeke egész mást kíván. Ami elsősorban is megragadja a figyelmünket és ami mellett érdemes kicsit megállni, az egy szám volt, amit a pénzügyminiszter jellemzéskép mondott, de amelyben ő igen sokat látott, ha nem is mondta meg. Ez a szám pedig az a statisztikai adat, melyszerint ma állami pénzből kb. 860.000 lélek, vagyis az ország összlakosságának 10%-a él. Most ehhez hozzá kell venni egy másik számot, — amit a pénzügyminiszter ugyan nem említett, de talán gondolt, — hogy az ország munkanélküli és ellátatlanjainak száma ugyancsak kitehet óvatos számítások szerint 1,000.000 lelket, hozzátartozókkal együtt, tehát akkor az áll elő, hogy az ország lakosságának több, mint 10%-a nem jöhet számításba pl. a közteherviselés szempontjából. Itt tehát már olyan probléma útja nyílik, ami semmikép sem oldható meg egy költségvetési vita keretében, mert semmikép sem fér bele ebbe a keretbe. A költségvetés ebből a szempontból papírforma csupán, ahol lehet ide-oda tologatni a számoszlopokat, de édes-kevés vonatkozása van a való élettel. A másik nagyon fontos momentum, amit meg kell fontolni ilyen alkalmakkor, a költségvetési hiány fedezete, illetve annak pótlása. A kincstárjegyekkel való megoldás átmenetileg lehetséges, de ez tagadhatatlanul a pengő értékének a rovására megy. Az állam adóssága emelkedik a Nemzeti Banknál, ez az utóbbi évek programmja és e tekintetben nincs is más megoldás. Nem volna megoldás az sem, ha külföldi kölcsönnel történnék, mert akkor, amikor maga a pénzügyi kormányzat állapítja meg, hogy a költségvetési keretek lebontása csak a legnagyobb óvatossággal történhetik, tehát az 1934—35. évre mindössze 22.6 millió pengővel mutat kevesebbet, mint az 1933—34. évi, akkor lényegtelen ebből a szempontból a költségvetési egyensúly ily módon helyreállítása. A költségvetés végösszegének lefaragása nem mond sokat, mert az 1930—31. évi 1628 milliótól a mostani 1934—35. évi 1150.7 millió pengőhöz hozzá kell adni, hogy az államadósság ugyanezen idő alatt mintegy 300 millió pengővel emelkedett és a gazdavédelmi rendelkezések végrehajtása folytán ebben a költségvetési évben fokozottabban fognak emelkedni. Ezek szerint — ha az 1934—35. költségvetési évben nyer az egész gazdavédelmi rendelkezés lebonyolítást — újabb 175 millió pengő teher, illetve adósságszaporulat fog beállani. Tehát ebben semmi biztatót nem találunk. A pénzügyminiszter úr komoly szavakkal tért ki arra büdzsé beszédében, hogy szükségesnek tartja az egész közvélemény közreműködését ezekben a nehéz időkben, objektív kritikát kér és ez komoly legyen, a nemzeti életből fakadó, ne pedig olyan, amely a kákán csomót keres. Ép így kitért arra is, hogy a mai időkben a történelmi erők játékában nagy változások állottak be, új társadalomszervezési problémák vetődtek fel és ezek új feladatok elé állítják az egyes kormányokat. Ezek komoly és igaz szavak voltak, mintahogy igazat kell adnunk a kormányzatnak abban is, hogy nem hajlandók semmiféle kalandos kísérletekbe belemenni. Áll ez főleg a pénzügytechnikára, különösen arra, hogy a kormányzat nem látta eddig elérkezni annak az idejét, 61